- Szi… szia Jason – nyögtem. Éreztem, hogy annyira vörös leszek, mint egy paradicsom. Hirtelen nagyon meleg lett. Ez. Itt. Most. Előttem. Tényleg. Jason. Winter. Juj.

 - Hova hova? – kérdezte Kai.

 - Bulizni megyünk – mondta Anita.

 - Hova? Mi is megyünk! Épp unatkoztunk, és arra gondoltunk, el kéne menni valahova két szép csajjal.

Én még mindig csak álltam bambán, néztem ki a fejemből, és nem fogtam fel a dolgokat. Ahogy észrevettem Jason is sokkot kapott. Jól van akkor.

 - Jasmine… hahó! – integetett Anita a fejem előtt.

 - Ja bocs. Csak elbambultam.

 - Na akkor hova menjünk? – kérdezte Anita.

 - Nem vagytok éhesek?

 - Nem. Most ettünk.

A kaja említésére éreztem, hogy hányingerem lesz. Nem fogom Jason előtt kiadni a taccsot… vagyis tulajdonképpen MIATTA…

 - Úgy látom, nem úgy néz ki, mint aki bulizni akarna – nézett rám Anita.

 - Az időeltolódás – mormogtam.

 - Akkor gyertek fel hozzánk. Jessica otthon van, remélem nem baj – mondta Jason.

KI AZ A JESSICA? Jaj nekem… már a neve se hangzik jól…

 - Ki az a Jessica? – kérdezte Anita.

 - Új lakótársunk, Kaijal egy lapnál dolgoznak.

Elindultunk Jasonék lakása felé.

 - Te mindig ilyen csöndes vagy? – kérdezte Kai. Anita horkantva felröhögött.

 - Időeltolódás – sóhajtottam.

 - Fogd csak az időre – hallottam a hátam mögül Anitát.

 - Amúgy… hogyhogy Londonban? – kérdezte Kai.

 - Hááát… a WizardSportnál leszek majd újságíró egyszer… tulajdonképpen tudósítanom kell a Kviddics Világkupáról – hadartam.

 - Én is újságíró vagyok… Jessicával a QuidditchTime magazinnál dolgozunk.

Na ne… a WS és a QT rivális újságok.  A dolgozói is utálják egymást, a szerkesztőségben nem egy rémtörténet kering, hogy mit tettek egymással a két lap újságírói.

 - Uhh – sóhajtottam. – Akkor te ellenség vagy – mosolyogtam rá. Visszamosolygott. Annyira… nem is tudom… érdekes érzés kerített hatalmába. A hasamban halacskák fickándoztak, és még melegebb lett, mint előtte.

 - Ellenség? – kérdezte. – Hülye rivalizálás. Egy ilyen szép lánynak nem tudnék az ellensége lenni.

Hoppá.

Mire feleszméltem már egy ház ötödik emeletén néztük, hogy Jason hogyan szerencsétlenkedik a kulccsal.

 - Jessica otthon van, nem? – kérdezte Anita.

 - De. Csak mindig magára zárja az ajtót – dohogott Jason. Tök édes volt, hogy a szemébe lógott a haja.

Fél óra szerencsétlenkedés után sikeresen bejutottunk a lakásba.

 - Hahó – kiabált Jason és Kai.

Magassarkú cipő kopogását hallottam. Aztán megjelent… Jessica, a maga százhatvanhét centijével, szolinarancssárga bőrével, hidrogénezett hajával és háromszázas mellbőségével egyetemben. Hú.

 - Sziasztok – a hangja is az a tipikus plázacica-nyávogás volt. HOL A FRANCBAN SZEDTE ÖSSZE EZT A TYÚKOT JASON ÉS KAI?

 - Jessica ők itt Jasmine és Anita – mutattak be a fiúk.

 - Ó, hello – köszönt. Tetőtől talpig végigmért minket, aztán megállapította, hogy hármunk közül neki van a legnagyobb melle, majd elégedetten elmosolyodott és eltipegett.

 - Üljetek le – mutatott Kai a kanapéra. – Inni?

 - Whiskyt kérünk – mondta Anita.

 - Jaja – bólogattam. – Tuti sokkot kaptam – suttogtam.

 - Aha – helyeselt kedvenc barátnőm. – De én is. Ez a csaj… pfff…

 - Pfff... De még mennyire, hogy pfff… Nincs kedvünk nagyonhamar lelépni? Irritál ez a csaj és Jason is.

 - Nyugi.

A pasik visszajöttek a piával.

 - És mi a helyzet veled? – huppant le mellém Jason. Éreztem, hogy a fejem színe hogy változik az átlag bőrszínből rákvörösbe.

 - Semmi extra. És veled?

 - Élek még.

 - Tanulsz valahol? – kérdeztem. Jó téma…

 - Aha… bár nem tudom, minek… semmi értelme. Úgyse leszek ügyvéd.

Majdnem felröhögtem… Jason ügyvéd. Haha…

 - Hát akkor mi leszel? – kérdeztem.

 - Zenész. Már van egy bandánk is… majd egyszer eljöhetnél egy próbára – mondta.

 - Oké – nyögtem ledöbbenve.

Most tényleg elhívott egy próbára, vagy csak hallucináltam?

 - Jasmine! – szólt Kai. – Holnap ugye jössz az edzésre?

 - Milyen edzésre?

 - Anglia válogatottja. Délután háromkor kezdődik.

 - Persze – bólintottam.

 - Melyik hotelben vagy? Bemehetnénk érted.

 - Ketten vagyunk. Dominick a főnök, én csak amolyan gyakornokszerűség vagyok.

 - Rendben, akkor értetek – mosolyodott el.

Jaj nekem, miért vagyok teljesen kész ettől a vigyortól meg ettől a tekintettől, amikor Álmaim Szőke Hercege tőlem öt centire ül?

 - Én elmegyek. A csajokkal megbeszéltem, hogy elnézünk valamerre. Holnap meg vásárolni megyek reggel, nem leszek itthon, mire felébredtek – jött oda Jessica tökéletes rózsaszín-összeállításban.

 - Rendben. Szia – köszönt el tőle Jason. Az az arc, amivel a csajra nézett… jaj nekem… ezek közt tuti volt valami.

 Hatalmasat ásítottam.

 - Szegény babuci álmos – mosolygott Anita. – Azt hiszem itt az ideje, hogy hazavigyem, tisztába tegyem, és lefektessem aludni.

 - Köszi, hogy megmentettél – hálálkodtam, miután kiléptünk az utcára.

 - Nincs mit.

 - Ki ez a Jessica?

 - Passz. Gőzöm sincs, a pasik nem szokták magukkal hurcibálni.

 - Értem. Te ez a Kai…

 - Jaj ne is mondd… túl jó pasi ahhoz, hogy igaz legyen…

 - Jaja… és ahogy néz, meg ahogy mosolyog…

 - Totál odavagy érte, valld be…

 - De én nem…

 - De te igen…

Hullafáradtan nyitottam be a hotelszobába, ahol akkora kupi fogadott, mintha bombát robbantottak volna.

 - Úr Isten, itt meg mi történt? – pislogtam nagyokat.

Az ágyon megláttam Dominicket meg a két csirkét… ruhacsatáztak.  Jesszum pepi.

Ráadásul az ÉN ruháimmal.

 - Mi folyik itt? – kérdeztem egy fokkal hangosabban, amit már meghallottak. Dominick szégyellősen a háta mögé rejtett egy pár zoknit, Will pedig hozzám vágott egy pulóvert. Teljes csönd telepedett a szobára, de nem bírtam visszatartani a nevetést, és kitört belőlem a szokásos Jasmine-féle tengerimalac-röhögés.

 - Ez hülye – suttogta Dom, amikor már a padlón vergődtem.

 - Öt éve vele élem az életem – csacsogta Will. – Azóta próbálok rájönni, hogy tud ÍGY nyeríteni röhögés közben. Nem sikerült. Pedig meg akartam tanulni…

Miután sikeresen levegőhöz jutottam elvonultam megfürödni.

 - Jó fejek a haverjaid – mondta Dom, miután visszamentem a szobába. – Anita jó nő. Cuki pizsi – dicsérte meg a Timon és Pumba képével, és HAKUNA MATATA! Felirattal díszített hálóingem.

 - Köszi. Anita…  hát… jó nő, az tény. – huppantam be az ágyba. – De én most álmos vagyok.

A díszpárnákból elkezdtem falat építeni közénk.

 - Az a te részed, ez az enyém. Semmi felségterület-háborítás, én csak a macskával osztozkodom - mondtam, miután befejeztem a barikádozást.

 - Pedig már pont azon gondolkoztam, hogy átruccanok a te oldaladra. A Sötét Oldalra.

 - Haha nagyon vicces. Gyere ide te gundok maccka – gügyögtem Walternek, aki útközben bemászott az ágyba.

 - Jaj jaj ciculi muculi – sipította Dom.

 - Ude milen donosz báci ez a Dominick? Ude? – dögönyöztem a macskát. – Na de most ideje lenne aludni. Jó éjt.

 - Jó éjt! – köszönt el a Világos Oldal, és pillanatokon belül elnyomott az álom.

 4. fejezet