Hát én nem vagyok normális, az már egyszer biztos. Itt ülök egy nagy kupac ruha között a fürdőben és nem tudok választani mit vegyek fel…mindezt miért? Mert Kai este átjön. Hülye Jasmine, hülye Jasmine, és még egyszer hülye Jasmine.

 - Szólj, ha bemehetek – hallatszott a hálóból Dom hangja.

 - Gyere – mondtam fásultan, majd kedvenc munkatársam egy fülig értő vigyorral a fején beszökkent a fürdőbe. – Hova csípted ki magad ennyire? – kérdeztem, végignézve Dom feketenadrág-szépcipő-kéking-kéknyakkendő-feketezakó összeállításán.

 - Színházba megyek Anitával – mondta, majd parfümöt fújt magára.

 - Gázmérgezést fogok kapni – köhögtem.

Együtt vannak vagy… két napja kábé és egyből színházba mennek? Hmm… fura…

Miután befejezte a tükör előtt álldogálást leguggolt mellém.

 - Szivi, ne strapáld magad… kiválasztom mit vegyél fel, mert látom, te nem éppen vagy alkalmas rá.

Hálásan rámosolyogtam, miközben hozzám vágott egy szürke melegítőgatyát és egy kék pólót.

 - Rohadj meg – sóhajtottam fel fájdalmasan.

Végül a farmer-lilakicsitkivágottdemégiszolidfelső-hajlazánvállraomlik-kevéssmik-összeállításnál maradtam.

 - Elmentem! – hallottam Dom hangját a hálóból.

Holnap végre külön szobába költözhetünk. A nászutas lakosztály kezdett az idegeimre menni. Azért a lelkem egy eldugott és sötét zugában jól szórakoztam Dommal, de ezt a világért sem vallottam volna be neki.

 - Szia – kiabáltam utána.

A kanapén ültem két gumicsirkém valamint egy macskám társaságában.

 - Idehívtad a fiatalembert? – kérdezte Elizabeth.

 - Sajnos.

 - Vigyázz magadra… tudod házasság előtti szex… nem túl illendő dolog.

Majdnem felröhögtem.

Néha élveztem Will és Elizabeth középkori monológjait…ja bocs, Sir William de Tschirke és Madame Elizabeth la Khotkhot… ezt mindig elfelejtem.

Kitartóan dögönyöztem a macskám hátát és megpróbáltam kiűzni magamból a Kairól és magamról alkotott erotikus töltetű képeket.

 - Nemakaromhogyjöjjön – nyögtem fel, majd betettem valami nyugtató zenét és varázsoltam magamnak egy csésze teát.

Nyugi Jas, lélegezz, beszív, kifúj, semmibajsincs, nyugodj meg, beszív, kifúj. Pontosan.

Megszólalt a telefon, aminek köszönhetően annyira megijedtem, hogy majdnem magamra borítottam a teát. Csak majdnem. Ha! Kifogok magamon. Muhaha.

 - Igen? – vettem fel.

 - Szia, Kai vagyok – Még telefonon keresztül is beleborzongtam a hangjába. Juj.

 - Szia – köszöntem neki, és igyekeztem nem beleolvadni a kagylóba.

 - Itt vagyok a hotel előtt, lejössz értem?

 - Persze.

 - Rendben, akkor várlak. Szia.

 - Szia.

Ittvan, ittvan ITTVAAAN! Jesszus valaki mentsen meg, nem kapok levegőt.

 - Ha továbbra is ilyen szabálytalanul lélegzel el fogsz ájulni – közölte velem Will.

 - De jó lenne – sóhajtottam.

Kai az előcsarnokban várt, hosszú hullámos barna haját kiengedte, fehér feszülős póló és farmer volt rajta. Nem, Jasmine, nem ájulunk a karjaiba és közöljük, hogy ő álmaink pasija. Az annyira ciki lenne.

 - Hello – jött oda és adott az arcomra egy puszit. Elpirultam? Tuti. Vá.

 - Szia – vigyorogtam rá. – Mehetünk…

 - Szép szoba… ti együtt alszotok? – kérdezte Kai meglepetten.

 - Hát öhm.. rovarirtás volt és csak ide tudtak betenni minket… állítólag gyógyíthatatlan kék-zöld-lila foltokat okoztam vele Domnak. Túléli.

 - Minden pasival ennyire…vad vagy? – kérdezte.

 - Eddig nem volt panasz – szűrtem a fogaim közt és oldalba rúgtam a gumicsirkét, amelyik az ágyam alól próbát meg kikukucskálni.

 - Hoztam kaját – mutatta fel a kezében lévő zacskót.

Az ágyon ülve…najó félig fetrengve írtuk a cikket. Vagyis írtuk volna, ha tudok Kai illatán/haján/szemén/kidolgozott izamin kívül másra is gondolni.

 - Kérsz valamit inni? – kérdeztem.

 - Egy whisky jól esne – mosolygott rám.

Az alkoholista.

Hogy játsszam a nagylányt én is nekiálltam alkoholizálni. Perceken belül jobb kedvem lett.

 - Hajjaj, ebből semmi értelmes nem lesz. Mi lenne, ha előbb ennénk, aztán írnánk? – kérdeztem. Már mindenből többet láttam, és a kezeim sem úgy mozogtak, ahogy én akartam.

 - Jó ötlet, támogatom – mondta, és nyújtózott egyet, aminek köszönhetően kilátszott a hasa… én próbáltam jókislány lenni és nem oda nézni, de…

Elővarázsoltunk két tányért, egy kancsó töklevet, Kai szétosztotta amit hozott, és az ágyon ülve nekiálltunk falatozni.

A whiskytől labilissá vált mozgásomnak és mindenbőlkettővan látásomnak köszönhetően elég hamar a felsőmön landolt egy falat tészta jó sok mártással.

 - Ne – nyögtem fájdalmasan.

 - Eltűntessem? – kérdezte Kai.

 - Alkoholos befolyásoltság alatt nem használunk pálcát – idéztem. Valahol láttam ezt a feliratot, és egyből megjegyeztem a mondatot.

 - Mert? – kérdezte.

 - Még a végén eltűntetnéd a bal mellem – mondtam, majd leszenvedtem magam az ágyról és egy tiszta felső kíséretében a fürdőbe vonultam.

 - Desszert is van? – kérdeztem, miután frissen, üdén és egy fokkal józanabban visszatértem az ágyamra.

 - Nincs – pislogott ártatlanul. – De ezen könnyen segíthetünk… - mondta, majd elővarázsolt két kehely vaníliafagyit,

 - Finom – mosolyogtam rá.

Furán nézett rám. Jasmine, most fogd menekülőre… az egy dolog, hogy felállni nem tudsz, de fuss az életedért…

Felröhögtem.

 - Mi a baj? – kérdezte.

 - Épp azon gondolkodtam, hogyha még pár másodpercig így nézel rám el kell hogy meneküljek – csúszott ki a számon. Ezt is a pia számlájára róhatom. Részegen őszinte leszek.

 - Menekülj? Miért?

 - Mert…mert… öhm… félek a következményektől – mondtam. Dejó Jasmine, megint hülyeségeket beszélsz. Az ágy alól elfojtott kuncogást hallottam. Csönd legyen, baromfi!

 - Milyen következményektől?

 - Hátkhhm… együnk jó? – tömtem a száma egy hatalmas adag fagyit. Remélem nem lesz torokgyulladásom.

 - Jasmine – vette el előlem a kelyhet, és a kanalat is kihalászta a kezemből. Mindent letett a földre. Juj. Ezt nem kéne. Ugye Kai cikket akarsz írni? Könyörgöm, fejezd be úgy a mondatot, hogy … itt az ideje folytatni a munkát. Léccilécci! – Milyen következményektől? – kérdezte a lehető leglágyabb hangon, majd közelebb ült hozzám. Megpróbáltam hátrálni, csak az ágynak vége lett, alattam a tátongó mélység, tériszonyom van, ráadásul részeg vagyok. Mi jöhet még?

Segítség.

  - Következmények? Ki beszélt itt következményekről?

Ha még egyszer meghallom, vagy ki merem mondani a következmény szót, egy vízilovakkal teli medencébe vetem magam, az tuti.

 - Hát… túl közel vagy – suttogtam.

 - És ez zavar? – simított végig az arcomon. A szívem hevesen kalapált, csoda, hogy nem ugrott ki a torkomon.

 - Nem… illetve...igen – néztem a szemébe. Olyan nagy volt és barna, és el lehetett benne veszni – Mégsem – suttogtam, miközben a keze már a hajammal játszadozott.

Megcsókolt.

Puhán és gyengéden… az ajka először óvatosan ért az enyémhez, majd egyre vadabbul és vadabbul csókolt.

Óvatosan lefektetett az ágyra, a keze már a felsőm alatt kalandozott.

Megcsörrent a telefon.

 - Jasmine én ezt már nem bírom – bömbölte Hermione miután felvettem. – Meg akarok ha…halni – szipogta.

 - Mi történt? – kérdeztem és magamban ezer felé átkoztam azt a hülyét, aki nem húzta ki helyettem a telefont.

 - Dra…Draco… - zokogta.

 - Mi van vele? Bántott? – a hangom ijedt volt. Kai még mindig az ágyon hempergett és engem nézett. Kéjsóvár barom!

 - Ö…összevesztünk… és ihitthagyott! – visította.

 - Átmegyek jó? Ha elmondod merre laksz.

 - Bocs, de el kell mennem…meg neked is – mondtam Kainak, miután letettem a telefont. Határozottan nem bántam, hogy mégis megcsörrent. Francnak kell egy macsó pasi. Tuti, hogy csak a szexre hajt. Ezaz, Jasmine, a keménység példaképe.

 - Mikor folytatjuk? – kérdezte, odajött hozzám, és magához húzott. Ahogy megéreztem az illatát éreztem, hogy megint el fogom veszteni a fejem.

 - A cikkírást? Holnap. Ami utána volt, azt részemről… soha – mondtam ki. Meglepett képet vágott, majd a szemembe nézett.

 - Biztos?

Másodpercekkel azelőtt még határozottan igent mondtam volna, de így… nem tudom.

 - Mindig megpróbálod manipulálni a csajokat?

 - Manipulálni? Én? – kérdezett vissza, de a szemében mintha ijedtség látszott volna.

Haha Kai, megfogtalak.

A hotel előtt még megpróbált lesmárolni, de én a kemény csaj, jó unokatesó és hűséges barátnő időhiányra hivatkozva egy gyors puszit leheltem a szájára, és rohantam Hermionehoz.

A lány zokogva vetődött a karjaimba. Szemei pirosak voltak, az arca püffedt, a haja kócos.

 - Mi történt? – kérdeztem, miután becipeltem a konyhába és nekiálltam teát főzni.

 - Ö…öhösszevesztünk… azt mondta, még nem akar gyereket… mihire… jajj mihire… - a mondata vége zokogásba fulladt.

 - Idd meg ezt – adtam oda neki a teát. – Nem esküvő után akartál te is babát? – kérdeztem és megöleltem.

 -Neheemm…én mostakaroohook – bömbölte a nyakamba.

 - Pár hónap ide vagy oda, nem számít? – kérdeztem.

 - Neheem… Jasmine... mindigazvanamitőakar…

 - Hol van most Draco?

 - Ja…Jasonnél – szipogta.

 - Felhívom. Idd meg a teád. Mindjárt jövök.

 - Neheee…nemakaromlátni.

 - Igyál – parancsoltam rá, és elindultam a telefon felé.

Ha még több izgalom ér az este folyamán, beszélnem kell a kezelőorvosommal, hogy szerezzen nekem beutalót az ideggyógyászatra. Hahhh… idegek? Van még nekem olyan egyáltalán?