Találkozás,és egy furcsa hír

1-2. fejezet

Tájékoztató

Kicsit mások lesznek a karakterek és egy picit

Eltérünk a sorozattól.

Egy magányos szellem sétált a hegyekben. Aszél lágyan fújta ezüstösen csillogó haját.

Kora tavaszi, nap volt. Mélyen gondolkodott magában.

Hirtelen farkas szagra lett figyelmes. A keze már a kardján volt. Akkor hirtelen

Egy szellem vágott elé egy lányt. Mire a lány felkelt addigra a szellem már

a múlté volt.

-         Szánalmas vagy. szólt Seshoumaru.

-         Hagyj békén nem volt szükség a segítségedre. Mondta a lány

-         Persze ha nem vagyok itt már rég halott lennél.

-         Azt te csak gondolod. Egy pillanat alatt elbántam volna ezzel a szellemmel.

-         Igen vettem észre.

Azzal Sessy otthagyta a lányt és tovább állt. Visszament nyugatra az apjához.

Ott bement a kastélyba és az apjával találta szembe magát

-         Sesshoumaru az idő felettem is elszállt és már nem vagyok olyan, mint régen.

-         Igen tudom.

-          Arra az elhatározásra jutottam, hogy meg fogsz házasodni.

-         Tessék! Ezt nem gondolhatod komolyan. Azt hiszed, nem tudom egyedül irányítani

Nyugatot.

-         Itt nem erről van szó. Arról hogy egyszer te is megöregszel, és valakinek örökölnie kell a trónt. Tehát utódra van szükség. Valószínű ez az a dolog, amit egyedül nem tudsz ellátni.

-         Hát jó. De csak, azért mert nyugat érdekeit tartom szemelőt.

-         Helyes beszéd. Már kinéztem a menyasszonyodat. A neve Seyako kelet hercegnője . A jövő héten érkezik.

-         Máris de az nagyon hamar van.

-         Kevés az időnk.

Eközben keleten.

-         Seyako lányom hol vagy?

-         Itt vagyok anyám. Hívattál?

-         Igen. Már megint hol voltál, mint látom megint véres a ruhád.

-         Hát ö én. Tulajdonképpen a helyzet, az hogy egy gonosz szellemmel találkoztam.

-         Te mindig egy gonosz szellemmel találkozol.

-         Nem tehetek róla mindig annyian, vannak.

-         De hagyjuk a fecsegést. Most fontos dolgot kell közölnöm veled.

-         Mit?

-         Férjhez mész nyugat hercegéhez Sesshoumaruhoz.

-         Tessék? És eddig mért nem szóltál?

-         Mert tegnap tudtam meg. Azonnal beleegyeztem. Hisz ilyen alkalom nem mindig adódik.

-         De anyám én még nem akarok férjhez menni.

-         De most férjhez mész és kész elég idős vagy már egy házassághoz. A jövő héten indulsz nyugatra.

-         Már a jövő héten? Nem túl gyors ez egy kicsit?

-         Az idő kevés.

-         Jó rendben férjhez megyek de csak, azért mert muszály.

-         Rendben most elmehetsz.

-         Igen anyám.

Azzal Seyako elment.

-         .

-         Új kezdet

-         Nyugaton,első napok

-         3-4. fejezet

Egy hét múlva Seyako és kísérete útnak indult nyugat felé.

Az úton különösebben semmi érdekes nem történt csupán néhány szellem

Támadt rájuk. Egy nap múlva már átléptek nyugatra és Seyakoban felcsattant egy érzés.

ˇ”Férjhez megyek. Kicsit ideges vagyok. De nem lehet az olyan rossz

Főleg ha a férjem majd jól kinéző fiú lesz” gondolta Seyako

Nyugaton mindenki Seyako érkezését várta. Mindenki izgatott volt kivéve egy embert.

Sesshoumarut nem fogta el annyira a hév, mint mindenkit. Neki ugyan úgy teltek a napjai

Mint eddig.

-         Fiam szedd a lábaid megérkezett a hime.

-         Máris megyek.

Seyako kiszállt a fogatjából és körül nézett. Abban a pillanatban, ahogy megpillantotta

Sesshoumarut már eszéba jutott hogy mit mondott rá.

-         Üdvözöllek Seyako. Remélem tetszeni fog nyugat.

-         Bizonyára igen Inutashio. A kíséret nyugodtan elmehet.. Utasította a lány.

-         Seyako a fiam megmutatja neked a szobádat.

-         Köszönöm.

Sesshoumaru és Seyako elindultak a kastélyban. Míg mentek úgy jó 5pc.-en keresztül

Nem szóltak egymáshoz majd Seyako törte meg a csendet.

- Remélem, emlékszel rám.

- Ne aggódj, van annyi eszem, hogy emlékezzem egy héttel ezelőttre

- Gondoltam csak megkérdeztem.

10pc.-múlva mind a ketten hallgattak és csak mentek. Seyako szobája a balszárnyban volt

Sessyé mellett.

- Ez itt a szobád.

- Hű ez nagyon szép. Mondta Seyako csodálkozva.

- Az enyém közvetlen a te szobád mellett van sajnos.

- Mi, az hogy sajnos? Még egy ilyen beszólás és nem tudom, mit teszek veled

Ha ennyire utálsz, akkor mért akarsz elvenni?

- Nem az én ötletem volt a házasság! Engem ebbe az egészbe csak belerángattak

És nem házasodnék meg ilyen fiatalon.

- Azt hiszed én önszántamból tettem? Hát nem, és, most ha megbocsáltasz

Lepihenek.

Azzal Seyako rávágta a szobaajtót Sesshoumarura és bement a szobájába.

De még Sessy visszaszólt neki.

- Vacsora 7. kor.

Seyako kinyitva az ajtót kinyögött egy köszönömöt.

Seyako szobájában.

-Még azt hiszi, hogy nekem tesz szívességet! Micsoda egy faragatlan, öntelt fiú.

Sesshoumaru szobájában.

.- Ilyet se láttam még! Még egy ilyen nőszemélyt! Na ez várhatja, hogy nőül veszem.

Mikor eljött a hét óra mindketten kijöttek a szobájukból majd egymásra, néztek. Seyakon

Egy laza fehér, ezüst és kékes színű kimonó volt. Sesshoumarun pedig egy szürkés férfi kimonó volt.

- Megnyugodtál? Kérdezte Sesshoumaru.

- Igen. Mondta higgadtan Seyako

- Akkor elkísérhetlek vacsorázni?

- Hát nem is tudom. Csak vicceltem. Persze hogy elkísérhetsz.

Olyanok voltak, mint akiket kicseréltek. Karöltve mentek le vacsorázni. Hogy minek hatására lettek ilyenek? Azért, mert Seyakoval egy szobalány Sesshoumaruval pedig a tábornok beszélt.

Új kezdet

Egy rossz hír

5. fejezet

-         A vacsora tálalva. Szólalt meg egy lány.

Mindenki leült. Inutashio ült az asztalfőn jobb oldalán Sesshoumaru a bal oldalán pedig

Seyako ült. Neki kezdtek a vacsorának. Mikor befejezték Seyako egy levelet kapott.

Mikor elolvasta a kezét a szájához, rakta majd könnyekkel tele futott el. Sesshoumaru utána szaladt. Megtalálta őt a kertben egy fűzfánál. Seyako csak zokogottt és csak zokogott.

Sesshoumaru leült mellé.

-         Mi történt? Kérdezte Sessy aggodalmasan.

Seyako annyira sírt hogy csak hebogva tudta mondani mi volt a levélben.

-A szüleim… meg… meghal… meghaltak.

Seyako mikor ezt kimondta átölelte Sesshoumarut.

Sessy először kicsit tartott az öleléstől aztán ő is szorosan magához ölelte.

Seyako egy jó 15pc. Múlva megnyugodott de annyira belefáradt a sírásba, hogy

Ott aludt el Sesshoumaru karjaiba.

Sesshoumaru felkapta és bevitte a szobájába.

Ott lefektette az ágyára majd visszament a szobájába és gondolkodott.

-         Szegény lány nagyon megviselte a szülei halálhíre.

Úgy egy óra elteltével Seyako felkelt és elment a kastély kertjében a közeli forráshoz megy.

Sokat gondolkodott a ma délután történtekről.

„Mit műveltem egész délután? Csak sírtam ráadás Sesshoumarunak pont neki. Most biztos egy buta libának néz. Én ostoba.

Eközben Sesshoumaru is elindul a forráshoz.

-         Jaj végre egy jó kis pihenéd. Milyen jó lesz.

A forrás kör alakú volt és egy alacsonyabb szikla választott el, ami annyit jelent két részre osztott a forrást. Sessy belement a forrásba, de Seyako észre se vette.

Egyszer csak Sessy egy tüsszentésre lesz figyelmes, odamegy és leül a másik ember mellé.  Azt hitte az öccse Inuyasha. Tudta, hogy ő nagyon szeret itt fürödni.

-         Egészségedre!

-         Köszönöm.

-         Jaj öcsém a mai napom elég furcsa volt.

-         Öcsém? Én Seyako vagyok.

-         Tessék néz rá kérdően?

 Seyako hirtelen átmegy a másik oldalra.

-         Ne haragudj- szólt Sessy.

-         Semmi… baj hisz nem tudhattad, hogy itt vagyok.

-         Szeretnék bocsánatot kérni, a ma délután miatt- mondta Seyako

-         Ó semmi baj, bizonyára nagyon megviselt a szüleid halála

-         Igen nagyon szerettem őket, és még itt se tudtam lenni, hogy segítsek nekik. Ez nem azt jelenti, hogy baj, hogy itt vagyok csak…

-         Értem, amit szeretnél mondani.

Seyako ismét elkezdett egy kicsit sírni de halkan. Sesshoumaru odament hozzá, majd megcsókolta. A lány visszacsókolt.

-         Seyako szeretlek.

-         Én is szeretlek.

Sessy még egyszer megcsókolta majd forró órákon keresztül tapadt össze testük az

Éj leple alatt.

Másnap reggel Sessy szobájában.

-         Jó reggelt Seyako.

-         Neked is.

Ketten feküdtek az ágyban, egymás karjaiban majd Sessy Seyako szemébe nézett

Majd megkérdezte.

-         Hozzám jössz?

-         Persze, hogy hozzád megyek, ezért vagyok itt.

-         De most komolyan, ha nem akarod, akkor nem kell.

-         Először azt gondoltam túl komoly vagy és öntelt de rájöttem, hogy nem vagy az és megkedveltelek, azaz jobban mondva szerelmes lettem.

-         Akkor jó nekem az első benyomásom az volt rád, hogy makacs vagy és kényes de látom nem vagy az.

-         Ezt gondoltad?

-         Jó az akkor volt még nem ismertelek még.

-         Ezt még megbocsátom-mondta a lány nevetve.

-         Köszönöm.-mondta Sesy nevetve.

Egy jó hét múlva az esküvőt megtartották. Seyakonak később gyermekei lettek.

Egy fiú és egy lány. A fiút Kuramának a lányt pedig Ayuminak nevezték el.

Mindketten hasonlítottak szüleikre.

Később úgy egy év múlva Inutashio meghalt és Sesshoumaru vette át az irányítás.