Eithne Ní Bhraonáin – akit Enya-ként ismerhetünk – 1961. május 17-én született, gyerekkorát Gweedore-ban töltötte (Donegal megye, észak-nyugat Írországban fekszik, egyik legfontosabb központja az ír nyelvnek). Kilenc testvér volt a családban; Enyán kívül - aki középső -, négy fiú és négy lány. Az egész család sok versenyt nyert és híresek voltak a nemzeti tradiciónális zenét játszó körökben.

Az iskolai évek alatt Enya zongorázni tanult, és vele együtt klasszikus zenét. Három testvére, Máire Ní Bhraonáin (Mary Brennan), Ciarán Ó Braonáin (Kieran Brennan) és Pól Ó Braonáin (Paul Brennan) együtt nagybátyjáikkal, Pádraig Ó Dugáin-nal (Patrick Duggan) és Noel Ó Dugáin-nal alakítottak egy népzenei együttest (először amerikás sílusban, és aztán egyre több tiszta ír hangzással, bár hatott rájuk a jazz és a többi zenekar, mint például a Pentangle). Az együttes neve Clannad lett, az ír „gweedore-i család” kifejezés egyfajta rövidítése. 1980-ban Fachtna O'Kelly - a menedzserük – tanácsolta, hogy Enya legyen az együttes tagja; részt is vett két albumon, amik: a Crann Ull és a Fuaim. A vokálozásokon kívül játszott még egy Wurlitzer elektromos zongorán, később egy Prophet 5-ös szintetizátoron. Sok fellépésen vett részt a Clannaddal, amíg 1982 februárjában, egy európai turné befejeztével otthagyta az együttest; senki nem tudja biztosan, hogy miért. Lehet, elege lett abból, hogy úgy kezelték, mint csak egy kistestvért.

Ezután Artane-ben – északra Dublintól - élt együtt Nicky Ryannel, és belfasti feleségével, Romával. Mindenegyikük benne volt a Clannadba egy darabig. Nick Ryan hangmérnökként dolgozott Planxty-vel, és azután társult a Clannadba, amikor az együttes indult. 1980-ban menedzserük - Fachtna O'Kelly – elvállalt egy új zenekart, a The Boomtown Rats-ot, és ezzel az indokkal Nicky átvállalta a [persze a Clannaddal] munkáját. Házában kiépítettek egy stúdiót, az Aigle-t. Itt vették fel például Christy Moore Ordinary Man c. albumát, amelyben három számnak Enya adta a kórusát.

Szintén Fachtna O'Kelly ajánlotta Enyának - miután elhagyta a Clannadot -, hogy szentelje magának egy film zenéjének megkomponálását. És 1984-ben közeledett egy nagyszabású feladat. Roma Ryan elküldte Enya egy kazettáját David Puttnam filmproducernek, akinek az érdemei olyanok, mint a Midnight Express , a Chariots Of Fire (Tűzszekerek), és a Los Gritos Del Silencio. Puttnam fekérte Enyát egy álomszerű és romantikus zene megkomponálására a '60-as évek hangulatával a The Frog Prince (Francia Romeo) c. filmhez.

Az ő beosztása szerint készíthette stúdiófelvételeit, Enya csaknem mindig otthon dolgozott egy Roland Juno 60 szintetizátorral vagy egy Kurzweil samplerrel, amihez hozzáadott zongorajátékot egy vokált. Nicky Ryan mindent felvett és segített elkészíteni művei végső formáját.

A következő megbízás a BBC-től jött. Zenét kellett volna szerezni egy érdekes TV dokumentum sorozathoz, ami a kelta civilizáció 2700 éves történetéről szól. A sorozat neve The Celts (A kelták). A mű elkészítése tíz hónapot vett igénybe. A zene nagyon kedvelt lett, ezért a BBC független eloadóként kívánta megjelentetni a sorozat megjelenése előtt, aminek egyszerűen az Enya címet adták, és ezen épphogy megemlítették, hogy ez egy soundtrack album. Majdnem minden hangszert ő szólaltat meg az albumon, néha többszörözi, nyolvcvan szólamot készített, amit a sűrű szövevények, az éteri, álomszerűés elbűvölő hangok tesznek egyedivé. A szintetizátorok által festett egy modern hangzású „tájképet”, hogy kiváltsa a különböző környezetek hangulatait, a 'Deireadh An Tuath' gyászos siratásától a meglepő 'Boadicea'-ig, az elképesztő effektizált hangok dinamikájával. Nicky Ryan producerként és az előkészületek társ-szervezőjeként tevékenykedik, és csaknem az összes dalszöveget felesége, Roma írta, sokaknak csaknem kifürkészhetetlen vagy érthetetlen nyelven, egyedi stílust kölcsönöz a zenének, hogy latin-, walesi-, vagy kelta nyelven van felénekelve.

Csak három darabban vett vészt más művész, egy-egy mindegyikben. Patrick Halling hegedűművész, aki gyakran játszik együtt rock előadókkal (például Jethro Tull és Steve Howe), s ő adott finom adalékot az utolsó számhoz. A nagyszerű dudás, Liam Óg O'Floinn (vagy Liam O'Flynn, a Planxty alapítótagja és rendszeres közreműködője Shaun Davey zeneszerzőnek) 'The Sun In The Stream' egy részét játssza. Végül a gitáros, Arty McGlynn (ex-tagja a Van Morrison együttesének és a Planxtynek, és most a Patrick Street tagja) hasonlóan töltötte ki elegáns díszítésekkel az 'I Want Tomorrow'-ot, azt az egy számot, amely szövege számunkra tisztán és angolul érthető. Sőt, ezt választották a maxilemezre és videóklippre is (furcsa módon, a klippben nem hallani gitárt).

Ez a felvétel később feltornázta magát az első helyre az ír listákon, amely fellendítette Enya karrierjét. Együttműködött Sinéad O'Connor szólóénekessel egy kis szöveggel a 'Never Get Old'-ban, a The Lion And The Cobra c. albumán.

Leszerződött egy multinacionális kiadóhoz (WEA), és óriási sikert aratott a második lemezével, a Watermark -kal, amelyet 10 millió példányban sikerült eladni világszerte, és 14 különböző országban platinalemez lett; segítette ezt az 'Orinoco Flow' szólólemez, ami No1 lett Angliában. Aztán megismételte sikerét a Shepherd Moons -szal, amely meglepően hosszan, 199 héten keresztül szerepelt az amerikai Billboard listán, és több, mint 11 millió példányt adtak el.

A régebbi Enya albumot újra kiadták The Celts néven, és 1995-ben a The Memory of Trees egy újabb bombasiker volt. Enyát négy Grammy díj ra jelölték, és meg is nyert kettőt, mindegyiket az ”Év legjobb albumáért” ("Best New Age Album"), a Shepherd Moons 1992-ben és a The Memory of Trees 1997-ben. Még 1997-ben kiadtak egy válogatáslemezt, melynek címe Paint The Sky With Stars , amely Enya legjobban ismert számait tartalmazta, és két újat is: 'Paint The Sky With Stars' és 'Only If ...' Ez évben kijött az A Box Of Dreams , egy dobozos gyűjtemény, amely három CD-t és egy illusztált kiskönyvet foglal magában. A CD-k nevei: Oceans , Clouds and Stars , és ezek lefedik Enya 1987-es debütálása óta eltelt karrierjét.

Az évtized maradék időszakában hozzájárult filmzenék készítéséhez különböző projekteknek, mielőtt visszatért volna a stúdióba, hogy rögzítsék az A Day Without Rain-t, az első stúdió lemezét az elmúlt öt évben. Erről az albumról azt mondta: „A cím egy lelkiállapotra utal, leginkább egy nyugodt napra, amikor nincs eső. Mi Írországban rengetegszer kapunk égi áldást, minden évszakban. Vannak olyan napok, amikor nem történik más, csak esik. Aztán egyszercsak kisütött a Nap. Ez akkor volt, mikor megírtam a címadó dalt, mi másnak nevezhettem volna el?”

Az album felkerült az amerikai és néhány európai listára majdnem egy évvel a megjelenése után, köszönhető az "Only Time"-nak, amelyben a New York-i World Trade Center ellen elkövetett terrortámadás képeit használták fel.

Zenéje megtalálható sok nagy sikerű filmben, az "L.A. Story"-ban (Az őrült város), "Green Card"-ban (Zöldkártya), "Toys"-ban (Játékok), Tom Cruise/Nicole Kidman filmjében, a "Far and Away"-ben (Túl az óperencián), és Martin Scorcese "Age Of Innocence" (Az ártatlanság kora) c. filmjében is szerepelnek. Enya új száma, az 'Only Time' szerepel a "Sweet November"-ben (Édes november), főszerepében Charlize Theron és Keanu Reeves. 2001-ben két új dalt szerzett a Gyűrűk ura – A Gyűrű szövetsége c. filmhez: "Aníron" (Aragorn és Arwen témája) illetve "May It Be".

Segély fellépéseket szervezett és játszott a pápának, a svéd királynak, és az angol királynőnek, de ezek a munkájához szükséges előre elkészített felvételeket is tartalmaztak, amíg játszott és lehető legjobban próbált ehez igazodva énekelni, ezek nem igazi élő előadások voltak. „Szeretném ezt az igazán nagyszerű dolgot csinálni” - mondja Enya az élő előadásokról. „A következő évben megpróbálunk legalább egy élő TV felvételt megvalósítani, mondom, egy katedrálisban vagy valahol máshol, jónéhány ember – zenekar, kórus – bevonásával. Fantasztikus volna kipróbálni. Igaz, hogy nem lehet ugyanazt a hangzást elérni, de kétségtelenül a zenét vissza lehet adni egy élő eloadás kedvéért. Ebben egészen biztosak vagyunk.”

2002-ben Golden Globe és Oscar jelölést kapott a „legjobb eredeti dalért” a "May It Be"-vel. Nyert egy új Grammy díj at a „Az év legjobb albumáért” az A Day without Rain -nel. Nyert három World Music Awards -ot (Világzenei díj): „a legjobban keresett női előadó”, „az év legjobban keresett előadója” és „a legjobban keresett ír előadó”, és díjat nyert a „legjobb pop-rock szólólemezért” az "Only Time"-mal az Echo Awards -on (Németországban)…

Bár szemben Enyával, a kiadásait az ő neve alatt jegyzik, az eredmény három ember közremuködésével jön létre: Enya, aki énekel, írja és játssza a darabokat, a producere, hangmérnöke és társszerzője Nicky Ryan, és felesége, a szövegíró Roma Ryan. Ha valamelyikük Enya pályafutása előtt nem lett volna, "Enya" nem létezne.