Reggel korán felkeltem. Ki akartam használni az utolsó Roxfortban töltött perceket, és a fejembe vésni minden részletet. Lementem a klubhelységbe. Ron és Gerard valamin nagyban vitatkozott, Jason pedig Gerard vállának dőlve aludt.
- Sziasztok - köszöntem halkan.
- JASMINE! - üvöltött fel Garard, Jason pedig akkorát ugrott, hogy leesett a kanapéról.
- Muszáj üvölteni? - kérdezte morcin.
- Jól vagy? - kérdeztem.
- Háát - tapogatta a seggét. - Ébredtem már jobb körülmények közt is.
Lehet, hogy hallucináltam, vagy tényleg rám kacsintott? Jaj nekem, mi van velem?
- Csüccs - csapkodta meg Gerard a combját és beleültem az ölébe.
- Hiányozni fogsz - nyafiztam.
- Akkor miért mész el? - kérdezte.
- Nem tudom. Menni kell, és kész.
- Nem értelek.
- Én se magam. Éhes vagyok, lemegyek reggelizni.
A nagyteremben össz-vissz egy ember volt.
- Zabini - csaptam hátba, szegénykém pedig félrenyelte a müzlijét.
- Szia Jasmine - hörögte.
- Uhh bocs nem direkt volt.
- Remélem is. Miért nem ülsz le és reggelizel velem? - húzott kintebb egy széket.
- Még úgysem ettem a Mardis asztalnál - huppantam le.
- Biztos nem gondolod meg magad? - kérdezte.
- Aha. De majd írok. Jaj annyira fogsz hiányozni...
- Te is.
- Te jobban.
- Nem, te fogsz jobban.
- Te.
- Te.
- Te. Jaj nekem, mint két ovis. Komolyan rosszabbak lehetünk, mint a kiscsoport.
- Szerintem is - helyeselt.
Reggeli után felcaplattam a ládámért.
- Na gyerünk Will, Elizabeth, befelé - nyitottam ki nekik.
- De ne már - hisztizett Will.
- De de már. Na gyerünk.
Mivel más választási lehetőségük nem volt kénytelenek voltak bemászni.
- Feljelentelek állatkínzásért - hallatszott.
- Jaj Will hagyj lógva. Köszi!
Lerugdostam a ládám a klubhelységbe.
- Ha szóltál volna, segítünk - mondta Gerard.
- Jajjénúgyszeretlek - mentem oda hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Aztán majd vigyázz magadra! És ne feledd, hogy júniusban rád fogok szabadulni.
- Remélem is - fojtogatást éreztem a torkomban. Nem, nem most fogok bőgni, ráérek a vonaton.
- Mikor indulsz?
- Még van fél órám, de le kéne menni.
- Oké.
Tíz perc múlva már az udvaron álltunk, ott volt mindenki.
- Hát gyerekek... köszi ezt az évet, nagyon jó volt veletek.
Odamentem Hermionéhez és megöleltem.
- Hiányozni fogsz... majd nyáron jössz vagy megyek, vagy valami.
- Jaj Jasmine - sóhajtotta.
Következőnek Gerardhoz mentem. Kibuggyantak a könnyek a szememből.
- Ne sírj már - ölelt meg. - Tudom, hogy nagyon fogok hiányozni, na de ennyire...
- Ennyire - röhögtem a vállába.
- Gyertek ide gyerekek - vetődött ránk Anita. Miután abbahagytuk a kicsiarakást megölelgettem Ront és Harryt is. Milyen rohadt dolog a búcsúzás...
- Jasmine! - jött oda Abby. - Majd majd... dumálunk és izé... jaj hiányozni fogsz.
- Te is.
Utolsó előtti előttinek Blaisehez mentem oda.
- Jaj drágám hiányozni fogsz, majd egyszer elmegyünk együtt pasizni, jó? - kérdezte.
- Hülye - mosolyodtam el. - Ne felejts el írni.
- Nem hát.
- Szia Draco - szlalomoztam ár hozzá. - Téged is naon szeresselek ám - adtam neki egy puszit.
- Ne menj el! - suttogta a fülembe. - Nézz csak rájuk. Senki sem akarja. Te sem.
- Jaj ne csináld már - szorítottam magamhoz. - Különben kiszorítom belőled a szuszt.
- Jaj ne...
Elengedtem és odamentem Jasonhoz.
- Öhm... szia - nyögtem. Annyira édes volt... egy hajtincset belefújt a szél a szemébe, és... jaj nem megyek el.
De igen.
- Szia - ölelt meg. Jason-illata volt. Éreztem, hogyha minimális időn belül nem engedem el, sikeresen rávetem magam, és itt az udvar kellős közepén... khm.
- Pápá - suttogtam. - Hiányozni fogsz.
- Te is.
Nagy erőfeszítésembe került kibontakozni az ölelésébe, de végül összejött a dolog.

Szomorúan néztem vissza még egyszer a Roxfortra. Csak pár hónapot töltöttem el itt, mégis, mintha az otthonomat kellett volna örökre elhagynom. A napsugár megcsillant a tavon, a polip kidugta a karját a vízből. Elmosolyodtam. Mintha nekünk integetne. Egyik pillanatban még a kastély udvarán álltam, a másikban pedig már a Roxfort Expresszen ültem.
-Hát vége... - gondoltam, és elmélázva bámultam a körülöttem elsuhanó tájat. Eszembe jutott a doboz, amit a többiektől kaptam. Gyorsan előszedtem a ládából, és az ölembe tettem. Nem mertem kinyitni. Nem tudom miért, egyszerűen nem ment. Aztán valami belső sugallat hatására mégiscsak elkezdtem bontogatni.
- Azta... - suttogtam, amikor megláttam, mi van benne. Először is egy könyv. Kinyitottam. Nem könyv volt, hanem fotóalbum, olyasmi, amit Jason kapott. Az első oldalra papírfecnik voltak ragasztva.

Ne sírj, mert vége lett , mosolyogj, mert megtörtént! - szeretettel Hermione

A nyúl az egy igazi jellem. Ott ül a fűben, de akkor sem szívja el. - pusszant Gerard

Életünk napjai közül, egyik sem annyira kárbeveszett, mint az, amelyen nem nevetünk - úgyhogy nevess így :D pusszancs Anita

Akit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön Hozzád, a Tiéd; ha nem jön vissza, sohasem volt a Tiéd. - Jason... izé... ezt azért ne vedd célzásnak ;) Fogjuk mi még egymást látni...

A csodákban az a legmegdöbbentőbb, hogy előfordulnak... - ezt jegyezd meg, és ne szomorkodj: Abby

Ha valaha fájni fog az élet , s szemedben bánat könnye ül, ne feledd a legszebb álom az ami soha sem teljesül! - ez most csak úgy jött. Remélem még látlak: Ron

Amikor annyira le vagy törve, hogy még ahhoz is fel kell emelned a fejed, hogy lenézz; akkor ütögesd a lábad, legalább attól jobban leszel, ha abbahagyod. - fogadd meg jó? Pápá Hercegnő: Blaise

Az ember sohasem annyira boldog, és nem is olyan boldogtalan, mint képzeli. - Remélem boldog leszel (bár nélkülünk ez nehéz lesz :D) Draco

Ha valami rossz történik veled, öleld meg azt akit a legjobban szeretsz, és gondolj arra, hogy minden rendbe jön. - pápá! Harry

Jobb elfutni és élni, mint maradni és meghalni... - Ginny (ezt ne vedd magadra, de más nem jutott az eszembe)


Annyira de annyira drágák... megyek, és visszafordítom a vonatot...
Belelapoztam az albumba. Az első képen Draco és Jason grimaszolt, alattuk Hermione és én feszítettünk frissen vásárolt báli ruhában. Mellette egy kép volt Benjiről és rólam, én épp az ölében aludtam. Szépen lassan végiglapoztam az egészet. Egyszerre sírtam és nevettem. A kedvenc képemen épp Jasonnel kergettük egymást télen hócsatáztunk, és Jason közben eltaknyol. A dobozban volt továbbá egy hatalmas adag Mindenízű Drazsé (útravaló) és egy könyv (ez is).
Éreztem, hogy elnehezednek a szempilláim.
Arra ébredtem, hogy a vonat lefékez, én pedig majdnem orra estem. Levonszoltam a ládám, és kerítettem egy kézikocsit. Amikor legutoljára itt jártam még tél volt, és itt voltak a többiek is. Most tavasz van és sehol senki.
Az élet általában akkor hozza a legváratlanabb dolgokat, amikor nem számítunk rá... Megláttam egy alakot felém közeledni. Teljesen átlátszó volt, de mégse tűnt szellemnek.
- Benji? - ismertem fel azt a valamit, de abban a pillanatban, amikor megszólaltam, köddé vált.
- Hallucinálok? Valaki kerítsen egy pszichiátert... - álltam megrökönyödve, aztán összeszedtem magam, és kivittem a cuccaim kilenc és háromnegyedik vágányról. A muglik észre sem vettek. Mindenki el volt foglalva a saját kis világával. Én most szakítottam magam ki onnan...
Remélem nem maradok örökre ilyen, és túlteszem magam Benji elvesztésén meg az összes többi dolgon. Végül is a remény hal meg utoljára...

50. fejezet