Kezdem magam úgy érezni, mint egy mexikói szappanoperában. Már csak ez hiányzik, hogy Hermione terhes lesz Dracotól, de kiderül, hogy eltitkolt testvérek, aztán végül mégsem, és valaki megvakul.

Felborult az asztal, aminél Jasonék sakkoztak, és expasim olyan szemekkel nézett ránk, mintha gyilkossági kísérlettel próbálkoztunk volna.
-Neville, légy szíves fejtsd ki bõvebben a dolgokat - kértem
-Rosszat mondtam? - kérdezte
-Nem. Csak légyszi mondd el, mi történt - mondtam teljesen nyugodtan. Vajon miért nem tudott ez a dolog meglepni?
-Épp Trevort kerestem ma délután, amikor lejöttek. Valami olyasmirõl beszéltek, hogy valaki nem tud valamit, amit õk igen... nem értettem pontosan, hogy mit is mondtak. És akkor Levander letett egy üveget az asztalra, hogy majd elviszitek a bulira, és milyen jól fogjátok érezni magatok tõle.
-Aha... és nem vettek észre téged?
-Épp az asztal alatt kerestem a békám...
-Értem. Köszi Neville, sokat segítettél - veregettem meg a vállát
-Hülye kurva... - suttogta Anita.
Jason csak állt, és nézett a semmibe.
-Beállt nála a balladai homály - jegyeztem meg
-TE még csak ki sem vagy akadva? TE, akivel ez az egész történt? - kérdezte Benji
-Nem. Vagyis de. Nézd Benj, sajnálom, hülye voltam, amikor nem hittem neked.
-Te mikor nem vagy hülye... - sóhajtotta - Semmi baj. Ez az én hibám, nem tudok haragudni rád.
-MEGVEREM! - kiáltotta Anita
-Hagyd rám. Már elõre élvezem a dolgot - mosolyodtam el gonoszul
-Tudod milyen vagy? - kérdezte Benji - Mint valami fõgonosz. Kiderül, hogy valami bazinagy bûntényt követtek el ellene, ez meg ott ül a sötét zugban és bosszút forral, miközben gonoszul röhög. Muhahahaha! - próbálta utánozni a gonosz röhögést.
-Elmegyünk, megkeressük a madárkát? - kérdezte Anita
-Persze. Jason, jól vagy? - néztem rá aggódva. Szegénykém azóta sem mozdult meg.
-Sokkot kapott.
-Szerintem is. Mehetünk? - kérdeztem - Pont ebédidõ van, tuti ott lesznek valahol...
Tévedtem.
-Akkor együnk. Kell az energia. Meg hát ami késik, nem múlik - ültem le
-Te hogy bírsz így enni?
-Így - kaptam be egy falatot
-Beteg vagy... hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? Totál kikészültél, csoda hogy nem kaptál drogtúladagolást, erre tök nyugodtan eszed a levesed. Beszarok tõled - temette az arcát a kezébe
-Ez van. Gondolj bele, jó lenne, ha most kiakadnék, és gorilla módjárta agyonverném szegénykét? - kérdeztem
-Nem. De nem szabadna ennyire nyugodtnak lenned. Árt az egészségnek.

Kaja után szépen komótosan felbaktattunk a klubhelységbe.
-Mi a fene? - néztem körül
Az egész hely tök üres volt, kivéve az egyik sarkot, ahol ott valaki állt sóbálvánnyá változtatva...
-Neville! - kiáltottam fel és odarohantam hozzá - Ki tette ezt veled?
-Nem tud megszólalni, ha nem vetted volna még észre - jött oda Anita is, és elmondta a sóbálvány átok elleni varázslatot.
-KI. VOLT. EZ.
-Nem mondom meg. Megint bántani fog! - emelte fel védekezõleg a kezét
-Ha bántani fog én visszabántok. Levander volt?
-Nem csak õ - motyogta - Parvati is.
-Hol vannak?
-Nem tudom. Felmentek a hálóba.
-Itt az ideje, hogy megkapja a kisasszony, amit megérdemel - jelentettem ki
-Irány-surány a háló. Bunyó lesz - ment fel Anita a lépcsõn
-Jaj nekem, beleviszel a rosszba - sóhajtottam és felmentem utána a hálóba. Két kedvenc barátnõnk ott ült Parvati ágyán és beszélgettek.
-Na császtok kisanyáim, itt az ideje a kiosztásnak! - rontott be Anita
-Mi bajod van? - kérdezték
-Tudod te azt!
-Enyém Levander - jelentettem ki, és már a kezeim között éreztem a haját
-Mi a franc bajotok van? - kérdezte az említett
-Semmi - legyintettem - Végül is CSAK drogot kevertél a piánkba, elcsórtad a barátom, bántottad Nevillet... soroljam még?
-Én... nem.
-DE TE IGEN.
-Hülye kurva! - sziszegte nekem
-Köszi - mosolyogtam rá
-Azt akarom, hogy megdögölj, te utolsó olcsó kis lotyó - vette elõ a pálcáját
Na nekem se kellett több... fogtam, és rávetettem magam, megfogtam a haját és azon keresztül húztam fel az ágyról.
-Hajrá, Jasmine! - röhögött Anita
-Úgy... tegyél... nekem... újra... keresztbe... hogy... nagyon... megbánod - ez én voltam, miközben elég rendesen téptük egymást.
-Hülye vagy? - sikította Levander
-Igen. Ha már itt tartunk az vagyok - hagytam abba a hajtépést - Már csak egyvalami hiányzik - vertem be egyet a szeme alá, amitõl hátratántorodott és elborult a padlón.
-Ééééés a mai boxmeccs gyõztese.... JAAAASMINE REYNOLDS! - emelte fel a kezem Anita.
Parvati legalább olyan szar állapotban volt, mint Levander. Úgy kell nekik. Visszamentünk a klubhelységbe, ahol már az emberek nagy része ott volt, valószínû vége lett az ebédnek.
-Mi történt veletek? - kérdezte Hermione riadtan
-Semmi.
-Ott egy elég hosszú és mély karmolás az arcodon - jött oda Jason
-Dejó - sóhajtottam
Letörölte a vért egy papírzsepivel.
-Mi történt? - kérdezte
-Hát... utálom, ha miattam bántanak valakit, és elszakadt a cérna. Lehet, hogy pár napig nem akar majd látni a barátnõd.
-Már nem a barátnõm - mondta és megsimogatta az arcom. Most hallucináltam, vagy már tényleg nem fájt annyira?
-Hogyhogy?
-Hát... ezek után, amit tett... mi van, ha rosszabb következményei is vannak annak a drognak?
-Gáz - válaszoltam
-Ezt költõi kérdésnek szántam.
-Én meg költõi válasznak.
-Látom a megítélõ-képességed nem vesztetted el. Jó jel - mosolygott rám
-Fáj - fogtam meg az arcom
-Nem csodálom. Az öt méteres mûkörmök...
-OTT VAGY, TE RIBANC! Jason, nézd meg mit csinált velem! - jött oda zokogva Levander
-Azt, amit megérdemeltél. Még egy ilyen alkalom, és tõlem is kapsz egy kis ajándékot. Pedig nem szokásom lányokat bántani.
-Jaj Winter, menj innen a macsó dumáddal - mosolyogtam, miközben Levander lelépett a picsába - Hogy tudtál ezzel a csajjal járni?
-Jaj ne is kérdezd... életem második legszarabb döntése volt.
-Miért mi volt az elsõ?
-Az, hogy szakítottam veled.

42. fejezet