Év-záró
Esküdöztem égre-földre; Szükségem van szeretőre! Tavasz-ágam lenge lombja Őszi széllel elsodorva…
Már nem kérek vad szerelmet, Csak homloksimító kezet. Rég föladtam lángolásom; Kőre cserélném topázom!
Nem kell; őrülten szeressen, Csak egy kicsit higgyen bennem! Békét kérek, oly’ nyugalmat, Mely pár évig még megtarthat.
S ha szürkének látom egem; Legyen, aki nyitja szemem Felhőn-túli boldogságra, s örömömet velem lássa!
Nem is vágyom semmi másra, Csak, hogy hitem visszaadja! Úgy nézhessek a szemébe, Hogy ráláthassak Istenre
Aki csak azért teremtett, Hogy adjak, s kapjak szeretetet. Lengjen köztünk ég-szín sálja, Lelkünket bebalzsamozva.
Tán lesz, aki még ez évben A Jövőbe átsegítsen, S e hó harmincadik napján Új létre lássak mosolyán!
|