idézet alkotás

...nem kell megváltani a világot, és nem kell leszakítani egy csillagot az égről, és nem kell népszerűnek, tökéletesnek és törékeny porcelán babának lenni ahhoz, hogy az ember boldog legyen.

Olyan sok minden hatással van egy emberre. Sokszor ezeken csak úgy átsiklunk, s azt gondoljuk az adott pillanatban, hogy úgy is emlékszünk majd rá. Azonban az évek múlásával egyre több emlék gyűlik össze, s néhányat el is felejtünk. Majd meglátunk egy régi tárgyat, képet és eszünkbe jut minden.
Jó volna szépeket írni, bravúros kifejezéseket használni...de van. hogy a gondolat fontosabb, mint sem azért álljak meg folyton, hogy a formán morfondírozzak.

Ecsettel festem az egész életem,
csak kár, hogy a hibáim ki nem törölhetem.

Szeretnék olvasni, nagyon sokat. Álomvilágban élek, s próbálom megérteni, mit már annyi ember érzett.

A legrosszabb az, amikor órák telnek el semmittevéssel, pedig számtalan lehetőség ott van előttünk, hogy valami olyat csináljunk, aminek látszatja is van, s  tudjuk, hogy a későbbiekben majd megnyugvással fog eltölteni bennünket. A kényszeres akarás elveszi az alkotástól való kedvet. 

Már annyi nagy elme, filozófus, bölcs próbált választ találni arra a kérdésre, hogy valójában mi is az ember? Kérdezhetnéd: Erre miért pont nekem kellene tudnom a választ? Talán nem is ebben rejlik a dolog lényege. Az ember többnyirecsupán  találgat,  de pont ez viszi előrébb, hiszen csak így képes a tovább fejlődésre. A probléma ott kezdődik, amikor valaki szentül meg van győződve saját igazáról, s kizárja a másik felvetéseit. Talán nekünk sem úgy kell elképzelni ezt az egészet, hogy "majd én megtalálom a választ a miért-ekre". Talán csak elég ha olykor megállunk néhány percre és elgondolkozunk létünkön, azon, hogy mit miért is tettünk vagy akarunk tenni, mi az, amiért mindig képesek vagyunk talpra állni egy rémesnek vélt nap után is. Időpazarlásnak véled? Ha valóban így állsz hozzá, inkább menj tovább, de mikor felnézel az égre, ne kérdezd meg: Az embernek miért nincs szárnya? 

Talán nem is kell az élet értelmét kerseni, s úgy küzdeni egy adott célért, hogy közben észre sem vesszük az oda vezető út apró szépségeit. Örülni lehet egy napsütéses napnak, egy jó beszélgetésnek, zenének, mosolynak- bárminek, ami már-már átlagosnak tűnhet. Ahogyan megéljük a jó dolgokat, s önfeledten tudunk boldogok lenni, ugyanúgy meg kell élnünk a negatív oldalát is az életnek. Kell, hogy legyen valamiféle egyensúly. Persze a fájdalmas érzések sokkalta tovább mardosnak belülről, elvonják a figyelmünket az arra érdemesekről, s nem röppenek tovább olyan könnyedén, mint a boldog pillanatok. Valamilyen szinten a szomorúságra is kell "időt szakítanunk", olykor sírni, s hagyni, hogy fájjon.
Mind különbözőek vagyunk, máshogy hatnak ránk az érzelmeink és amikor valami rossz történik van, akinek már nem elég csupán egy-két óra elvonulás, néhány könnycsepp, s elsuttogott "miért". Több kell...mindig csak több. Egy újabb vágás- tegyük azt- ami kihat az elkövetkező hetekre is, sőt a hegek akkor is ott maradnak, amikor a fájdalom már szűnni látszik. Azonban elég egy pillantás ezekre a nyomokra, s bevillanak a múlt képei, melyek mindig kísérteni fognak. 

Az ember tudja, hogy a jó dolgok mellett negatív dolgokat is meg kell élni, még is mindig a boldogságra törekszik, s ez a küzdés teszi lehetővé az emberi értékek kialakulását, a tovább fejlődést.