- Miről szeretnél beszélni?

- Rólad. Rólad és Millie-ről. Azt hiszem, már tudod, mire gondolok.

- Nem igazán. – Bob úgy tett, mintha össze lenne zavarodva. Remélte, hogy Katie nem tud a viszonyukról, és honnan is tudhatná, kivéve, ha Millie elmondta neki. De nem tudta elképzelni, hogy Millie elmondta volna, mivel már tudott a vitájukról. Millie mindent elmondott neki, az érzéseit, a kétségeit a Bob-hoz fűződő kapcsolatáról; nem azt, hogy félt, mert nem félt, de nem gondolta, hogy ez a kapcsolat mindent túlélne. Úgy gondolta, hogy a kettejük világa közötti távolság meg fogja ölni a szerelmüket, mielőtt az kiteljesedhetne. Így Bob most ideges volt, nem tudva a beszélgetés célját, de persze el tudta rejteni az érzéseit.

- Arról beszélek, hogy viszonyod van Millie-vel.

Ez a mondat úgy hatott Bob-ra, mintha egy nagy vödör forró vízzel öntötték volna nyakon. Kate tudott róluk, és ez most már megváltoztathatatlan volt. Bob nem jutott szóhoz, össze volt zavarodva, és dühös volt, mindezt egyszerre, és ezúttal képtelen volt elrejteni az érzéseit.

- Ne aggódj, Bob, nekem nincs ezzel semmi bajom, és nem mondom el senkinek. Csak beszélni szeretnék erről veled.

- Oké, oké, – mondta Bob megkönnyebbült hangon – de hogyan jöttél rá?

- Kedves Bobo,tudod, nem vagyok hülye, sem vak. Tudod, egyedül találkoztok, csak te és ő, és furcsán is viselkedtek, de közben boldogabbnak tűntök, mint valaha. Legalábbis Millie az, őt régebb óta ismerem, mint téged. Szóval, így nem olyan nehéz összerakni a dolgokat, és rájönni, hogy mi is zajlik igazából.

Most már Bob csak nevetett azon, Katie milyen okos.

- Te túl okos vagy, hogy eladó legyél egy zeneboltban.

- Tudom, Bob. – ő is nevetett. Aztán elkomolyodott az arca, és mélyen belenézett Bob világos kék szemébe.

- Tudom, hogy tiszta szívből szereted őt; ezt már első alkalommal tudtam, ahogy találkoztatok, és azt is tudom, hogy te gondoskodó és kedves vagy, szóval biztos vagyok benne, hogy Millie jó kezekben van, de óvatosnak kell lenned. Nem tudom, hogy a vámpíroknál hogyan mennek a dolgok, úgy értem, szeretni egyet, de kérlek, nagyon vigyázz rá. Ne bántsd, ne törd össze a szívét, és ne engedd a többi a vámpírt a közelébe, ha érted, mire gondolok. Annyi szörnyűségen ment keresztül mostanában, hogy nem élne túl még egy súlyos csapást.

Néhány percre elnézett és elnémult. Millie-re gondolt, a vitájukra, és hogy hogyan oldhatná meg a problémájukat, de nem tudta a választ. Elhessegette ezeket a gondolatokat és újra Bob-hoz fordult.

- Tudom, hogy semmit sem tudok rólad és a világodról, de biztos akarok lenni benne, hogy nem romlanak el a dolgok és Millie nem sérül.

- Teljesen megértem, hogy félted Millie-t, és örülök, hogy így érzel. Ez azt jelenti, hogy igaz barát vagy, és örülök, hogy itt vagy neki. És igazad van, tényleg nagyon szeretem, és semmilyen téren sem akarom bántani, de kicsit azért én is aggódom. Félek magamtól… - a földet bámulta – félek, hogy bántani fogom. Ezért nem akarok olyan sokszor találkozni vele, így kevesebb az esélyem arra, hogy bántsam, de majd’ belehalok, mert állandóan vele lennék. Amikor vele vagyok, rajta kívül semmi mást nem látok, és amikor nem vagyok vele, csak rá gondolok. Még az álmaimban is őt látom! – megdöbbent, mennyire őszinte volt Kate-tel. Ezelőtt senkivel sem beszélt az érzéseiről, még Frank-kel sem, és most mindent elmond Katie-nek. De bízott benne, tudta, hogy bízhat. Kate megint Bob szemébe nézett, miközben megfogta a kezét.

- Bízom benned, Bob. – mondta, és ez nagyon sokat jelentett Bob-nak. Meglátta a lány szemében a szomorúságot, és tudta, hogy Frankie miatt van. Szégyellte magát; Katie épp most mondta, hogy bízik benne, de ő már el is árulta. Együttérzéssel nézett rá és átölelte a lányt.

- Tudom, hogy sosem fogod őt cserbenhagyni, semmilyen módon. – fejezte be Kate a mondatot.

Nem is sejtették, hogy nem Millie lesz az, aki szenvedni fog…

Frank a buszmegállóban állt, ahol ezzel a lánnyal, Pandora-val kellett volna találkoznia. Dohányzott. A megállóban álló alumínium bódénak dőlt és szívott egy slukkot a cigijéből. Amikor beszívta a füstöt, összehúzta a szemöldökét a koncentrációtól, és ugyanezt tette, mikor kifújta azt, de ekkor már az élvezet miatt. Imádott dohányozni. Majdnem minden percben megnézte az óráját; egyszerre volt ideges és izgatott. Annyira hosszú évekig nem volt barátnője, és most azt remélte, hogy ez a lány megmenti az örökkévaló magánytól. Annyira akarta ezt, hogy inkább megölte volna magát (ha tudná), mint hogy akár csak még egy napot egyedül töltsön. A lány az ő fajtájából való volt, így semmivel sem kellett törődnie, sem a veszéllyel, sem a különbözőségükkel.

A szél felerősödött, és ettől a bódé alumínium borítása úgy ütődött neki a fém váznak, mintha nem lett volna normálisan rögzítve. Akkora zajt csinált, hogy Frank-nek be kellett fognia a fülét, mert ő sokkal hangosabban hallott mindent, mint a halandók, a különleges érzékeinek köszönhetően. Felhajtotta a kabátja gallérját, hogy megvédje a nyakát a hideg széltől. Nem azért, mert tényleg érezte a hideget, ez csak egy beidegződött szokása volt az előző életéből. Még egyszer megnézte az óráját; pontosan egy perccel mutatott többet, mint amikor legutóbb megnézte. Ahogy az idő telt, és a lány nem jött, ő egyre idegesebb lett. A lány már 15 perce késett, és Frank aggódni kezdett; mi van, ha a lány csak a bolondját járatja vele, és sosem jön el? Nem akarta, hogy becsapják, de ki akarja? Még mindig úgy állt a bódéban, mintha semmi baj sem lenne, de belül majd’ felrobbant.

Amikor Pandora már 20 perce késett, Frankie egy újabb cigit tett a most már száraz szájába, és ahogy meggyújtotta, vörös lángok lobbantak a szemében is. Izzottak a szemei, olyan volt, mintha a pokol tüze táncolt volna bennük. Frank nem tudta elhinni, hogy olyan bolond volt, hogy azt hitte, egy olyan lány, mint Pandora tényleg vele akar lenni, és ez a gondolat felidegesítette és elszomorította egyidejűleg. Elindult, de néhány méter után megállt. Ott volt ő, a gyönyörű arcával és a tökéletes alakjával. Elakadt a lélegzete, a füstöt a tüdejében tartotta és ettől köhögnie kellett. Csak bámulta Pandora-t, sokkal gyönyörűbbnek látta most, mint amikor először találkoztak. Tetőtől talpig végigmérte, hogy felfedezze teste minden apró részletét: vállig érő, fekete haja volt, rengeteg színnel tarkítva, feltupírozva. Szürkés szemei mandulavágásúak voltak, telt, vörös ajkait pedig egy-egy piercing díszítette az alsó sarkokban. Vörös ajkai hatalmas ellentétben álltak tejfehér bőrével, olyan volt, mint egy porcelán baba …agyarakkal. Annak ellenére, hogy tél volt, fekete miniszoknyát viselt fényes, fekete, combig érő csizmával, és egy kabáttal, természetesen.

- Sajnálom, Frankie-süti, a vacsorám majdnem elmenekült, szóval, el kellett kapnom. – mondta csintalanul, és nevetni kezdett.

- Rendben, megbocsátva. – mosolygott – Szóval, hova akarsz menni?

- Hát, itt lakom a közelben, úgyhogy mehetünk oda, ha nem bánod. – mondta kacéran.

- Nekem jó. – válaszolta egyszerűen, tettetve, hogy nem olyan izgatott, amilyen valójában volt. A lány megjelenése és édes illata teljesen elcsábította, de ő igazi társra vágyott, nem csak szórakozásra, ezért jobban meg akarta ismerni, mielőtt komolyabbra fordult volna a kapcsolatuk. Pandora egy elegáns lakáshoz vezette Frankie-t, éppen olyan volt, mint ő maga: színes, gyönyörű és csábító. Becsukta a bejárati ajtót maguk mögött, és Frankie épp’ meg akarta kérdezni, hova teheti a kabátját, amikor a lány felé fordult és hihetetlen sebességgel vetkőztetni kezdte. Először a kabátját vette le, nekilökte a falnak és ajkait az övéihez nyomta. Vadul csókolta Frank-et. Frankie meglepődött, és nem akarta, hogy a dolgok túl gyorsan történjenek, de hagyta magát elcsábítani és éhesen csókolt vissza. Pandora megszabadította őt ruháinak többségétől, közben végigcsókolva teste minden mezítelen részét. Aztán bevezette a hálószobába és durván az ágyra lökte. Megállt Frankie előtt és olyan lassan kezdte vetkőztetni saját magát, hogy Frankie majd’ belehalt. Amikor végzett, közelebb ment hozzá, és egyetlen mozdulattal letépte róla a boxerét. A lángok újra megjelentek Frank szemében, de ezalkalommal nem az idegesség miatt, hanem a túl sok éve elfojtott kéjtől. A lány volt felül, Frank a nyakára tette kezét, hogy közelebb húzza, és hevesen megcsókolja.

A lány megharapta Frank alsó ajkát, miközben húzta azt egy kicsit és Frankie gyengén felnyögött a fájdalom okozta gyönyörtől. Végigfuttatta kezét Pandora testén, felfedezve annak minden porcikáját, aztán belekapaszkodott a derekába, hogy a hátára fordítsa, és fölé kerüljön. Csókolni kezdte a nyakát lassan, aztán lejjebb vándorol a melléhez, hogy beborítsa ’forró’ csókjaival. A lány Frank háta köré fonta karjait, majd belemélyesztette körmeit a bőrébe, amitől kiserkent a vére és végigfolyt a hátán. Légzésük felgyorsult, és sóhajok és sikolyok közepette elkezdtek együtt mozogni. A testük összeolvadt, de nem szeretkeztek, dugtak, vad, állatias módon. Harapdálták egymást; sápadt bőrüket beborította a vér. Pandora kiszívta a vért az ajkaiból, Frank pedig a lány mellét harapta, lenyalva a vért a hideg, fehér bőrről. Megízlelte a lány fémes vérének és sós izzadságának keverékét, de ez csak még jobban feltüzelte.

Frank maga is meglepődött, hogy ez a nő, akit alig ismer, ennyire fel tudja húzni és attól is, ahogy a brutális, kegyetlen és kéjvágyó énje előtört belőle. Igazából ez nem ő volt, ez a vámpír énje volt, de ki hibáztathatná őt azért, ahogy viselkedett, hiszen évtizedek óta nem volt ilyen ’érzelmi’ élménye, mint ez, és ahogy ez a lány bánt vele, arra késztette őt, hogy bepótolja az elszalasztott lehetőségeit. De tényleg, ki hibáztathatná érte, végtére is, ő csak egy férfi!

Az éjszaka végére Pandora a gyönyör közepette sikította Frankie nevét, és amikor végeztek, csak feküdtek a véres és átizzadt lepedők között, kéjes és kielégült vigyorral az arcukon…