- Hé, Jasmine szállj le rólam, ki kell mennem a mosdóba – bökdösött reggel Dominick. Kinyitottam a szemem. Keresztbe feküdtem az ágyon, a fejem Dom hasán pihent.

 - Bocsi – nyöszörögtem álmosan, és lemásztam róla.

 - Tudom, hogy hozzám vagy nőve, na de ennyire! – sasszézott ki a fürdőbe.

 - Hülye vagy Dom – mormogtam, és újra elnyomott az álom.

 - Na mi a helyzet odalenn? – kérdezte Benji. Egy emeletes ágyon feküdünk, én voltam alul.

 - Semmi. Élek… még.

 - De jó neked – mászott le mellém. – Én már nem – mosolyodott el szomorúan. Még mindig olyan volt, mint régen.

 - Miattam… - sóhajtottam fel.

 - Nem. Már milliószor megmondtam, hogy nem te vagy a hibás. Inkább mesélj mi a helyzet Jasonnel és Kaijal? Láttam elvoltatok tegnap… - kacsintott.

 - Kukkolsz? – vágtam hozzá egy párnát.

 - Igen.

 - Semmi nincs velük. Valami nem stimmel Kaijal… olyan érdekes… még sosem fickándoztak a halacskák ott a gyomromban, mikor egy pasi rám nézett… most meg… Jason meg tök ari… jaj de az a Jessica… hogy én azt a csajt hogy utálom! – sóhajtottam színpadiasan.

 - Mondtam, hogy nem Jason lesz a te bajod… - mosolygott sejtelmesen.

 - Hát?

 - Jasmine, otthon hagytam a fogkefém… - üvöltötte Dom a fürdőből. – Ugye használhatom a tied?

 - Már csak az hiányzik! – pattantak ki a szemeim. – Vegyél magadnak! Hagyod békén! – rontottam be a fürdőbe, és kikaptam a kezéből a fogkefét.

 - Hé, hé nyugi, nem a fogamzásgátlódat akartam bevenni, hogy ennyire agresszív legyél!

Éreztem, hogy elvörösödik a fejem.

 - DOM! Kifelé!  Fürödni akarok! – lökdöstem ki, bezártam az ajtót, majd elkezdtem engedni a kezemre a hideg vizet.

Vajon mit akart Benji? Ahajj utálom, hogy sosem mond meg semmit egyértelműen…

Miután észrevettem, hogy a kezeim majd’ lefagynak, átmentem a kádhoz és teleeresztettem forró vízzel…

 - NEM NÉZEK ODA – nyílt ki az ajtó, miközben áztattam magam.

 - Dom, menj ki innen. Most.

 - De meg kell keresnem valamit! – jött be, a szemeit befogva.

 - Ne kukucskálj!

 - Nem én!

 - De látom a rést az ujjaid közt! – húztam össze magam, és igyekeztem a habot bizonyos testtájékaim fölé terelgetni.

Dom a gyógyszeres szekrényhez ment, és kivett belőle egy levél fájdalomcsillapítót.

 - Mi van, rá vagy szorulva a mugli gyógyszerekre?

 - Ne piszkálj, mert beszállok melléd…

 - Jókislány leszek – cincogtam.

 - Ugye tudod, hogy ma délután háromkor Anglia edzésére megyünk egy Adonisz és egy picsa kíséretében?  - kérdeztem, mikor kiléptem a fürdőből.

 - Mintha már említetted volna.

 - Akkor jó. Lemegyek reggelizni. Jössz?

 - Aha – bólintott, és lementünk a földszintre.

 - Szerinted merre van az ebédlő… vagy valami ahhoz hasonló izé? – kérdeztem.

 - Passz. Nem tudom – vont vállat. – Mi lenne, ha kimennénk és elmennénk valahova reggelizni? Az összes költségünket az újság fizeti – kacsintott rám.

 - Lángész vagy öregem – vigyorodtam el.

Öt percen keresztül sétáltunk a reggeli dugóban. Persze sehol egy kajálda… sőt még egy mócsingos virslit áruló utcai árust sem találtunk. Ellenben megláttam két szőke üstököt.

 - Bújtass el! – visítottam fel és Dom háta mögé ugrottam.

 - Neked meg mi bajod? – kérdezte megilletődve, de a válaszra már nem volt időm, mert Jason és Draco odaértek hozzánk.

 - Mit keresel? – kérdezte Draco homlokráncolva, amikor meglátott.

 - Én csak izé… őőőő… Dom övét igazítottam meg, mert hülyén állt – vigyorodtam el büszkén.

 - Aha… - bólintott bizonytalanul. – Jöttök ma edzésre?

 - Persze. Nem tudtok valami kajáldát a közelben?

A két szőke összenézett, és mindkettőjük száján ugyanolyan vigyor terült el. Le sem tagadhatnák, hogy rokonok.

 - Mit szólnátok egy Jason-burgerhez?

 - Ha nincs benne marhahús felőlem jöhet…meg disznó se legyen… és ha már itt tartunk hal se – jelentettem ki.

 - Hát ilyet… kis válogatós! – csípett oldalba Jason és én sikítva felugrottam.

 - Neee csak ezt neeee ! – emeltem fel a kezem.

 - És mi a helyzet a távoli New Yorkban? – kérdezte Jason fél órával később. Egy gyorsétteremben ültünk, és a kajának tényleg Jason-burger volt a neve. Csirkehússal.

 - Semmi semmi…

 - Tényleg, mi van azzal a Patrick gyerekkel? – kérdezte Dom.

 - Rohadj meg… - suttogtam.

 - Csak utánad.

 - Patrick? – kérdezte Draco, úgyhogy kénytelen voltam elregélni nekik IQ nuku izomkolosszus udvarlóm történetét. Szupi.

 - Egész jó fejek – állapította meg Dom, miután visszaértünk a szállodába.

 - Szerintem is – mosolyogtam.

 - Találkoztál Jasonnel? – kérdezte Elizabeth.

A gumicsirkék is a legjobbkor tudnak kérdezősködni.

 - Aha – bólintottam.

 - És még mindig olyan helyes, mint volt?

 - Sajnos igen… - sóhajtottam.

Kis idő után, mikor már nem bírtam a feszültséget amit Dom keltett a jelenlétével, elindultam sétálni.

Szerettem Londont. Meg Angliát is… már egy csomószor gondolkodtam azon, hogy mi lett volna, ha nem húzom el a csíkot anno. Valószínűleg újra összejövök Jasonnel, és azokkal az emberekkel maradok, akiket szeretek… ha visszamehetnék az időben, akkor… akkor nem tudom, mit csinálnék. Ajj…

De végülis mindegy… ez előre meg volt írva, így kellett történnie mindennek.

Nagy elmélkedés közepette nem vettem észre, hogy egy kisfiú épp felém szalad. Frontális ütközés volt, mindketten a földön kötöttünk ki.

 - Jaj bocsánat, nem esett bajod? – szaladt oda egy fiatal nő.

Hosszú vörös haja volt, szeplős arca és nagy mogyoróbarna szemei. Ismerős volt…

 - Ginny? – kérdeztem.

 - Aha – bólintott. – És te… Jesszusom – kerekedett el a szeme – Jasmine!

Már épp a nyakába akartam ugrani, amikor feltűnt egy bökkenő… nem is akármekkora… Ginny hasa. Meredten bámultam magam elé… valahogy… ezt a lányt utoljára tizenhat éves korában láttam… most meg egy gyerekkel rohangál… meg terhes is!

 - Bocs, lesokkoltam – nyögtem.

 - Én is – mosolygott. – Ő itt a fiam, James – bökött a gyerek felé.

 - Rég hallottam felőletek… hogyhogy Londonban?

 - Harry el akart jönni a Világkupára.

 - Értem – mosolyodtam el.

Végigbeszélgettük a délelőttöt, ebédre pedig visszamentem a szállodába és felnyaláboltam Dominicket, aki nagy vidoran bejelentette, tudja, hol a szálloda étterme.

 - Szeretlek! – ugrottam a nyakába.

 - Tudom – simogatta meg a buksim.

- Hányra jön az Adoniszod? – kérdezte már az ebédlőben.

 Az ujjaimmal hármat mutattam, mert a szám tele volt rántott csirkével

 - Frankó. Akkor még van másfél óránk.

Bólintottam.

 - Finom a csirke? – kérdezte.

Felmutattam a kinyújtott hüvelykujjam.

 - Akkor jó. Komolyan mondom, még nem láttam női teremtményt így enni.

Bemutattam neki.

 - Na ez is nőies volt – horkantott fel.

Fogtam magam és a tányérom, és átsasszéztam egy másik asztalhoz.

 - Nemááár most kit fogok piszkálni? – nyafogta.

 - Ez van – vontam vállat.

Fél háromkor épp ruhákat válogattam. Bekattantam a gondolatra, hogy Kaijal találkozom, és valahogy nem tetszett az, amit reggel fölvettem.

 - Mi történik velem? – kérdeztem magamtól, miközben épp megpróbáltam választani egy farmer és egy szoknya közül – Jaj nekem… randi szindróma? Vagy mi? – ráncoltam a homlokom. Végül sikerült kiválasztanom a ruhát amit fölveszek, és csak a fürdőben jöttem rá, hogy azt akarom felvenni, ami eredetileg volt rajtam, csak levettem a ruhapróbáláshoz. Jaj nekem.

Kopogtak a bejárati ajtón.

 - Nyitom! – mondta Dom – Jasmine gyere, indulunk!

5. fejezet