Nem Jasmine, nem vagy tiszta ideg, miért is lennél az, Kai – hahh milyen idióta neve van – csak egy pasi nem több, ne strapáld magad aranyom, mert ha látja rajtad, hogy ideges vagy, az nem jó. Lélegezz. Beszív, kifúj, kéz kilincsre, lenyom, beszív, ajtó kinyit, kifúj, lép egyet, nagy levegő, köszön.
- Szia....sztok – köszöntem Kainak és Jessicának.
- Jasmine – simított végig Dom a haján.
- Mehetünk? – kérdeztem.
- JASMINE – bökött Dom a fejével e tükör felé.
Belenéztem. A fejem egyik oldalán a hajam szarvakban meredezett. Fantasztikus. Á, én nem csináltam komplett idiótát magamból az első öt másodpercben, miért is?
Dom elnézően rám mosolygott, Kai villantott rám egy sármos félvigyort, Jessica pedig nézett ki a fejéből.

- Merre is megyünk? – kérdeztem, amikor kiértünk a szállodából.
- Arra – mutatott Kai egy autóra. – Kocsikázunk egyet.
- Öhh oké
- De sétálhatunk is, ha akarod, csak negyven kilométer – mosolyodott el.
Lábremegés, tenyérizzadás, fejvörösödés.
- Gyere Jasmine – kapta el Dom a karom és szépen óvatosan elkormányzott az autó irányába. – Ülj be szépen. Nyugi. Ennyire feltűnően azért ne legyél belezúgva – suttogta a hajamba.
- De én nem vagyok…
- Psszt – tette a mutatóujját a szája elé és beültem az autóba.

Fantasztikus. Ha ennyire látszik, hogy ez a pasi valami oknál fogva ennyire bejön, akkor mi lesz később? Nyugi Jas, ez csak pillanatnyi fellángolás… ahogy a németek mondanák Strohfeuer, vagyis szalmaláng, nem lesz itt semmi baj.

Kai vezetett. Már az a látvány, ahogy a kormányt fogta elég érdekes reakciót változz ki belőlem. Ijedten Domra néztem, aki megértően mosolygott.
- Hát ez van kisanyám – üzente a tekintetével. – Ráakadtál Mr. Macho horgára és nehéz lesz leakadni róla.


Egy idő után elfelejtettem Kaira gondolni, helyette a tájat kezdtem el szemlélni. Egy erdő közepén voltunk, épp egy földútra kanyarodtunk le.
- Ez az út vezet a stadionhoz, ahova most edzésre megyünk – zendült fel Kai hangja és ijedtemben majdnem lefejeltem a kocsi tetejét. – Ennyire ijesztő vagyok? – nézett rám a visszapillantó tükörben.
- Ja nem bocs, csak elkalandoztam – mondtam.
- Aha.

Újabb öt perc autókázás után egy tisztásra értünk.
- Itt lesznek a sátrak.
- Ez tök jó – lelkesedett fel Dom – Egy éjszakát itt fogunk tölteni és végigjárjuk az egészet. Közben persze interjúkat csinálunk különböző emberekkel.
- Ez nem rossz – mondtam. – Sőt, kifejezetten jó ötlet.
- Jöhetnénk együtt – mondta Kai.
- Oké – lelkesültem fel a dolgon.
- És itt láthatjátok országunk büszkeségét, A Stadiont – mutatta Kai, amikor vettünk egy éles kanyart. Azt hittem lehidalok. Ez az épület… hatalmas volt… és egész jól nézett ki.
- Szép kis viskó – füttyentett elismerően Dom.
- És még nem láttál mindent…
- Hú de kis titokzatos vagy – mondtam epésen.
- Majd nem mondasz ilyeneket, ha meglátod, mi van benn…

Kainak igaza lett. Nagyon is. Hogy röviden leírjam a stadiont: baznagy volt, bazisok férőhellyel, ráadásul tök jól nézett ki.
- Hányan férnek be ide? – néztem végig a székeken.
- Többszázezren.
- Lehidalok – nyögte Dom.
- Aha – sóhajtottam.
Kis idő múlva berepültek fejünk fölött az Angol Válogatott tagjai. Egyből kiszúrtam Dracot. Elmosolyodtam, az edzés pedig elkezdődött.

- Jó, mi? – kérdezte Dom, miután megmásztunk vagy egymillió lépcsőt és eljutottunk a főpáholyba.
- Hmm? – kérdeztem, mert nem figyeltem Domra. A fényképezőgép jobban érdekelt.
- Megörökíted ezt a sok, izzadtságtól gyöngyöző testű fess úriembert. Csak jó érzés lehet, nem?
- Jaj ne használj már ilyen hülye kifejezéseket - röhögtem. – Ugye interjúkat is csinálunk?
- Aha… én mondjuk Moodyval a tied pedig Malfoy.
- Oké.
- Én is Malfoyjal akartam – mondta Kai. – Reménykedtem benne, hogy bemutatsz neki.
- Jöhetsz te is, több fül többet hal. Egyébként Jason még nem mutatott be egymásnak?
- Nem.
Hmm…érdekes.


INTERJÚ A NAGY DRACO MALFOYJAL:

J: Jasmine; K: Kai; D: Draco

J: Hello.
K: Üdv.
D: Sziasztok.
J: Mesélj valamit… hogy kezdtél el kviddicsezni?
D: Muszáj elmondanom? Te is tudod. Egy évig egy suliba jártunk.
K: Meséljetek valamit a közös roxforti éveitekről. Mocskos pletyka, régen lappangó titok, vagy…
J: Csak egy év volt.
D: Hajjaj, de milyen év!
K: Hallgatlak.
D: *az emlékezéstől elhomályosult szemekkel* Sosem felejtem el azt, amikor felrobbant Longbottom üstje és az összes nyálkás zöld trutymó Jasmine hajában kötött ki.
K: Mesélj még ilyeneket!
J: Nem, nem mesélünk…maximum azt, hogyan vallott Draco szerelmet… Gyere velem a bálba! A te Herceged *visítva röhög*
K: Jasmine, ezt fejtsd ki bővebben.
J: Az volt. Hogy Hermione és Draco nagyon utálták egymást… csak Draco életstílust váltott és rájött, hogy Mione jó csaj…és elhívta a bálba.
D: Nem, e nem is így volt. Idegesített, hogy mint jó Mardisnak, mindenkit utálnom kell. Rengeteg érzelem gyűlt össze bennem, és…
J: …és beszélned kellett a pszichológusoddal…
D: A MIMMEL? Mi az a pszichológus?
K: Lényegtelen, folytasd…
D: Szóval… hol is tartottam? Ja a rengeteg összegyűlt érzelem… szeretethiányos lettem. És rájöttem, hogy Hermione nem is olyan gonosz, meg ronda, mint azt én képzeltem. Ennyi. Írtam neki leveleket, és eljött a bálba. Összejöttünk, és azóta szeretjük egymást. Az esküvőt tervezgetjük, ami a Világkupa után lesz.
J: *műkönnyeit törölgeti* *műsír*
D: Ne csináld ezt, mert te leszel a legcsicsásabban felöltöztetett koszorúslány.
K: Szép leszel habos, nagy, rózsaszín puffancsként.
J: *elpirul*
D: Ne haragudjatok, de nekem mennem kell. Itt a számom *névjegykártyát ad Kainak* Jasmine veled meg majd találkozunk.
J: Rendben! Szia! *két puszi*
K: Viszlát. *erős, machos kézfogás*

- Na hogy sikerült? – kérdezte Dom, amikor Kai kirakott minket a szálloda előtt.
- Nem lettem okosabb… Draco szerelmi élete és az én égésem volt a téma. Majd írok valamit.
- Malfoy szerelmi élete… ne írd le… nem pletykalap vagyunk… ha beleírod akkor se ez legyen a fő téma.
- Rendben főnök, értettem főnök. Ma Anitánál és Gerardnál vacsizunk, te is hivatalos vagy.
- Anita? – csillant föl a szeme.
- Ezek után gondolom jössz.
- Persze. Kihagyhatatlan – vigyorodott el.

A délután további részét hülyüléssel töltöttük, majd elindultunk… azaz elindultunk volna, ha nem ütközünk egy kisebb akadályba.
- Hol laknak Anitáék? – tettem fel a költői kérdést.
- Én tudjam? – mutatott magára Dom.
- Hát… én nem tudom.
- Ilyenkor mi van?
- Nem tudom. Hívd fel őt…
- Nem tudom mi lenne velem nélküled… – ugrottam a nyakába.
- Én sem – sóhajtotta.

Zökkenőmentesen odaértünk. Drága barátaim egy toronyház 23. emeletén laktak egy - kicsinek és szegényesnek egyáltalán nem mondható – lakásban.
Bekopogtam, Gerard nyitott ajtót. Kötény volt rajta.
- Látom háziasítod magad – vigyorogtam és lenyomtam neki két puszit.
- Muszáj… Anita mellett kénytelen vagyok. Gyertek beljebb.
- Szia szivi – ugrott Anita a nyakamba. A padlón kötöttünk ki.
- Khöm… Anita nem kapok levegőt – hörögtem, mire a csaj lekászálódott rólam.
- Bocsi – mosolygott, és segített felállni.
- Mi lesz a kaja? – kérdeztem.
- Valami, amit Gerard főz. Üljetek le.
- Jön más is? – kérdezte Dom.
- Aha.
- Ki?
- Hát… Draco, Hermione, és Jason…
Mi? Jason? Jaj. Nekem. Nem az, hogy bajom van vele vagy ilyesmi, csak izé… hogy is fejezzem ki magam… felidéződnek a régi emlékek, és elég furin érzem magam tőlük… na jó totál zavarban vagyok, de… semmi, hagyjuk.

Lassan megérkeztek a többiek is, és a kaja is megfőtt.
- Üljetek le – mutatott az étkezőasztalra és a székekre Gerard.
Valami húst ettünk valami mártással.
- Mmmm ez isteni – mondtam teli szájjal.
- Ejnye Jasmine, megint nem tudsz enni? – kérdezte Dom.
- …még mindig… - vigyorgott Jason.
- Hagyjatok már – fakadtam ki. – Mindenkinek lehetnek kisebb-nagyobb hibái. Vegyük Dom munkamániáját, vagy Jason…öööööö…
- Haha nem tudsz rossz tulajdonságot mondani – röhögött Anita.
- De igenis tudok. Mindenkinek tudok rossz tulajdonságairól. TE péel pasifaló vagy… Gerard nőfaló latin macho, Draco… izé… makacs, Hermione akaratos, én hisztis vagyok Jason pedig… ő pedig…
- A szerelem vak – suttogta Draco, aki mellettem ült olyan halkan, hogy csak én halljam.
- És süket is – tettem hozzá, majd leesett, hogy mit akart mondani előző kijelentésével és félrenyeltem a falatot.
Fulladoztam vagy öt percet, majd miután Dominick párszor hátba vert újra kaptam levegőt.
- Na szóval MI Jason rossz tulajdonsága? – kérdezte Hermione.
- Ezek szerint nincs neki olyan.
Ezaz piszkáljatok csak.
Én tényleg törtem a fejem, de semmi sem jutott eszembe…
- Minden kis hülyeségen megharagszik – mondtam végül. Egyáltalán nem volt igaz, de…
- Halleluja, téma lezárva – mondta Gerard, és kihozta a desszertet.
Kaja után elszállingóztunk haza.

- Ez az Anita… nagyon jó nő – mondta Dom, amikor „hazaértünk” .
- És veszélyes – mondtam.
- Szeretem a veszélyt. Neked meg bejön Jason. És Kai is.
- Ennyire látszik? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Még ennél is jobban.
Most mit csináljak?

6. fejezet