A temetőben álltak. Az eső egybefolyt a gyászolók arcán lecsorduló könnycseppekkel.
- Hát vége - gondolta az öregasszony és kicsordult egy könnycsepp a szeméből. Gondolataiban régi emlékképek villantak fel.

- Szeretlek! Boldog karácsonyt! -suttogta a fiú a fülébe és egy dobozt adott oda neki
-J aj Draco nem kellett volna !-kiáltott fel boldogan Hermione és megcsókolta szerelmét. Boldogan szaggatta a papírt az ajándékról. A dobozban volt egy kisebb, majd egy még kisebb és a végén egy ékszeres doboz. A lány remegő kezekkel nyitotta ki, és amikor meglátta a gyönyörű gyémántgyűrűt, nem tudott megszólalni.
- Ez nem csak egyszerű ajándék - mondta halkan Draco.
- Hát? - nézett a szemébe a lány.
Draco letérdelt a nagyterem egyik karácsonyfája előtt, kezébe vette a gyűrűt és Hermione kezét, majd halkan megszólalt.
- Mio, drágám! Hozzám jössz? -tette fel a kérdést bizonytalanul.
- Igen -mondta boldogan Hermione és miután Draco felhúzta az ujjára a gyűrűt boldogan ugrott szerelme nyakába.
Ez volt az utolsó Roxfortban töltött karácsonyuk, tizennyolc évesek voltak akkor.

Aztán egy újabb emlékkép.

- Drágám…-ült le Hermione Dracoval szemben az esküvőjük utáni nyáron.
- Igen? - nézett rá a fiú mosolyogva.
- Képzeld, terhes vagyok -vigyorgott a lány, majd Draco felemelte, és megpörgette a levegőben.
Ez húsz éves korukban volt, életük legboldogabb időszakában.

Az öreg hölgy zsebkendő után nyúlt, de rájött, hogy hiába törli le a könnyeit, mert újabb és újabb jön helyettük. Csak nézte a koporsót, és arra gondolt, hogy a férfit, akit a legjobban szeretett a világon, már másodszor temeti el.

Egy tavaszi délután elment Ginnyvel babaruhákat venni. Ginny terhes volt Harrytől. Draco és Hermione lánya otthon maradtak. A kislány Amy már öt éves volt.
- Ugye tudod, hogy a bátyám még mindig odavan érted -vigyorgott Ginny. Őt is megszépítette a terhesség, csak úgy ragyogott.
- Dehogy - legyintette Mione - Az lehetetlen, hogy ennyi ideig szerelmes legyen belém.
- Nem az - mondta Ginny- Még mindig reménykedik, hogy őt választod.
Amikor hazaért a vásárlásból Hermione csak azt látta, hogy a házuk helyén szénné égett darabkák vannak.
Hiába pusztították el a Sötét Nagyurat, a halálfalók még mindig jelen voltak. Az akkori legnagyobb sötét varázsló Lucius Malfoy volt. Ő égette porig a házukat, ölte meg a családját, mindezt azért, mert Draco nem állt be halálfalónak, megtagadta az apját, és egy sárvérű lányt szeretett és vett el. Hermione összetört, napokig csak ült és zokogott Amyt és Dracot siratva.

Hermione szeméből már patakokban folyt a könny, nem is látott tőlük rendesen, az egész világ homályba burkolózott. Kipislogta szeméből a könnyet majd ránézett a családjára. Hozzáment Ronhoz, mert ő még mindig szerette, és Hermione bízott benne, hogy el tudja felejteni Dracot. Végignézett férjén, az egykor vörös , most már inkább ősz hajú férfin. Aztán szeme a fiára tévedt. Neki is vörös haja volt, akárcsak az apjának. Daniel most volt harmincöt éves. Ő is ennyi idősen ment hozzá Ronhoz. Amy most negyvenöt éves lenne ha élne, biztos férjhez ment volna és már gyerekei is lennének. Daniel feleségül vett egy lányt Jessicát, született egy lányuk, akit Rosenak neveztek.
-Draco, mondd miért tetted ezt velem? -kérdezte magában az idős hölgy. Egy levelet szorongatott a zsebében.

Drága Mione!
Nem is tudom hogy kezdjek bele…a legjobb lesz, ha mindent szépen előröl elmesélek. Aznap amikor elmentél Ginnyvel, megjelent az apám és azt mondta, hogyha nem állok a szolgálatába, megöl téged és Amyt is. Elmentem vele, és csak később tudtam meg, hogy mit tett a lányunkkal. El akartam szökni, de ő fogva tartott. Teljesen le voltam gyengülve, és az Imperius-átok hatása alatt álltam, nem tehettem azt amit akartam. Később elmesélte nekem, hogy hozzámentél Ronhoz, és született egy fiatok. Nagyon fájt, de meg tudtalak érteni, hiszen te abban a tudatban éltél, hogy én meghaltam. Talán az iszonyatos fájdalom miatt, hogy mindkét embert, aki az életben valaha is fontos volt elvesztettem, kikerültem az Imperius-átok hatása alól . Egyik éjjel megöltem az apámat, és elszöktem tőle. El akartam menni hozzád, beszélni veled, de arra a belátásra jutottam, hogy inkább nem teszem, hiszem te már rég elfelejtettél. Gyakran néztem, ahogy a fiaddal a játszótéren játszol, és míg a gyerek hintázott, te egy dalt dúdolgattál. Azt amelyiket Amynek is dúdoltál, amikor még pici volt. Nem bírtam tovább nélületek. Megittam egy fiola mérget, még Piton tanította meg, hogy kell megfőzni.
Mindig szeretni foglak
Draco

A temetésnek vége lett, mindenki hazament. Hermione leborult az ágyára és keservesen sírt. Elővett egy régi dobozt .Volt benne egy megsárgult fénykép hármójukról, egy eljegyzési gyűrű, egy szál szárított vörös rózsa…fénykép kettőjükről ami hetedév végén készült az utolsó bálon…egy kis agyagtábla benne két pici kéz lenyomata…
Nem bírta tovább. Kiment az előszobába. Senki nem volt otthon, mert Ron bement a minisztériumba .Elővett egy fiolát a gyógyszeres szekrényből.
- Én is mindig szeretni foglak -suttogta azzal kiitta az üvegcse tartalmát .Gyorsan ható méreg volt. Minden elsötétült előtte, aztán meglátta, amint huszonöt éves férjek közeledik egy kislány kezét szorongatva. Végignézett magán, ő is megfiatalodott huszonöt éves volt.
- Már vártalak -mondta Draco, kézen fogta Hermionét és hárman elsétáltak a semmibe.