A gésák szerepe

A japán élet, a titokzatos, csodákkal átszőtt japán kultúra sokszor elérhetetlennek a nyugati ember számára.
DE leginkább elérhetetlen és félreérthető a nyugati ember számára a gésák szerepe a japán kultúrában. Sokan a gésákat prostituáltnak tartják. Ez persze nem így van. Eme művészi tehetséggel megáldott hölgyek legfőbb feladata, hogy a teaház módosabb vendégeit szórakoztassák. A gésa szerves függvénye a japán családi rendszernek. A japán emberek nem szivesen fogad idegeneket a lakásában, de annál inkább kedveli a vendégeskedést, szereti az ügyeket terített asztal mellett megbeszélni. A háziasszonyoknak semmi keresnivalója nincs ilyen társaságban, de azért egy kedves, szellemes, tehetséges nő mégis teljesen más irányt ad a beszélgetésnek. A kérdést, hogy a vendégek szórakozzanak is, de a háziasszony mégse legyen jelen, a gésa-rendszer oldaotta meg. Tahát a gésák mindenek előtt a háziasszonyt helyetesítik a házon kívüli vendégségeknél.

Maga a gésa szó is művészt jelent, ezek a bájos hölgyek, csevegéssel, tánccal, zenével, játékokkal szórakoztatják a teaház vendégeit.  Mindenek előtt érzelmileg független, elfogulatlan lévén, fellépése biztosabb, célravezetőbb, mindenkihez kedves. A jó gésa magába egyesíti mindazokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket a női ideállal szemben támaszthatnak. Szép és szellemes. Mozdulatai elegánsak, mint gondolatainak kifejezési formái. Ért a politikához és közgazdaságtanhoz, jártas az irodalomban és a népművészetekben. A gésa mindent elnyel, amit hall, semmit se ad vissza. Az igazi gésa erkölcsös. 

   Hosszú évekig tart, mire elérnek erre a művészi fokra, mire megtanulják hogyan lehet minél kellemesebben és kultúráltabban csevegve szórakoztatni a férfi vendégeket, s miben kell járatosnak lenniük, hogy részt vehessenek a színpompás japán ünnepeken. A gésák művészi teljesítményének szintje tájanként és egyénenként változik.

      Kyotóban, Japán ősi fővárosában, ahol képzésük a szokásosnál szigorúbb, maikoknak – tánc asszonya – és geikoknak – művészet asszonya – nevezik a gésa-jelölteket, illetve a gésákat. Hosszú, fáradságos utat járnak be, mire elsajátítják sajátos művészetüket. A növendék maikóktól elvárják, hogy tanulmányaik mellett kivegyék részüket a házimunkából. Ha hanamacsiban élnek, elleshetik a helyes viselkedést és öltözködést, a szokásokat, korán bepillantását nyerhetnek mesterségük követelményeibe. El kell érniük, hogy szeressék és megbecsüljék az oneszanok és az okeszánok, ha sikerül megkedveltetni magukat, gyámkodni fognak felette, gondját viselik, segítenek problémáik megoldásában, bevezetik az ozasikibe, bemutatják vendégeiknek, sőt az okija(gésaház) anyja adoptálhatja is a gésát.

A szorgalmas tanulás, életviteli és viselkedési szabályok, eljárások, szokások, teendők, művészetek elsajátítása a gésáknak kötelező volt. Fontos részei a különféle köszönések, udvarias gesztusok, viselkedési szabályok minden élethelyzetben. Ezeket nem tananyag szerűen tanulják meg, hanem nénjeik magatartását figyelve és utánozva.

Napi program:

Reggeltől délutánig -10-11-től délután 3-ig- a gésák egy különleges iskolában tartózkodnak, ahol táncot, zenét, és teaszertartást tanulnak. Az órák után visszatérnek az okijába és házimunkát végeznek, majd 4 óra fele elkezdenek készülni az este 6-kor kezdődő  vacsorára. A miakoknak akkor is készen kell állniuk amikor este nincs programjuk, mert nem lehet tudni hogy mikor van szükség a segítségükre. A miakoknak 1950 előtt nem volt szabadidejük, de mára már egy hónapban 2nap szabadnapjuk is van.