• Kiskorában Jo - saját elmondása szerint - úgy nézett ki a fényképeken, mint Dudley a Bölcsek Kövében: "...a rengeteget fotó mindegyike egy jókora, rózsaszínű strandlabdaszerűséget ábrázolt..." Itt egy kép róla (megdöbbentő, ugye?):
• Joanne legrégibb gyermekkori emléke húga, Di születésének napja. Ma is tisztán emlékszik arra, hogy a konyhában gyurmázott, miközben édesapja végeláthatatlanul rótta a köröket a konyha és a szoba között, ahol a mama várta második gyermeke érkezését.
Későbbi emléke: Di talán ötéves lehetett, amikor Jo belépett a szülői hálószo-
bába, édesapja kezét fogva. A mama hálóingbe feküdt a nevetgélő, boldog, hosszú hajú kislány mellett, aki meztelenül kalimpált.
• A testvérpár nagyon sokat veszekedett egymással, gyermekkoruk nagy részét úgy töltötték, mint 2 vadmacska egy szűk kis ketrecbe zárva.
- Di azóta viseli azt az apró sebhelyet a szemöldöke fölött, amióta váratlanul hozzávágtam valamit. Azt hittem, hogy majd ügyesebben arrébb hajol! Ez a kifogás édesanyámat nem győzte meg. A mamát sosem láttam annyira dühösnek, mint akkor - emlékezik vissza Rowling.
A képen: Joanne és Di vagy Di és Joanne (nagyon hasonlóak, szinte ikrek!)
• A kislányok egyik legkedvesebb játéka az volt, hogy valamelyikük egy szirtfal tetején áll, ott "szédeleg" a legfelső lépcsőfokon, miközben kezét nyújtja a másik felé, és könyörög, hogy ne hagyják lezuhanni, közben mindent megígér, zsarol, fenyegeti testvérét "halálos" bukása előtt.
Az ifjú Jo... igen elég furcsa. Barna haj, hatalmas szemcsi...
• A család költözése után Jot a wyedeani iskolába íratták be. Az előző, diákközpontú és szabadabb szellemű suli után nagyon ridegnek tűnt a lánynak az új hely.
- Egész nap csak ültünk, szemben a fekete táblával, olyan padokban, amelyekben még megvolt az egykori mártogatós tinta helye. Az én padomon ráadásul még egy lyuk is volt, amelyet az a fiú vésett körzővel a padba, aki előző évben ült a helyemen. Szemmel láthatóan nyugodtan véshetett, ügyesen elkerülve a tanár pillantását. Én irigyeltem, milyen remek munkát végzett, és nekiláttam, hogy tobább véssem a lyukat a saját körzőmmel. Olyan sikerrel, hogy amikor véget ért a tanév, már a hüvelykujjam is belefért a lyukba - sz írónő ma is felvidul, ha eszébe jut ez az emlék.
A legelső barátját Sean-t is a gimiben ismerte meg. A fiú nagyon fontos volt az életében.
A képen: wyedeani gimi
Jo és Sean Harris (a lány első barátja)
AJÁNLOM AZ OLDALT![________do you believe in magic?* [in Harry Potter's World]](/portal/pottervilaga/image/f2.jpg "________do you believe in magic?* [in Harry Potter's World]")
