A magyar BRAVO cikke:

VÉGE a turnénak!
Tokio Hotel - könnyes búcsú!

Mint minden, a nagy sikerőű Zimmer 483 turné is véget ért! A srácok agyszabású partyt rendeztek,l és a legemlékezetesebb élményekről meséltek. Persze a jövőbeli terveket is kiszedtük belőlük...

Több mint 230 000 rajongó, 23 koncert, 8 ország, 6 hét folyamatos útolnlét, 50 háttérember és 5 kamion- kb. így lehet összefoglalni számokban a Tokio Hotel turnéját, amely bárhol is járt, gigantikus sikert ért el.
Az utolsó kölni állomás tette fel az i-re a pontot, hiszen oda rengeteg országból érkeztek a fanatikusok, hogy - átmenetileg ugyan, de - elbúcsúzzanak kedvenceiktől!

Vége a turnétoknak. Nem fog hiányozni?
Bill: Hihetetlen, hiszen még tisztán emlélszem, amikor próbáltuk a dalokat, és először ültünk be a turnébuszunkba. Most meg már vége is! Minannyian szuperül érztük magunkat, és nem az idő múlásával foglalkoztunk, hanem a rajongókra koncentráltunk.
Tom: Mindig is jóban voltunk 4-en, de ez a turné még jobban összehozott bennünket. Ha jobban belegondolok: az egész stáb remekül érzte magát. Ez nem közhely: olyanok lettünk, mint egy nagy család!

Szerintetek mi fog a legjobban hiányoztni?
Mindenki: Minden
Bill: A stáb, a koncertek utáni közös kajálás, a trnébuszbeli DVD-zések... De inkább abba is hagyom, mert elbőgöm magam!
Tom: Nekem a turnébusz fog a legjobban hiányozni! Régen mindig azt hallottam a többi zenekartól, hogy azért várják a turnék végét, mert elegük van az utazásokból! Nálam ez pont ellankezőleg van! Egyelőre el sem tudom képzeni, hogy minden reggel otthon ébredek majd fel.

Őszintén válaszonjatok!
Sírtatok az utolsó koncereten?
Bill: Majdnem... Az az igazság, hogy öröm és bánat keveredett bennem. Egyrészt boldog voltam, mert a rajongóink fergeteges hangulatot teremtettek a stadionban, másrészt szomorú, mert gyűlölök búcsúzkodni!
Tom: Nem sírtam, de nem tagadom, hogy nagyon meghatódtam.

Mi volt a legjobb és a legrosszabb emléketek az elmúlt hetekben?
Georg: Nekem csak pozitív élményeim vannak, de azokból annyi, hogy az egész újság sem lenne elég, hogy felsoroljam...
Bill : a legelső koncertállomásra mindig emlékezni fogok

Hónapokig úton voltatok. Mennyin női szivet törtetek össze?
Tom: Egy úlyenekről nem beszél!
Georg: Egyet értek

Miért zártkörű a búcsúpartytok?
Gustav: Azért mert szerettük volna megköszönni azt az embertelen mennyiségű munkát, amit az elmúlt másfél hónapban a stáb végzett. Oké, hogy mindenütt négyünket ünnepeltek, és miattunk jöttek el a rajongók a koncertekre, de háttérmunka nélkül mindez nem jöhetett volna létre. Arra gondoltunk a fiúkkal, hogy köszönetet kell mondanunk a stábnak is, ezért szerveztük meg ezt a kis bulit.

Van egyáltalán szabadidőtök a bulizásra?
Tom: Úristen! Már nem is emlékszem, mikor voltam utoljára egy igazi jó kis buliba, hiszen nekünk a koncertek munkának számítanak! De azt azért ne felejtsül el, hogy egyikünk sem táncbajnok...

Melyik volt a éve legjobb bulija?
Bill: A szülinapi partynk. A többiek egy hajon titkos bulit szerveztek nekünk, és a barátaink mellett a családtagaink is ott voltak. Olyan jó volt, hogy mindenki együtt volt, senki nem rohant sehová!

A buli nyilván koccintottatok.
Amúgy szoktatok alkoholt inni?
Tom: Ha van rá alkalom, szívesen koccintunk, de ennyi. Egy pohárnál többet egyikünk sem iszik, úgyhogy rajtunk nem gazdagodnak meg az alkoholgyártók!

Most, hogy vége a turnénak, hogyan tovább?
Tom: Kaptunk 2 nap pihenőt, de utána indulunk az angol nyelvű lemez ,promóciós turnéjára: Hollandiába, Olaszországba, Spanyolországba és Angilába. Remélem, jól emlékszem az országokra. Sorry, ha valamit kifelejtettem.

Akkor nyaralás nélkül teli majd ez a nyár?
Bill: Igen, úgy tűnik, hogy az év végéig no pihi. De nem probléma, hiszen imádunk fellépni!
Tom: Azt gondolom, hogy ha már a déli országokat is körbejártuk, tutira lesz egy-két napunk, hogy megmártózzunk a habokban. Ha ez eddig senkinek sem jutott eszébe, akkor megink én voltam a zseni...