- Hát itt vagy - mondta gúnyos mosollyal - Gondoltam, hogy egy emberlakta településen húztad meg magad. Ez rád vall - meglátta Hikut is - És ez az embergyerek?... Nem. Ez részben démon is. Nocsak! Egy korcs.

  Hiku felbőszült ennek hallatán.

  - Én nem vagyok korcs! - ordította dühvel telve - Nem a származás határozza meg a milyenségünket, hanem a tetteink. Ha ezt vesszük figyelembe... saját apád megsebesítésével és elárulásával te lettél korcs.

  - Hogy merészeled, te taknyos kölyök! Nagyon nagy a szád. Jobb lesz, ha elhallgattatod magad, mert még baj lesz. Fuss haza az anyucikádhoz!

  - Ne sértegess! Több erő van bennem, mint hinnéd. Ismered a mondást: "Kicsi a bors, de erős".

  - Hát lássuk!

  Sesshoumaru nekiindult a kölyöknek. Az lengedte InuTaishou-t és ő is támadásba lendült. Ügyesen védte a támadásokat. Fürgén ugrált. Főként sok, apró rohamokkal bombázta a démont. Kis termete miatt előnyben volt, gyorsabban tudott mozogni. Egy darabig így folyt a harc. Sesshoumaru megelégelte, hogy nem tud jelentősebb sebet ejteni a gyermeken, ezért átváltozott. Megmutatta eredeti, hatalmas kutyadémon alakját.

  - Most véged! - mondta mély hangján.

  - Azt kötve hiszem.

  Hiku is követte a példáját, csak kicsit másképp. Inuyasháék mindent részletesen elmeséltek, mikor a jövőböl visszajött a kamasz Hiku. Így azt is tudta, hogy változott az át. Ezért bekapta az égkődarabot. Fény áradt belőle, majd ő is átváltozott. A kutya-Sesshoumaru láthatóan hátrált pár lépést. Nem számított rá, hogy egy "korcsból" ilyen erős démon válhat. S mivel ebben a korban nem volt olyan ismerős a Shikon no Tama, nem értette, mit kapott be a gyerek.

  Újra támadásba lendültek. Karmaikkal egymás testét kaszabolták, éles fogaikat állandóan a másikba vésték. Vér fröccsent mindenhova, szinte teljesen eláztatva ezzel az utcát. Fehér bundájuk vörösesre itatódott át a sok vértől. Senki sem tudta, ki fog győzni. A harc döntetlenre állt. InuTaishou döbbenten nézte az eseményeket. Sosem gondolta volna, hogy ebben a csöppségben ilyen hatalmas erő lakozik. Segíteni akart a fiúnak, de nem volt elég ereje hozzá. Azonban nagynehezen feltápászkodott, de többre nem futotta belőle. Gondolkozni kezdett. Most már értette, mi is az a Shikon no Tama, és miért nem akarta Inuyasha, hogy a kölyöknél legen. "Túl nagy hatalmat ad a fiúnak" gondolta "Vajon bírni fogja-e a harc végéig ezt a terhet? Érdekes, hgoy sosem hallottam sem az égkőről, sem róluk. Pedig ez a dolog nem maradt volna csendben. Nagyon különösek és titokzatosak: Hiku és az apja. Amikor megláttam őket, furcsa érzés fogott el. Nem is a félelem, hanem valami más. De mi?...  Azt mondták, eltévedtek, de én nem hiszem. Valami más áll a háttérben. Egy démon sosem téved el. Talán... ez nem lehet... vagy mégis?... Az időben utaztak. A mi világunkba. De honnan jöttek? A múltból, vagy a jövőből? Ezt a Shikon no Tamát még sosem láttam és nem is hallottam róla. Vagyis a múltból nem jöhettek. Akkor biztos vagyok, hogy  a jövőből... De mi volt az a furcsa érzés. Annyi biztos, hogy abban az időben sesshoumaru él. A szag abból a korból való. Furcsamód egyik egyik sem ölte meg ott a másikat. De a saját szagom nem volt benne érezhető. Talán abban a korban... már nem élek... De most ne foglalkozzak ezzel! Segítenem kell ennek a kölyöknek. Akárhogy is, de segítenem kell."

  Összegyűjtötte összes erejét, és ő is átváltozott. Alig állt a lábán, mégis támadásba lendült. Szerencsére a másik két szörnyeteg egymással volt elfoglalva, így Sesshoumarut váratlanul érte apja támadása, aki a torkánál harapta meg. De nem elég erősen. Sesshoumaru egy csapással félredobta apját. Az vissza is változott. De az a gyenge támadás elég volt Hikunak ahhoz,hogy súlyos csapást mérjen a gonosz démonra. Ennek következtében Sesshoumaru oldalán egy hatalmas, mély seb keletkezett. Az felvonyított, és elterült a földön. Hiku nem akarta megölni, így utat adott neki a meneküléshez.

  - Ne hidd,hgoy ennyivel megúszod. Még visszatérek.

  Azzal eltűnt az erdő fái között.

  Hiku is visszaváltozott. De csak hanyouvá, nem emberré. Felöklendezte a szilánkot, és visszahelyezte a láncra. Odament InuTaishou-hoz.

  - Jól vagy? - kérdezte aggódóan.

  - Igen. Semmiség - lassan feltápászkodott - Nagy tettet hajtottál végre, kölyök. Büszke vagyok rád.

  Közben Inuyasha és Izayoi is visszatért. Szörnyűlködve néztek végig a falun. Majd meglátták Hikuékat. Odarohantak hozzájuk.

  - MI történt itt? - kérdezték egyszerre.

  - Sesshoumaru itt volt - válaszolta InuTaishou - De hiku elkergette innen. Legyelte a Shikon no Tamát, majd átváltozott, és...

  - Lenyelted a Shikon no Tamát!? - förmedt rá fiára Inuyasha - Megmondtam, hogy ne tedd ezt!

  - De apa! Másképp nem sikerült volna. Sesshoumaru minenkit megölt volna.

  - Szerencséd,hgoy ez vészhelyzet volt, máskülönben...

  - Ne haradudj a fiadra! - csitította le InuTaishou - Jó gyerek ez , csak heves természetű. Ne vedd sértésnek, de olyan, mint te. Tudod, a fiatal önmagamra hasonlít még. én is ilyen voltam. Még "nem törtek be" - nevet -  De jó neveléssel nagyszerű ember és egyben démon válhat belőle.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.