Vorbei
Amig engem
elfelejtesz amig engem elfelejtesz vannak napok,amikor félek az összes
színt elfelejtem,amiket te adtál vannak éjszakák,amikor ébren fekszem és
gondolok a mi ígéretünkre,amely lassan széttörött a falon a kép fehér és
üres a történet amit mi festettünk egyre inkább elmosódott maradni
kellene,mint akkor de az idő annyira elszínezi
Refr.Elmúlt,elmúlt
az utolsó kérdés és én tudom,elveszettek a napok ez elmúlt,én új célokat
találok ismét szabad-tudom,ez annyira sok a múlt hallgat
Az utoló nyári nap
közel volt a mi árnyékunk az esős nedves síneken tükröződik a hazavezető
út kemény volt egy egész nyáron át győztünk (és most?) a kezedben lévő
képet épp most festették a hetek bennünket felébresztettek,de (De!) nincs
más fontosabb mint a mi utolsó napunk
Refr.
És most
visszaemlékszem,és rád gondolok gondolok-a mi nyarunkra és kérdezem
magamat,hol vagy most hogy vagy most és hogy mosolyogsz,hogy sírsz hogy
alszol,hogy kiáltasz gondolsz néha a mi közös időnkre? de akkor még
felbukkanok levegő után kapkodok,és világos lesz nekem a mi időnk
elmúlt akkor is ha az a legjobb volt és hogy a szél a következő telet
hozza emlékszem még ,hogy milyen voltál mint a legszebb nyári
nap
Refr.
|