Beesteledett. Izayoi feltálalta nekik a vacsorát, megágyazott ugyanbban a szobában, ahol InuTaishou is aludt, majd elment a saját szobájába lefeküdni.

  - Kedves ez a halandó - mondta a sérült démon.

  - Igen - helyeselt kajla mosollyal Hiku. A kis fiú levette felsőjét és a földre helyezte. Inuyasha most vett észre valamit fia nyakában.

  - Nálad van a Shikon No Tama darabja!?!? Elvetted Kagométől!?

  - I-... igen.

  - De hát miért? Arra édesanyádnak kell vigyáznia!

  - Én is részben miko vagyok. Akkor meg hol itt a baj?

  - Meséltem, mi történt, mikor Naraku elkapott. Nem?

  - Igen. De akkor még kicsi voltam, most meg...

  - Most is még gyerek vagy! - Inuyasha tombolt a dühtől. A múltbéli apja időben szólalt meg.

  - Mi az a Shikon No Tama?

  - Egy kő, ami nagyhatalmat ad, ennél fogva sokan pályáznak rá. Régen engem is csak ez hajtott: hogy teljesen démonná váljak általa. Most már ez nem érdekel. De sajnos a fiam is erre az útra tért. Csecsemő korában egy gonosz hanyou elrabolt és az égkő segítségével a hatalma alá került, és gonosz kutyadémonná alakította. És Hiku szeretne újra ilyen erős lenni. Szerencsére az eddigi próbálkozásai nem sikerültek - Fiára nézett, aki duzzogva befeküdt az ágyába.

  Mindhárman lefeküdtek aludni.

Mársnap reggel az ágyuk mellett meleg reggeli fogadta őket. A két jövevény felöltözött. Kis idő múlva Izayoi bement hozzájuk.

  - Finom volt a reggeli?

  - Isteni - válaszolták kórusban.

  - Örülök - majd a fekvő démon felé fordult - InuTaishou! Ki kell cserélnem a kötést a sebeiden.

  Kivitte a tányérokat, majd a kötszerekkel tért vissza. Leült a démon ágya mellé. Gondosan letekerte először a kezeiről a kötést és újakat tett fel. Majd a mellkasa következett. Ott a seb nagyon csúnya volt és mély. Vizes ruhával megtörölgette a környékét. A démon felszisszent. A nő egy pillanatra megállt, aztán folytatta tovább. A seb megtisztítása után bekötözte. Kezét végig simította a mellkasán.

  - Szépen gyógyul...

  De többet nem tudott mondani. InuTaishou megfogta a lány kezét, és mélyen a szemébe nézett. Tekintetük hosszasan a másikon járt. Mozdulatlanok voltak. A démon törte meg a csöndet.

  - Köszönöm!

  - Nincs mit!

  Inuyasha és Hiku boldogan szemlélték őket. Tudták, hogy ez volt az első jele a közeledésüknek.

  Izayoi kissé elpirulva felállt.

  - Inuyasha - mondta - Gyere velem! Kellene egy kis tüzifa estére. Segítesz nekem?

  - Természetesen.

  Kimentek a szobából. Hiku és InuTaishou benn maradtak. Még hallották, mikor a többiek elmentek. Csönd volt benn egy darabig.

  - Szóval... - mondta a démon - Hallom, nem szereted az emberi véredet.

  - Bizony nem.

  - És édesanyád hogy viseli ezt?

  - Rosszul... De engem nem érdekel. Úgy kezel ő is és apa is, mint egy halandót. De én nem akarok az lenni.

  - Pedig én szívesen cserélnék veled.

  - Hogyhogy? Hisz te egy hatalmas démon vagy. Mindenki tisztel és egyben retteg tőled.

  - De mit ér a hatalom, ha nincs kivel megosztani. Nem az a legértékesebb dolog a világon, hanem a család. Én is csak akkor jöttem erre rá, mikor mindent elveszítettem. Régen az öldöklés lelkesített, de most már nyugalomra vágyom. Akitől Sesshoumau fiam van, az egy ördögi démon volt. Még vadabb koromban ismertem meg. De ez az időszak elmúlt. Egy szerető családot szeretnék. De ez sosem fog megadatni  nekem. Soha. Te olyan szerencsés vagy. Élnek a szüleid és szeretnek téged. És sose bánd azt, hogy az édesanyád ember. Ez csak a hasznodra válhat.

  - Hogy?

  - Azt hiszed, csak az erő az, amitől hatalmassá válhatsz? Tévedsz! Az önmagában elenyészik. Mint a madár szárnyak nélkül: nem ér semmit. Ami igazán erőssé tesz, azok az érzések. Sok, belül üres démon van a világon. Ezek mind céltalanul bolyonganak. Mi értelme van létezésüknek? Az, hogy erősek legyenek? Ebben lelik a boldogságukat? Ők így hiszik. Az erő viszont nem tart örökké. Az üres testben pláne nem. De akiben ég az élet szikrája, töltve van szeretettel, az eléri a célját. Ám ez sem elég. Van, hogy minden hatalmunk csődöt mond. Ilyenkor a barátainkra és a szeretteinkre bátran számíthatunk. Egyedül csak csatát nyerhetünk. Háborút nem. Ha csak a győzelem öröme az, ami hajt, nem sokáig bírod. Ezt jól vésd az eszedbe. Aki melletted áll - legyen az démon, ember vagy bármi más - becsüld meg jól! Sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükséged. Ne okozz fájdalmat annak, aki nem érdemelte ki!

  Hikut teljesen meghatották az ékesszóló szavak. Átgondolta eddigi életét és átértelmezte az értékeit. Kagoméra gondolt, az édesanyjára. Sokszor megbántotta őt. Most érezte csak igazán,hgoy fontos neki. HIányzott az édesanyja. Leszíveseben átölelte volna Kagomét és bocsánatot kért volna tőle minenért.

  - Igazad van - mondta bűnbánóan Hiku - Nagy hibát követtem el azzal, hogy anyát hibáztatom mindenért. Bennem volt a hiba. El kellett volna fogadnom, hogy olyan vagyok, amilyen. Meg kellett volna találnom a jó értékeket. Nem volta képes rá. De te segítettél nekem. Mutattad előttem a fényt a helyes út felé. És most rátalátam. Köszönöm!

  - Semmiség...

Nem volt idejük erről beszélgetni. Odakint robbanások hallatszottak. InuTaishou nagynehezen feltápázkodott, és Hiku segítségével kiment az utcára. Mindketten lepődötten álltak meg az ajtóban. Sesshoumaru rombolt és gyilkolászott a faluban, feltételezhetőleg apját keresve. Mikor észrevette, megállt.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.