Édesanyámnak 52. születésnapjára

Mióta az élet rád lehelt,

Egy esztendő ismét eltelt,

Immár az ötvenkettedik,

Melyek megért perceid sejtetik.

Vörös árban izzó hosszú fürtjeid,

Néhol az ősz melírt látni engedik.

Folyód, félúton messzi eredetétől,

Hamarosan óceánjába torkollik medréből.

Igaz, gyönge emberi tested megöregszik,

S nehéz szíved már nyugalomra törekszik,

De ott legbelül, legmélyén a lelkednek,

Naiv fiatalként kívánsz jót minden embernek.

Ezen a jeles napon, talán eszedbe jutnak,

Mikor szüleid jövőd felé eresztettek útnak.

A sok emlék, mely visszatért, s otthagy 

 Most inkább kívánnék boldog szülinapot!