Szinte hallottam, hogy az állam koppan egyet a padlón.
-Bocs, de nem hallok teljesen tisztán, Levander felpofozott, és még cseng a fülem - mondtam döbbenten
-Én meg nem ismétlem el még egyszer - jelentette ki
-Akkor ezek szerint sosem fogom megtudni, mit akartál mondani - mosolyogtam rá
-Mondani semmi extrát. De... mégis...az van, hogy... hülye voltam...
MI A FENE TÖRTÉNT JASONNEL? Valaki adja meg nekem a pontos diagnózist, légyszike!
-Mert? - kérdeztem
-Nagyon felfújtam ezt a piás dolgot és izé... nem voltam hozzászokva, hogy izé... megcsaljon a barátnõm.
Hol egy szék, azt hiszem le kell ülnöm, és egyenletesen kell lélegeznem.
-Jól vagy? - kérdezte Jason
Nem, nem vagyok jól. Sõt, megugrott a pulzusom, a vérnyomásom is tuti 500 fölötti, ráadásul az államat még mindig nem sikerült felkanalaznom a padlóról.
-Aha - nyögtem
-Figyu, én megértem, ha nem akarsz tõlem semmit, csak szerettem volna bocsánatot kérni - mondta és kiment a klubhelységbõl
-Mi történt? - jött oda Hermione - Mi ez az érdekes arckifejezés?
-Semmi. Bocsánatot kért.
-Komolyan?
-Aha. Kész vagyok. Segítség, mi történik éppen?
-Szerinted?
-Nem tudom.
-Végre szerencsés leszel... vagy már az vagy, csak még nem jöttél rá - mosolyodott el
-Jaj nekem - rogytam le a padlóra. Hirtelen úgy éreztem magam, mintha legalább tízezer kilométer futáson lennék túl.
-Nyugi - röhögött
-Csá, Bogyó, na mi történt? - jött oda Benji
-Megvertem a ribancot. Bántotta Nevillet. Ha még egyszer megtörténik, többet kap.
-Értem. Nincs kedved elmesélni, mi történt pontosan?
-De - mosolyodtam el - Bejöttünk, és megláttuk, hogy szerencsétlen Longbottommal mit csináltak, aztán felrohantunk. Ott ültek a hálóban, Parvati ágyán és bizti valami állati jó sztori közben zavartuk meg õket, mert nagyon röhögtek. Jól megtéptem Levandert, kíváncsi vagyok hány csomó haja maradt a karmaim közt. Közben persze össze-vissza visítozott: Hülye ringyó, takarodj innen! - utánoztam a nyafogását
-Hiteles vagy.
-Tudom. Minimum egy Oscar- díj
-Jaja - bólogatott
-Nincs kedvünk megkeresni a szõke herceget? - jött oda Anita
-Ööööööde - egyeztem bele
-Szõke herceg? Eddig hülye, utálatos hólyag Winter volt, most meg HERCEG? - csodálkozott Benji
-Aha - bólintottam mosolyogva - Na keressük meg szegénykém!
-Merre lehet? - kérdeztem a folyosón
-Könyvtár? Mosdó? Udvar? Folyosó? Kviddicspálya?
-Jaj nekem, hatalmas ez a kastély - sóhajtottam
-Majd csak elõkerül.
-Akkor menjünk le a könyvtárba.
Persze ott nem volt egy Jason sem... ellenben egy Draco igen.
-Halihó - ugrándoztam oda hozzá
-Sziasztok! Mi ez a nagy örvendezés? Mi történt az arcoddal? Jasmine, mit mûveltél már megint?
-Hááááát... épp Jasont keresem, mert épp kibékültünk vagy mi, de elhúzta a csíkot. Az arcom? Izééé... Levander bántotta Nevillet miattam, és ezért kapott egy pár pofont, de majd késõbb bõvebben elmesélem, most meg kell keresnem a kedvenc unokatesódat.
-Rendben. Sziasztok!
Kivágtáztunk a könyvárból az udvarra és elindultunk a kviddicspálya felé.
-Hol lehet? Hova tûnt? Mi van ilyenkor? - hisztiztem
-Nyugi meg fogjuk találni. Más nem, vacsoránál...
-DE ÉN MOST AKAROM!
-Ha nem hagyod abba, nem keresem tovább, itt hagylak fõni a levedben... forralt ubi.
-Gonosz vagy!
-Tudom.
A pályán nem volt senki.
-Könyörgöm! - rogyott le Anita - Pihenjünk egy picit - lihegett és fogta az oldalát.
-Ssss - tettem a mutatóujjam a szám elé. Hangok szûrõdtek ki az egyik öltözõbõl.
-.... igen....most elkapjuk....nem menekülhet...
-Mi ez? Ki ez? - kérdezte Anita
-Nem tudom. De maradj csöndben légy szíves.
-... már nincs sok hátra... és mindennek vége... a harc elkezdõdik... mi ez a hang... te is hallod?
Hupszika.
-Futás - suttogtam és kiszaladtunk a stadionból
-Mi volt ez? - kérdezte Anita
-Nem tudom, de ha meglátnak akkor tuti biztos nem sül ki jó belõle... most nem mehetünk vissza a kastélyba - állapítottam meg
-Dede - bólogatott Anita - Itt a Tiltott Rengeteg, tõlünk száz méterre. Ott el tudunk menni egy darabig.
-Te most komolyan el akarsz addig kommandózni? És ha meglátnak? Itt a pálcád?
-Jaj Jasmine, ne legyél ennyire nyuszi.
-Nem vagyok nyuszi, csak... elegem van. Meg kell találnom Jasont. Induljunk.
Beszaladtunk az erdõbe, bár egész végig olyan érzésem volt, hogy valaki figyel. Ki lehetett az az öltözõben? Egyedül volt? Kivel beszélt?
-Félek - jelentettem ki.
-Jaj ne butáskodj már! Hol lehet Jason?
-Várj csak! - jutott eszembe egy emlék... egy tisztásról, ahol mindig nyár van, és Jason mutatta nekem anno...
-Mi van?
-Szerintem lehet, hogy tudom, hol van.
-Hol?
-De nem tudom biztosan az utat.
-Akkor eltévedünk. Tudsz jobbat?
-Nem.
-Akkor meg?
Elindultam az ösvényen, közben eszembe jutott, hogy amikor Jasonnel voltam itt, valaki mindig megzavart. Erre a gondolatra el kellett mosolyodnom.
-Mit vigyorogsz? - bökött oldalba Anita
-Seeeeemmit. Megérkeztünk.
Kezdtem érezni a meleget és a virágillatot.
-Remélem itt van.
-Én is.
Kikukucskáltam.
Sehol senki.
-Itt kell lennie! - fakadtam ki - Nem ezért koptattam a lábam. És már sötétedni is kezd!
-Elindulunk visszafelé. Nyugodj meg.
Mire kiértünk az erdõbõl már teljesen sötét lett.
-Marhajó... - dohogtam
-Menjünk enni. Már vacsiidõ van - terelt be a nagyterembe
-Jól van - sóhajtottam
-Keresett Jason - mondta Hermione, miután lerogytam az egyik székre
-Igen? - élénkültem föl - Mi is õt.
-Gondolom nem találkoztatok össze.
-Hát nem.
És akkor... bejött Jason a nagyterembe. Elkezdtem neki kalimpálva integetni.
-Megint kezdõdik - jegyezte meg Ron
-Mi?
-Semmi semmi - mosolygott, közben odaért hozzánk Jason
-Egész délután téged kerestelek - mondtam neki
-Egész délután elõled menekültem - mosolygott
-Hö-hö de vicces kedvedben vagy ma - jegyeztem meg sértõdötten és elfordultam tõle
-Jaj ne csináld már! - adott egy puszit
Öhm... izébizé...
Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Olyan jó volt...
-Jajdejó, végre! - ujjongott Anita - Legalább nem hiába jártam le a patám ma... tuti sétáltunk vagy száz kilométert.
-Hiányoztál - simítottam végig a haját
-Te is - mosolygott
Hirtelen valami nem odaillõt vettem észre a termen. Az a valami egy keselyû volt, ami leszállt Dumbledore elé. A lábára egy fekete boríték volt kötve.
-Hátezmeg? - kérdeztem
Az igazgató felbontotta a levelet, majd jól láthatóan elsápadt.
-Figyeljetek rám! - állt fel és felemelte a kezét - Mindenki maradjon a nagyteremben. A házvezetõ tanárok menjenek, és keressék meg a többieket is. Remélem mindenkinél itt a pálcája - mondta és elindult a kijárat felé McGalagonyékkal együtt.
-Mi történik? - kérdeztem, amint becsukódott mögöttük az ajtó.
-Gõzöm sincs - rázta meg a fejét Anita
-Jason szerinted mi ez az egész? - fordultam felé, de meglepve láttam, hogy Jason eltûnt - Nem látta valaki? - kérdeztem a többieket
-Az elõbb még ott ült melletted - mondta Anita - Lehet, hogy átment Draco asztalához.
-Lehet - néztem át a mardekárosokhoz. Dracot sem láttam.
Mi folyik itt?

43. fejezet