Negyedik fejezet: Mégsem a legjobb...

Fred ott ébredt fel, ahol az italt megitta. Kinyitva a szemét, látta, hogy még mindig a nyakában van az időnyerő. Pont rálátott az órára. 22 :12.

George és Angelina Már nem voltak a folyosón.

- Remélem nem történt meg... – sóhajtotta. Félve elindult a klubhelyiségbe.

Még mindig üres volt. Leszámítva Ront és Hermionét, akik békésen aludtak a kanapén.

- Akkor sikerült – Fred elmosolyodott. Felballagott a szobájukba és aludni készült.

- Szegény öcsi. Vajon ki fogja őket felfedezni?

***

Békés Szombat reggel. Fred leballagott a Nagyterembe. Már majdnem mindenki ott volt. Angelina, George, Harry, Ginny, Ron.

- Hermione? – kérdezte. Ron elvörösödött.

- Könyvtárban. Ma hajnalban hirtelen elrohant, azt mondta Parvati.

- Fárasztó estéd volt?

- Te honnan..? – kérdezte Harry.

- Te vetted észre őket? – röhögött Fred.

- Én és Ginny.

- Mit kellett észrevenni? – érdeklődött Angelina.

- Semmit – vágta rá a másik négy.

- Ti tudjátok – mosolygott George és megcsókolta Angelinát.

Harry Fredre pillantott. Az nem tett semmit, csak elnézett.

Reggeli után félre vonta (és kérdőre is):

- Fred, nem zavar téged, hogy az exed és az ikertesód...

- Tudod, Harry, vannak dolgok, amiket el kell fogadni. Ha én elrontottam, más miért ne lenne happy. Meg ott van még Maggie.

- De te nem szereted Maggiet.

- Tudom, de idővel talán megkedvelem. Egy kicsit – azzal hátat fordított és elment.

Teltek múltak a hetek, már vészesen közeledett a Karácsony. Az egész Roxfort ki lett cicomázva.

- Ennél már csak a Bálint nap lehet rosszabb – nyögte Ginny, aki megpillantotta Dolores Umbridge művét. Mindenhol liba... színű zöld lampionok lógtak a folyosón.

- Gilderoynak legalább volt ízlése – sóhajtotta Hermione, aki az utóbbi időben még ritkábban beszélt.

- Mióta tegezed azt a majmot? – kérdezte Ron.

- Amióta te Madam Rosmertát Rosy-nak hívod...

Besétáltak a Nagyterembe és leesett az álluk. Itt már hupikék diszkócsillagok lógtak a mennyezetről, ami fényesen villogott.

- De undorító! – ezt már Harry idegei sem tudták elviselni. Leültek Neville mellé.

- Akkor még nem láttátok a fiú WC-t. Csupa fehér fodor és csipke – Neville élvezte, hogy mindenki rá figyel – és az összes terem más színű. És világít, a legrosszabb a tanári. Még Dumbledore is kiakadt! Arany szökőkút, vörös rózsák, rózsaszín madarak...

Hermione felpattant és kirohant, majdnem fellökte az érkező Fredet.

- Ez mi volt? – kérdezte.

- Épp a díszekről beszélgettünk.

- Most jövők a fiú WC-ből, először szívgörcsöt kaptam, azt hittem hogy a lányba mentem, de 7 éve ismerem a kastélyt, aztán rájöttem... Mindegy. Szóval mi baja?

- Háát. Már egy ideje nagyon furcsa – kezdte Ron. – Amikor... szóval... összejöttünk... Másnap reggel ideges volt és elrohant.

- Könyvtárba.

- Igen. Aztán November elején még minden rendben volt, de egy hónapja nagyon furcsa.

- Biztos megijedt. Nem minden kapcsolat kezdődik egyből a közepével – somolygott Ginny.

- Leszállnátok a magánéletemről?! – Ron teljesen vörös lett és kiabál. Mindenki ránézett. Aztán lehiggadt.

- Megkeresem a barátnőmet. Sziasztok.

- A szerelmes emberek mind begolyóznak? – kérdezte Fred, majd leült Ron helyére. – Persze titeket nem értelek bele.

- Hogy vagy? – kérdezte Harry.

- Jól, most már nem akarom kinyírni George-ot. Maggie meg... Hagyjuk. Nem is értem mi ütött belém – ekkor lépett Angelina a Nagyterembe és Harry-ék felé közeledett – Maggie egy.. nem akarok ronda szót használni, de egy örömlány. Mit akartam tőle? Mindenem megvolt: barátok, a legcsodásabb barátnő – Angelina megállt Fred mögött, aki szórakozottan kente a pirítósát – akire mindig számíthattam, mindig segített, én ugye megnevettettem. Emlékszem egyszer a szertárban... – elmosolyodott, Angelina is az emléket felidézve.

- Mi volt? – kérdezte Ginny.

- Gondolod, elmondom? Még ha már nem is járunk, az az ő magánélete is volt! De a kedvencem a bájitaltan terem volt... – ekkor Angelina elröhögte magát. Fred hirtelen hátra fordult. – Ööö, szia.

- Szia. Leülhetek?

- Persze.

- De mi volt a bájitaltan teremben? – Harry már nagyon kíváncsi volt.

- Semmi nagy – Fred Angelinára nézett. – Összekevertünk néhány fiolát, Piton teájába zsír-eltüntetőt raktunk, elrontottuk a Mardekárosok háziját, rózsaszínre festettük a hajam...

- A szemöldöködet meg lilára. Az enyémet pirosra.

- Zöldre.

- Nem, az a szám volt... Nem. Igazad van, a szám volt élénk piros...

Harry és Ginny óvatosan felszívódtak.

- Hermione, itt vagy?

- Menj el Ron!

- Nyisd ki az ajtót! – Ron a lány WC ajtaján kopogott, ami rikító rózsaszín volt.

- NEM!

- Miért? Miért kerülsz? Egyfolytában eltűnsz, vagy könyvtár...

Kinyílt az ajtó és a kisírt szemű lány Ron nyakába vetette magát.

- Szeretsz engem, Ron?

- Igen – vágta rá.

- Mindig? – Hermione Ron szemébe nézett.

- Igen.

- Terhes vagyok.