Harmadik fejezet: Egy ötlet

„ Mit csináltam?  Mit csináljak? Te jó ég. Ha visszapörgethetném az időt...Időidőidő... Basszus, miért nem figyeltem oda az órákon... De! Megvan! Időnyerő! Ilyet használt Hermione is! Csak néhány órával kell visszapörgetnem és kész!”

Fred a Minisztériumba sietett. Egy elhagyott folyosón elbújt, majd a harmadik emeletre ment. Kerülte az embereket. Ez nem volt nehéz, mindenki otthon volt, csak az volt itt, akinek dolga akad. Tart a Voldemort-féle riadókészültség. Valószínű, nem itt támad, de azért az embereknek látni kell, van biztonság...

„Most jut eszembe, hogy eltörtük az időnyerő készletet!”

Fred így az ötödik emeletre rohant, a féltve őrzött tárgyak részlegéhez. Már majdnem benyitott az ajtón, amikor...

- Fred, mit keresel itt?

A fiú megfordult.

- Szia Tonks. Én... – arra gondolt, hogy ez a nap rosszabb már nem lehet, úgyis visszaforgatja az időt, ez nem fog megtörténni, ezért... – időnyerőt keresek. Valamit elrontottam, és helyre kell hoznom.

- Sajnálom, nem engedhetem meg. Még ha halálról is van szó. Az idő veszélyes játék. Ha elkezded, nehéz abbahagyni, mindent megváltoztatnál. Beleőrülsz! Mindenről hallottam.

- Tudod???

- Tudok George-ról, Angelináról, Maggieről, AZ Üzletről.

- Milyen AZ Üzletről is?

- Hallottam egyszer, hogy beszélsz Winny-vel... Mindent hallottam a mocskos játékaidról. Vagy játékaitokról. Komoly dolog ez Fred. George-ot is belerángattad! Mintha Imperio alatt lennél...

Fred részben egyetértett a nővel és...Megcsókolta.

- FRED! Hagyd abba! Nem vagy normális!

- Sajnálom, Tonks. – azzal leütötte.

Sietve bement a szobába.

- Hol lehettek, időnyerők? 5533, 5534, 5535... Itt vagy!

Egy kis fekete dobozt vett elő. Benne a megmaradt 5 időnyerővel. Egyet óvatosan kivett. A nyakába akasztotta és háromszor megfordította.

- 7 óra 12 perc. A Roxfortba kell jutnom!

Nagy rohanás közepette a földszinti kandallókhoz sietett.

- ROXFORT!

Egyenesen A Griffendél klubhelységében lyukadt ki. A kanapén Ron és Hermione csókolózott szenvedélyesen. Nem tűnt föl nekik a kandallóból kiesett fiú. Fred halkan felpattant és rohant maga után. Pont az Angelina előtti sarkon érte utol.

- MI? TE? ÉN? – a múltbeli Fred falfehér lett.

- Halkan! Itt csókolózik Angelina és George!

- Hogy mi?

- Apró darabokra törtem vagyis törtük George-ot! Jöttem megakadályozni.

- Akkor Tegnapra is visszamehettél volna! Hogy megakadályozd a hülyeségünket!

- Erre nem is gondoltam...

- Mindegy. Hogy fogsz innen eltűnni?

- Erre nem gondoltam. Elegem van az időből! Te sem mehetsz a minisztériumba! Mert meg van oldva az ügy!

- De ha nem megyek oda, akkor a múlt, nem én, hanem a másik, az elköveti ezt a hülyeséget, ha nem megyünk vissza! Nincs ezen az időnyerőn valami használati utasítás?

- Csak annyi, hogy véletlenül se találkozz a múltbeli éneddel...

- Jól megcsináltuk!

- Az a legrosszabb, hogy nem is mehetek vissza az időmbe! Mert hogy? És mi vár rám?

- Add ide azt az izét! – a múltbeli Fred levette a másik Fredről az időnyerőt.

- Ebbe van valami. „Ha megoldottad a  problémád, egy kortyot igyál ebből a folyadékból és visszakerülsz a saját idődbe”. Igyad! Mindent elintézek!

- Ne csinálj semmi őrültséget! – Azzal a jövőbeli Fred ivott egy kortyot a kék löttyből.