Ötödik fejezet: Igazad volt Tonks!
- George?
- Mi van vele?
- Hogy van?
- Ja, jól, éppen büntetőn van.
- Örülök, hogy boldog vagy.
- Igazából szakítottunk.
Fred torkán akadt a falat.
- Hogyhogy?
- Mert téged szeretlek. Nem a külső számít. Jó az is, de valahogy nem te...
- Akkor...? – Fred szíve hevesen verni kezdett.
- Nem, mert még mindig fáj az a tüske vagy pontosabban a lotyó. Bárki mással... Csend! Nem fejeztem be. Szóval, beismerem, szeretlek, DE időre van szükségem. Egy lánnyal nem lehet dobálózni, Fred. Hódíts meg. Újra. Mint először, és ki tudja? Valaki lehet hogy megbocsát. Sok szerencsét – megpuszilta a fiút és kisétált a Nagyteremből.
Fred a Klubhelységben találta testvérét.
- Hallottam, hogy szakítottatok.
- Nem nagy dolog, igazából nem az esetem. Meg beléd van zúgva. Egyfolytában azzal jött, hogy Fred így meg Fred úgy. De én nem vagyok te! Meg már összejött mással, és én nem vagyok a megcsalós fajta. Inkább kerülöm a bajt. Nem úgy mint te, aki belemászik valamibe, amiről fogalma sincs.
- Ebben menő vagyok, de te azért néha rám parancsolsz. Mondhatni, te vagy az ész.
Harry és Ginny rontottak a helységbe.
- Hermione és Ron a gyengélkedőn vannak!
- Mi?
- Ron elájult.
- És Hermione?
- Ő meg terhes.
- MI???
A gyengélkedőn egymás melletti ágyon feküdtek. Hermione szótlanul ült és Ron kezét fogta.
- Anyukádék meg fognak ölni.
- Nem téged. Engem.
„Vagy engem” – gondolta Fred. „ Ha Harry és Ginny fedték fel őket, akkor ők is akadályozták meg, amikor megöltem majdnem George-ot, így ha nem megyek vissza az időben, akkor Hermone nem lenne terhes, Ront nem ölnék meg apuék és George halott lenne. Ez nehéz. Tonksnak igaza volt. Nem szabad az idővel játszani!”
- Megbocsátotok egy percre – azzal Fred elrohant. Egyenesen Piton szertárába. Tudta, hogy zsírfejnek órái vannak, nem fog vele találkozni. Emlékezett rá, hogy a Mardekárosokkal valami időbeli bájitalt kellett keverni. Az időnyerő már nem elég hogy visszamenjen.
- Hol vagy?
Megtalált egy kis fiolát. Belekortyolt és:
- Ott szeretnék lenni, ahol mindent elrontottam!
Meglepődve tapasztalta, hogy nem Maggievel van. Látta magát, de nem azon a reggelen, amikor megcsókolta Maggiet, de miért ide jött? Miért nem oda, amikor megtörténik? Miért az év eleji reggeli Roxmortsba ment vissza?
Követte magát Roxmorts-ig.
- Mi olyan érdekes itt?
És akkor meglátta. A Szellemszállás felé tartott.
- Hogy megijesszem Ront. De aztán. Nem is emlékszem. Mi volt?
Összeráncolta a szemöldökét.
- Miért nem emlékszem?
Nézte magát, ahogy megy. De aztán...
- Mi ez?
Egy fa mögül maga Voldemort lépett elő. És Fred tisztán kivette, hogy az Imperio-t szórták rá...