- Hol a fenében lehetnek? - kérdeztem megint.
- Nemtom. - vonta meg a vállát Anita.
- Majd csak elõkerülnek - sóhajtottam és folytattam az evést.
Kisvártatva megjelentek a házvezetõ tanárok egy pár diákkal.
- Jó lenne tudni, hogy mi történik - dörzsölte meg a homlokát Harry.
- Zerindeb zivadnag de dagyon - mondta Ron teli szájjal.
- Ki tudja? - sóhajtottam. Rohadtul idegesítet, hogy nem tudtam, hol van Jason... - Úgy látszik ez nem az én napom - tettem hozzá, miközben unottan turkáltam a gesztenyepürében.
- Jaj drága, ne fújd fel ennyire a dolgot! - mosolygott rám Gerard.
- Ki a drága? - nézett fel Anita. - Hm?
- Nyelvbotlás volt - szabadkozott vörös fejjel.
- TUDTAM, HOGY MEGCSALSZ, SZEMÉT DISZNÓ! - állt fel Anita.
- A mi szerelmünk mindennél fontosabb, de te csak közénk álltál - mondtam Anitának.
- He? - szegény Gerardnak még mindig nem esett le a dolog.
- Azt hittem szeretsz! - ölelt meg Anita.
- Gonosz vagy! Nem vállaltad fel a kapcsolatunk, hogy tudnálak így szeretni? - húzódtam el tõle.
- Hülyék vagytok? - nézett értetlenül Gerard, mi pedig elkezdtünk szakadni a röhögéstõl.
- Kedves mindenki! - kezdett bele Dumbledore, és a teremben hirtelen nagyon nagy csönd lett
- Psszt, tojik a pók - röhögött Abby.
- Gondolom kérdezgettétek, hogy mi történik, miért vagytok ide bezárva, és mi lesz ezután. Megválaszolom a kérdéseket, mert mint az iskola tanulóinak, nektek is jogotok van tudni, mi történik körülöttetek. Szerintem mindenki látta berepülni a madarat, ami levelet hozott nekem. A levélben nem állt semmi, csak pár szó: A HÁBORÚ ELKEZDÕDÕTT, MINDENKIRE HALÁL VÁR. Az üzenet Voldemorttól jött, és azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban támadhatnak. Ezért kellett idejönni, ez a Roxfort legbiztonságosabb helye. Nyugodjatok meg, az aurorok, akik az iskolában voltak, most is itt vannak a birtokon, a lehetõ legnagyobb biztonságban vagytok EGÉSZEN ADDIG, AMÍG NEM HAGYJÁTOK EL A NAGYTERMET. Remélem mindenkinél kéznél van a pálcája. Megkérlek titeket, hogy ne pánikoljatok, nyugodjatok le, és jegyezzétek meg, hogy egységben az erõ.
- Aztakurva - suttogtam magam elé.
- Jaja - nyögte Gerard.
Hol van Jason? HOL VAN? Valaki mondja meg nekem merre van, mert kezdek ideges lenni.
- Mi a baj? Remegsz, és fehér vagy - aggodalmaskodott Hermione.
- Tessék? Bocs, nem figyeltem.
- Jasmine, mi a baj?
- Nem tudom. Rossz érzésem van. Hol van Jason és Draco?
- Nem tudom, Draco az elõbb az asztaluknál ült.
- Jason meg mellettem.
- Mi a baj, Bogyó? - jött oda Benji.
- Most mondták, hogy akármelyik pillanatban meghalhatunk. Te hogy éreznéd magad?
- Nem lesz semmi baj. Tudod, amíg engem látsz...
- Jaj Benyó! - bújtam hozzá - Félek.
- Mindenki fél.
- Te nem. Halál nyugodt vagy.
- Nem, nem vagyok az. Sõt... de inkább nem pazarlom az erõmet pánikrohamokra.
- Jó neked.
- Dehogy jó.
- De az - erõsködtem.
- Akkor az.
- Nem láttad Jasont?
- Nem. Miért, kellett volna?
- Aha... egyik pillanatban még itt volt, aztán huss - köröztem egyet a kezemmel a levegõben, aminek köszönhetõen orrba vágtam Benjit - eltûnt.
- Auu. Bajd beglez de aggóggy -fogta az orrát.
Az asztalok és székek eltûntek, és fotelek meg kisebb asztalkák jelentek meg helyettük.
- Jason biztos itt van, lehet, hogy csak nem vesszük észre - mondta Abby.
Ajánlom, hogy igaza legyen, bár én is ezzel vigasztaltam magam.
- Finom kis móka, felejthetetlen, unásig új és új - kezdett bele Benji kedvenc gyerekkori (és mostani) sorozatunk egyik betétdalába.
- Spongyabob! - üvöltöttem fel. - Mindenki kész?
- Jaj ne - nyögte Anita.
- Olyan ünneprontó vagy! - öltöttem rá nyelvet.
- Bekattantál?
- Aha. Szívem szerint futnék itt pár kört... a fû kék az ég zöld... eljött értem a szõke herceg kék lovon...
- Légyszi... belõled a közelgõ háború híre ilyeneket vált ki?
- Egyszer valaki... asszem Draco mondta, hogy a megtörtént dolgokon nem szabad kiakadni, mert árt az arcbõrnek.
- Draco azzal van elfoglalva, hogy mi árt az arcbõrének?
- Nem ez a lényeges. Jaj Anita...
- Tudom, hogy szörnyû vagyok.
- Egy sorscsapás - dohogtam magamban. - És nekem már fotel se jutott! - fakadtam ki.
- Ülj az ölembe - mondta Benji
- Le fogsz szakadni.
- Hülye.
Leültem.
- Most jobban érzed magad így, hogy izé... palacsinta lesz a patádból? - kérdeztem.
- Könyörgöm, ne hisztizz! - tette össze a kezeit.
- Mindenki ellenem van!
- Hello Reynolds - jött oda Zabini
- Hi! Mi szél hozott ide, hol a madár sem jár? - kérdeztem.
- A nagyterem közepén vagyunk. Minden nap baglyok repkednek erre - nézett körbe Blaise. - Beszélnünk kell.
- Oké, mondd.
- Négyszemközt.
Nagy nehezen feltápászkodtam, és arrébb mentünk.
- Hallgatlak.
- Figyu... mondtam neked valamit Jason szülinapján?
- Öööönem... vagyis DE - ugrott be.
- Jaj ne, és mit?
- Hát, hogy nem vagy száz százalékig hetero.
- Csak vicceltem - vörösödött el.
- Nézd, Blaise. Ez nem szégyen. A mai társadalomban ugyanolyan elfogadott dolog, mint az, hogy reggel felkelünk és kávét iszunk.
- De én tényleg nem komolyan mondtam!
- És ki a jelölted? Van itt egy pár jó pasi a Roxfortban.
- Könyörgöm, Jasmine!
- Igen?
- Végighallgatnál?
- Persze.
- Az a helyzet, hogy... sok hülyeséget beszél az ember részegen... meg képzelõdik is ugyebár...
- Az más helyzet volt. Buzi vagy nem buzi, ez itt a kérdés.
- Jól van. De SENKINEK egy szót sem. Ha az vagyok, akkor mi van?
Ledöbbentem. Tényleg azt hittem, hogy viccel.
- Most ezt komolyan mondod Blaise?
- Zavar? Most nem érsz majd hozzám, vagy mi? - kiabált.
- Héhé, nyugi. Semmi bajom veled. Nem ítélem meg az embereket ilyen hülyeségek alapján, mint szexuális izé... hovatartozás.
- Ez most nagyon komolyan hangzott - mosolyodott el.
- Annak is szántam.
- Ne legyél többet komolya, könyörgöm, elijesztesz.
- Rendes vagy - jegyeztem meg. - De hol van Jason?
- Jason? Az elõbb mentek el Dracoval.
- Mi? Hova?
- Ki a... ki... az elõcsarnokba.
- Miért nem szóltál elõbb?
- Nem tudom. Teljesen kiment a fejembõl.
Odaszáguldottam a többiekhez.
- Jason és Draco kimentek innen az elõcsarnokba, vagy tudomisén hova - mondtam megszeppenve.
Bazinagy dörrenés hallatszott kintrõl.
- Meg kell találnom õket - jelentettem ki.
- Veled megyek - mondta egyszerre Benji és Hermione.
- Nem mehettek! Tudjátok, mit mondott Dumbledore - emlékeztetett Ginny.
- Nem fogom még egyszer elveszteni -jelentettem ki. - Na ki jön?
Végül öten lettünk: Harry, Ron, Hermione, Benji és én.
- Hogy megyünk ki? Feltûnõ lesz, ha öt ember csak úgy kisétál.
- Fõ az elõvigyázatosság - fogta meg a táskáját Harry. - Nálam van a köpeny.
- Jupí - ugrottam a nyakába.
Elég nehézkesen fértünk el alatta öten, de sikerült kilógnunk a nagyterembõl.
- Merre? - kérdeztem.
- Nem tudom - rázta meg a fejét Hermione.
- Félelmetes, hogy ilyen csönd van - állapította meg Ron.
- Az. De induljunk el, légyszi.
- Pince? - kérdezte Benji.
- Emelet? - kérdezte Ron, Benjivel egyszerre.
- Váljunk szét?
- Mint az akciófilmekben.
- Jó.
Végül én mentem Benjivel a pinyóba, Hermione pedig Harryvel és Ronnal az emeletre.
- Félek - jelentettem ki.
- Szerintem mindenki fél. Induljunk.
- Visszhangzik - jegyeztem meg a csigalépcsõn.
- Aha.
- Fogd meg a kezem légyszi.
Kézen fogva mentünk tovább. Esküszöm, hogy életemben még ennyire nem voltam beszarva, mint akkor.
- Ssss, hallok valamit - álltam meg.
- Mit?
- Nem tudom, te nem hallod?
- Nem. Szerintem haluzol.
- Lehet. JAJ OTT JÖN! - ugrottam a nyakába.
- Jasmine, az csak egy egér. Minden nap láthatod õket, akárhányszor a pincében van dolgod.
- Ez tudod mit jelent?
- Mit?
- Azt, hogy a Roxfort nem felel meg a higiéniai elõírásoknak. Az egerek baktériumhordozók is lehetnek.
- Sssss. Inkább figyelj, hogy hallasz-e valamit.
Benéztünk a bájitaltan- terembe.
- Üres - jegyeztem meg.
- Ott egy levél az asztalon.
- Tényleg - mentünk beljebb. Egy ugyanolyan fekete boríték volt, mint az, amilyet Dumbledore kapott.
- Nem merem kibontani.
- Én sem.
- Egyszerre?
- Oké. Háromra. Egy, kettõ, hááá-rom.
Megfogtuk a borítékot és egy rándulást éreztem a köldökömben. Egy udvaron értünk földet.
- Mi történt? - kérdeztem elhaló hangon
Benji kinyitotta a levelet.

GERE BE A HÁZBA, REMÉLEM ELHELYEZTED A ZSUPSZKULCSOKAT, HA NEM, SZÁMÍTS A NAGYÚR BÜNTETÉSÉRE.

- Jaj nekem - nyögtem egyet.
- Jaj ám. Van tipped róla, hogy hol vagyunk?
- Tök mindegy. Éjszaka van, és hideg, nem tudom mit keresek itt, és biztos vagyok benne, hogy ez valami halálfaló-tanya.
- Úgy ahogy mondod - csendült fel mögöttem egy hang.

44. fejezet