A banda története
Ismerd meg a történetét annak, hogy hogyan küszködött a Linkin Park a függőséggel, az ellenségeskedéssel, és a sikert ahogy a világ legnagyobb bandájává váltak.

Phoenix, Arizona, 1992. Egy vékony szívós gyerek, ül egy barátja házában, " a helyen ahol lezülledtünk" -mondja most. Körülötte a törmeléke egy normális napnak: speed, ópium és weed csomagolásai. Hirtelen az ajtót a "Mexikói Maffia" szétrepeszti, berontva a szobába, fegyverrel az oldalukon. Valaki más pisztolyt ránt . Pénzt akarnak a gengszterek, és meg is kapják. Rájuk szegezett fegyverekkel , végigsöpörnek a házon a kézpénzzel, értéktárgyakkal, és a biciklivel ami kint parkolt. A biciklivel, ami Chester Benningtoné, aki eközben meglapulva ül bent. Magában ezt mondja: "Ez nem király. Lehetőségem volt, hogy leálljak a szerekkel. És sikerülhet megváltoztatni az életem." Ez a történet, ami ráébresztette őt arra, hogy az élete csúnya. "7 vagy 8 éves koromban elkezdtek molesztálni," - mondja Bennington. "Egy barátunk volt aki pár évvel idősebb volt nálam. Megvert és olyan dolgokat erőltetett, amiket én nem akartam megtenni. Ez megsemmisítette az önbizalmamat. Mint a legtöbb ember, féltem bármit is mondani. Nem akartam, hogy az emberek azt gondolják meleg vagyok, vagy azt , hogy hazudok. Ez egy szörnyű tapasztalat volt. A nemi erőszak 13 éves koromig tartott." A gondolatok végigfutottak a fejében, és egyedül szeretett volna lenni a szobájában, a szülei elváltak mikor ő 11 éves volt. Az idősebb bátyja és a nővére elköltöztek otthonról, az idősebb tesvérét pedig sosem látta.Az apjával maradt, ő vele gyakorlatilag senki se törődött, senkiben sem bízhatott. "Ez egy rettenetes időszak volt. Gyűlöltem mindenkit a családomban," - emlékszik vissza Bennington. "Elhagyott az anyukám, az apám nem volt érzelmileg stabil akkoriban, és nem volt senki akire számíthattam volna. Az egyetlen dolog amit szerettem volna, az az, hogy megölök mindenkit és elfutok." Helyette, képeket rajzolt és verseket írt - rímek és rímek az emberekről, mind a dalokba formálva, versekben, dalszövegekben, annak az értelmével , hogy kiadja az érzéseit.A háttérben a Depeche Mode és a Stone Temple Pilots, a jövőben pedig a Grey Daze Bennington első bandája, a zene ami megmentette az életét. " A barátság a bandával volt az első olyan idő amikor azt éreztem, hogy kapcsolatban vagyok valakivel. Tudtam, hogy azok a srácok helyretesznek engem.Attól fogva kezdtem visszanyerni az önbizalmamat. A csúcsra jutottam, sokat ittam és szexeltem egy csomó lánnyal, ami igazán jó megmenekülés".Tehát megpróbált beileszkedni, elfeledni a gyerekkorát, ami hamarosan egy tomboló szokás lett. "Kipróbáltam mindent" - mondja. "Igazán, igazán rosszá váltam. 16 éves koromig, egy tonna LSD-t beszedtem és egy csomót ittam. Igazán gyorsan, igazán rossz lettem. Egy normális napon, a barátaim és én egy 8 golyós speed-et szedtünk be. Vizipipán füstöltünk. Ez nevetséges volt."

Gengszterek vagy sem, Bennington észheztérítése elkerülhetetlen volt. 17 évesen, visszaköltözött az anyjához aki sokkos volt a látványtól , hogy fia nagyon lefogyott, és a gyógyszerezett megjelenés miatt megtiltotta neki, hogy elhagyja a házat. Egyre jobban elkezdett inni és füves cigit szívni, hogy elkerülje a sóvárgást a speed-től pusztított testéről. A későbbi időkben az ivás átvette a hatalmat az életében." Még ennek ellenére is, a Grey Dazezel tovább gyűjtötte a lendületet. Kiadtak két albumot a nagy helyi közönségnek, de  csak keveseket érdekelt.Volt egy egyedi hangzásunk, bár én a dalok része vagyok, nem volt semmi szuper-eredeti a legtöbbjükben" - mondja Bennington. Az érdeklődésnek nagy hiánya volt, ezek az érvek vezettek, ahhoz, hogy a banda feloszlása elkerülhetetlen legyen. Szóval ez történt, 22 évesen, Chester Bennington megházasodott, dolgozott, és a jövőben a zenénél kötött ki. Még nem tudhatta, hogy a 23. születésnapja megváltoztatja az életét.

Többszáz mérfölddel arrébb, Los Angelesben, volt 5 zenész akik nem törődtek azzal, hogy ki az a Chester Bennington. Befészkelték magukat egy stúdióba, és minden amit szerettek volna, az volt, hogy hogyan tudnák a hip-hopot és a rockot összerakni, és jól érezni magukat amíg ezt csinálják. A gyerekkori barátok Mike Shinoda és Mark Wakefield, akkor találkoztak mikor Wakefield bemutatta a hardcore bandának Mike-ot a középiskolában - a dobos Rob Bourdon-nak és a gitáros Brad Delson-nak. Aztán Delson főiskolai szobatársa , a gitáros és basszista Dave 'Phoenix' Farell, is velük lógott, mielőtt Mike főiskolai barátja - Joe Hahn - is csatlakozott. A nevük: Xero. "Sokkal többet írtunk mint amit játszottunk" - mondja Shinoda. "Egy csomó banda sietteti a dalait, kimennek és egy csomó show-t lenyomnak: mi heteket töltöttünk a zenével, és körülbelül egy vagy két show-t adtunk egy hónapban.Mi nem voltunk fényezve, de egy csomó potenciánk volt." - tette hozzá Farell. " Mi csak annak a mentségére játszottunk koncerteken, hogy a barátainkat összehozzuk.Az első színpadokon, még nem voltunk leszerződve. Egyre többet játszottunk, aztán rádöbbentünk hogy lehetne több lehetőségünk is." A demóanyagukat a los angelesi A&R emberei elkezdték csinálni, és a legtöbből gyorsan összejött a Xero. Egyrészről, Jeff Blue a Zomba-tól , eleget halott, hogy úgy érezze tartania kell a kapcsolatot a bandával. De ennek ellenére Wakefield kiszállt. "Soha nem tudtam volna a vokálokat egyedül vinni"- tette hozzá. "A fejemben megvoltak ezek a nagyszerű melódiák, de nem tudtam volna átadni őket.Szerettem volna találni valakit , aki igazivá teszi őket." Egyebek között átadták a demójukat Blue-nak, és megkérték őt, hogy küldje ki azt. Aztán leültek és reménykedtek.

Chester Bennington felvette a telefont, 1999.március.20-án - a 23. születésnapján - és a vonal másik oldalán Jeff Blue volt. "Van számodra egy nagyszerű banda." -mondta. "Elküldök neked mail-en tőlük egy demót." "Azt mondta nekem, hogy van egy hip-hop és rock egyveleges dolog," - mondja Bennington. "Nem igazán érdekelt a hip-hop-os dolog de mondtam, hogy azért küldje el.A zene nagyon király volt és a banda pedig nagyon tehetséges.Elmentem a stúdióba és hozzávágtam az énekemet a demójukhoz a következő napon.Szombat vagy vasárnap volt , mikor visszahívtam Jeff Blue-t és mondtam, "Készen állok, mikor mehetek?" Nevetett és ezt mondta: "Ne, szeretnénk ha felvennél néhány vokált mielőtt elküldöd nekünk." "Igazán magabiztos voltam, szóval a szalagot a hifimbe tettem, a telefont a beszélőhöz raktam, elénekeltem 15másodpercet a számból és abbahagytam, ez elég jó neked?" "Mikor tudnál itt lenni?" "A következő napon, reggel 9:00-ra a Zomba Music küszöbén álltam, és vártam, hogy az ajtó kinyilljon." De azt tudni lehetett, hogy Blue tudja, hogy Bennington a megfelelő ember erre a munkára,bár a bandának más ötletei is voltak.Már egy csomó más énekest meghallgattak, mikor átadták Beningtonnak a mikrofont."Ez igazán esetlen volt, ahogy találkoztam velük ők olyan felvételiztető emberek voltak." -mondja Bennington."A meghallgatáson velük énekeltem, de aztán lekellett állnunk mert egy másik fickó is megérkezett.Lekellett ülnöm és néznem ahogy meghallgatnak valaki mást. Azt gondoltam, hogy ezek kibaszottul ugratni akarnak engem!Nagyon határozatlannak látszottak, ahogy mindig valami mást kerestek. Szerintem én voltam a legjobb dolog akit találhattak. Sok ideig egy banda tagja voltam, és elég ismertek lettünk, szóval úgy gondoltam, hogy én elég jó fogás lennék. Úgy látszott, hogy tetszek is nekik csak még egy másik srácon is gondolkoztak.Azt gondoltam, hogy őrültek.Komolyan azt fontolgattam, hogy azt mondom nekik, hogy húzzanak el a faszba." "Volt ott egy fiú, aki sohasem viselt cipőt, azt mondta nekünk, hogy ő egy ellenállósági komédiát szeretne csinálni végig a show alatt." - nevet Shinoda. "Amikor találkoztam Chester-rel, az első benyomásom az volt, hogy ő kisebbnek látszik mint gondoltam.Nagyon vézna volt, szemüveggel és az a rettenetes pillangógalléring lógott rajta.Ettől úgy nézett ki mint egy ízléstelen fickó egy arizóniai nightclub bárból! De a hangja a demonkón hihetetlen volt.Úgy énekelt mint egy kibaszott vadállat, éppen úgy mint ahogy most."

A munka az övé lett. Ezután gőzerővel dolgoztak a zenéjükön.Shinoda előszőr Delson-nal dolgozott a zenén, mielőtt Chesterrel megírták volna a dalszöveget - gyakran Bennington fájdalmas gyerekkori emlékeiről. "Nem volt egyetlen szoba sem a szégyenlőségre" - mondja Shinoda. "A szövegei közül néhány arról a dologról szólt ( a szexuális zaklatásról ), szóval mikor ő és én a dalokról beszélgettünk, beszélt nekem erről. Ez egy furcsa mód volt arra, hogy sikerüljön megismernünk egymást, szóval ez az ahogy ez történt." Bennington ezidőtájt hajléktalan volt Los Angelesben.Annak ellenére , hogy volt egy háza Phoenix-ban, ő az új bandatársai kanapéin, a kocsiban, aztán a próbastúdióban aludt."Ez volt, bár", - mondja Bennington, "én kibaszottul nyomorult voltam. Az egyetlen dolog ami hajtott engem, az az volt, hogy nekünk készülőben van egy különleges dolgunk.Úgy hiszem ez volt az egyetlen dolog." Ő, Shinoda és a banda többi tagja az online-ra mentek amikor nem dolgoztak a zenéjükön, mp3 fájlokat töltöttek fel és fanok kezdtek el érdeklődni irántuk az üzenőfalon.De a jó visszajelzések ellenére, a banda, akit azután Hybrid Theory-nak hívtak nem kapott érdelődést a rekorvállalatoktól. "Többszőr csalódottak voltunk, azt gondoltuk "Fiúk ne elmélkedjetek annyit, mi döbbenetesek vagyunk!" A régi barátot, Jeff Blue-t felkérte a Warner Brothers A&R , hogy csinálja meg a Hybrid Theory-t. A szerencséjük a változásban volt... vagy ahogy gondolták.

Eddig, a Linkin Park debütáló albuma több mint 24millió példányban kelt el világszerte.Igazoltan gyémánt lemez lett ( 10 millió eladott albummal ) az Egyesült Államokban. De mikor leszerződtek a Warner Brothers-höz 2000-ben, a rekordvállalat nem volt biztos abban, hogy tényleg szeretnék-e őket."Az A&R főnöke, David Kahne, utált minket,"-mondja Bennington."Nem könnyű kimondanom. Ő szó szerint kibaszottul utált minket!" Az első probléma a név volt, Hybrid Theory.A másik a Warners-el való szerződés, a bandát Hybrid-nek hívták, a következő nagy dolognak azt találták, hogy kényszerítették őket, hogy változtassák meg a nevüket Hybrid Theory-ról Linkin Parkra.A következő probléma a zenéjük volt.Ahogy elkezdtek dolgozni Don Gilmore-val, a producer azt mondta nekik, hogy egyik daluk sem tetszik neki."Hát, azért kettő tetszett neki - Points of Authority és a With You," - mondja Bennington. "Alapvetően egy teljesen új anyagot kellett megírnunk két hónap alatt. Mike házában maradtunk az idővel, és megírtuk azt az albumot." De aztán jött a további - sokkal több komoly - probléma."Egy csomó dráma volt," - emlékszik vissza Shinoda. " [ A kiadótól valaki ] eljött a stúdióba."- mondja Bennington. " Azt mondták 'Chester, te tudod, hogy egy sztár vagy, és csodálatos, ez lenne a te bandád?Megkéne szabadulni Mike-tól, vagy egyszerűen csak egy billentyűssé kéne tenni.' "Erre ezt mondtam, 'Baszd meg! Komolyan beszélsz? Még csak most léptem be ebbe a bandába, és te azt mondod, hogy küldjem el azt aki írja a zenét? Ez az ő bandája.Ha tudna énekelni, nem kaptam volna meg ezt az állást.Te kibaszottul idióta vagy, mi a fene van veled?'Ezután felakarták venni azt a másik rappert, egy reagge-s fickót akit Matt Lyons-nak hívtak. Aztán azt mondták Mike-nak, hogy próbáljon meg úgy rappelni mint Fred Dust! Komolyan, mi itt ugyanazon a kibaszott bolygón vagyunk?" "Mi megszakítottunk mindenféle kapcsolatot a kiadóval" - tette hozzá Shinoda. "A vége mindennek az lett, hogy talpra álltunk és mindenkinek elmondtuk, "Mi mindent egyedül szeretnénk csinálni, a saját utunk szerint.Ha nem tetszik, akkor dobjatok el minket, vállaljuk ezt a kockázatot.'Ez a kimerültség és a büszkeségünk miatt volt."

Négy hónappal később, 2000.október.23-án, a banda Washington állami Seattle-ben találta magát. A debütáló albumuk a következő napon fog megjelenni, köszönet a Warner Bros rádiósainak, hogy a dalok olyan magasra szárnyalltak. A basszista Phoenix Farell, aki kimaradt a felvétel eljárásaiból, mivel otthagyta a bandát , hogy teljesítse az elkötelezettségeit az öreg rossz Tasty Snax-szel, végül visszatért. 24 órát parkoltak a bolt előtt, arra várva, hogy kinyisson  és , hogy ők vehessék meg az első példányokat az új albumukból, és elkezdtek arról ábrándozni, hogy valyon mennyi fog elkelni a Hybrid Theory-ból az első héten. "Úgy gondoltam, hogy csodás lenne ha 3000 elkelne belőle" - mondja Farell. "Chester azt mondta, hogy szerinte 8000 példányt fognak eladni. Erre bepánikoltam.Lehetnek elvárásaidat, de azért ne legyél hülye." A tény az, hogy az első hét végére, a Hybrid Theory-ból 47000 db kelt el, "mindannyian örültünk ,'Szent szar!' - nevet Bennington.Az elkövetkező 12hónapban, ha érintkezni szerettél volna a Linkin Park tagjaival, az egész Fölgolyót átkellett keresned. "Egy héten körülbelül 5-6 show-t nyomtunk és utaztunk is. Azt hiszem csak 30 este aludtam a saját ágyamban egy évben." Bárhova mentek ők egy sikertörténetnek és a nu-metal vezetőinek lettek emlegetve.Ez nem egy olyan kifejezés volt, amit szivesen hordoztak a vállaikon. "Mi sosem szerettük ezt.Az emberek lazán rákentek a bandákra egy jelzőt, ahogy ránk is, de mi nem olyan banda voltunk akikhez minket becsoportosítottak." - mondja Shinoda."Nem volt ugyanaz az érdeklődésünk,célunk, zenei hatásunk vagy hangzásunk.Én úgy éreztem, hogy mi nem ugyanonnan a helyről származunk." Másrészről, ezt a magazint is beleértve, volt egyéb kritika is - a Linkin Park nem kereste meg a sikerét, villanások voltak a serpenyőben, ők csak egy fiúbanda voltak akit a kiadó összerakott."Bizonyos emberek gyűlöltek minket," - emlékszik vissza Bennington. "Azt mondták, 'Ki ez a kibaszott rockos Bakstreet Boys banda? Nézzétek meg ezeket a fehér gyerekeket, arról énekelnek és rappelnek, hogy milyen a kemény élet.' Úgy éreztem, hogy ismét meg kell védenem magamat azoktól az emberektől, és nekünk harcolnunk kellett attól a ponttól kezdve.""Azok a szóbeszédek teljesen valótlanok voltak, de ez történik mikor egy banda sikeres lesz; így ízleltük meg előszőr." - mondja Shinoda. "Megpróbáltuk bemagyarázni magunknak azt, hogy ez csak hízelgés volt, azt ők csak úgy mondták, 'Ez túl szép, hogy igaz legyen,' de legyünk becsületesek, mi egy kicsit keserűek voltunk, hogy a magazinok a hátunk mögött egyik percben velünk voltak majd ellenünk fordultak anélkül, hogy elvégezték volna a megfelelő kutatásokat a dumaszóbeszéddel kapcsolatban." De azon kívűl mélyebb problémák is voltak. Ahogy a  turnéjuk zajlott Európában majd a világ többi részén, szellemi-mélypontokba ütköztek."A telet követtük a Föld körül majdnem egy évig, vagy esett az eső vagy havazott bárhova mentünk, és ez kimerített minket." - mondja Shinoda."Hihetetlen volt, hogy egyre nagyobb és nagyobb közönség előtt turnéztunk a világban." - tette hozzá Farell."A tapasztalat egyidejűleg kielégítő és elfolytó volt.Boldog vagyok, hogy azt tettem, de soha többé nem akarom, hogy megkelljen tennem." Hogy még aggasztóbb legyen, Bennington azt kezdte el érezni, hogy ő egyre jobban elidenegedik az új együttestagoktól. "Elkezdtem egy csomót inni," -tette hozzá."Füstöltem mint egy fazék és ez elkülönített a banda többi részétől, mivel ők nem dohányoztak. Nem éreztem úgy, hogy én a srácoktól függök, mivel nem voltunk olyan közeli barátok.A feleségemmel pedig állandóan egymás torkának estünk. Ez egy elég nyomorult tapasztalat volt." "Úgy éreztem engem arra ítéltek, hogy egy magányos ember legyek," - mondja Bennington."Úgy gondoltam nekem, sosem lehet egy kiteljesedő barátságom senkivel sem. Azt gondoltam, hogy az egyetlen barátaim Jack Daniel's és Mary Jane voltak.Abban az időben,egy koncerten sem voltam teljesen józan, addig szívtam a füves cigit, míg fel nem mentünk a színpadra.Amint a koncertnek vége lett, mentem kijózanodni."

Ahogy 2001 2002-vé vált, a Linkin Park időbeosztása hajlíthatatlanabb lett. Abban az értékes üzemen kívüli időben ami nekik jutott, Shinoda leginkább azon dolgozott, hogy elkészítse a Reanimation-t a Hybrid Theory remixét - olyanok hozzájárulásával mint, Black Thought, Jonathan Davis és Aaron Lewis.Amíg a rock rajongók az albumot kézpénznek vették, az album találkozott a hip-hop kritikusok tetszésnyílvánításával. "Úgy gondoltam csinálok egy remixet vagy kettőt, a többit meg más emberek dolgoznak." -emlékszik vissza Shinoda. Alig volt szünetük a lélegzethez jutáshoz, a banda egyenesen visszament a stúdióba Don Gilmore-val, hogy felvegyék a második albumukat, a Meteora-t - tudva az első albumuk sikerét, nagy teher lógott a nyakukon."Nyomás volt rajtunk," - tette hozzá Farrell."Nem tudtunk olyat csinálni, amiről tudtuk, hogy csalódásnak fogják találni. Világos volt, hogy nem ismételhetjük meg a Hybrid Theory elmezavarát." 2003.március.25-én megjelent, reklámmal és kritikus sikerrel köszöntve - tudva azt, hogy voltak akik azt követelték, hogy fejlesszék a hangzásukat, de a Linkin Park a sikerét abban találta meg és ragaszkodott is hozzá. Ez valami, ami visszamenőleges, ismeri be Bennington."A bandán belül, mi a Hybrid Theory-t és a Meteora-t Volumes 1.-nek és 2.-nek hívtuk," -mondja."Sokmindenben nagyon hasonlítanak.Majdnem, hogy van rájuk egy képlet, miszerint megtudod mondani milyen lesz a következő szám." "De másrészről," -mondja Shinoda, "tovább akartuk fejleszteni a hangzásunkat. Egy olyan dal mint a Breaking The Habit, például soha nem lett volna rajta a Hybrid Theory-n; ez egy sokkal lírikusabb és érettebb dal volt. Mikor most meghallgatom az albumot, úgy gondolom, hogy megvan az ereje és a gyengesége.Számomra vannak rajta olyan dolgok amik elég hullául hangzanak, de szeretem azt az időszakot mikor azt képviseltük." Ezután, a Linkin Park újra útra kélt és meg sem állt két évig."Négy vagy öt éven keresztül egy órán belül több száz mérföldet utaztunk,"-mondja Farell."Mire véget ért, szükségünk volt a szünetre.2004 végére elkezdtünk kiégni."

Amíg Shinoda a banda mash-up együttműködésén dolgozott a rapper Jay-Z-vel ( Collison Course 2004 ) kiadta a saját szólólemezét, a Fort Minor-t, a Linkin Park többi tagja pedig azon találta magát, hogy már befejezték a Meteora turnét.Talán Bennington volt a legrosszabb pozícióban.Egy olyan házasság csapdájába esett ami már nem működött, egyre jobban ivott, egy rossz úton volt."Nem hagytam el a házam.Bezárkóztam a szekrény sötétségébe és egész nap reszkedtem.Egy rendetlenség voltam.Kiestem az ablakon majd kórházba kerültem.Ez kibaszottul szánalmas volt.Teljesen egy roncs voltam.Végül csak feladtam. Fel kellett adnom és segítséget kellett kérnem.Ha megpróbáltam volna egyedül megcsinálni, nem sikerült volna.De mindenki a segítségemre sietett." Kijózanodott, elvállt és újra megházasodott, megnyílt a bandája előtt s megbeszéltek mindent.Az elmúlt években erőltették,hogy vizsgáltassa ki a viselkedését, ő megtört a csapattársai előtt."Nem volt semmi ötletem én egy rémálom voltam," - mondja."Nem ébredtem rá, hogy azzal, hogy iszok és drogozok hogyan hatok a környezetemre. Ez megrázó volt és azóta mindent megteszek, hogy józan maradjak.E miatt hatalmas probléma volt a bandával való kapcsolatomban.Most mindig együtt lógunk, mert szeretnének körülöttem lenni.Ez nekem egy hatalmas alku."

Az új légkör a Linkin Park táborában egy megújult kreativitáshoz vezetett. Bár az írófolyamat a harmadik albumra Minutes to Midnight hosszú és bonyolult volt, de felszínre került egy új banda, "a banda szabadon teheti azt amit szeret" - mondja Bennington. Shinoda elismeri, hogy meg volt a kísértés a képlet megismételésére. "35milió albumot eladtunk azzal a régi hangzással," -mondja. "Mondhatom azt, hogy mi azt magunk mögött szeretnénk hagyni és valami újat és ugyanolyan jót , meghökkentőt de izgalmasat szeretnénk csinálni. Készen álltunk a teljes ellenhatásra. 'Hol a Hybrid Theory? Hol a Meteora?' meg is kaptuk ezt, de befejeztük az albumot, és ez volt az első idő a Hybrid Theory óta, ami sajátosan összekeverte a kimerültség és a büszkeség érzését." Ez egy olyan album ami első lett 28 országban ahol megjelent, aminek a kislemezei benne vannak gyakorlatilag minden területen a TOP 10-ben és aminek az eladása meghaladja a 45 milliót. Még egyszer körbejárják a Földet, kontinensről kontinensre, Chester Bennington megáll egy percre, hogy visszaemlékezzen. "Mindenen, amin keresztül mentünk, ahogy ide jutottunk, a lehető legjobb helyen vagyunk." Még marad egy másodpercig. "Nem érezhetnénk magunkat ennél jobban."

ondragstart="return false">
 A banda történetét a külföldi Kerrang magazin cikkéről fordítottam. Sok munkám van benne, úgyhogy légyszi ne másoljátok le. LPVivi

ondragstart="return false">ondragstart="return false">
ondragstart="return false">ondragstart="return false">


ondragstart="return false">