De... álljunk csak meg egy pillanatra... Gerardnak mióta van sörénye? És miért van tûzijáték a teremben? És mit keresnek itt a buborékok?
-Jasmine, jól vagy? - kérdezte valaki
Megfordultam. Elmosódott a világ.
-Mi történik? - kérdeztem
-Gyere ide - jött oda Hermione
-Mit akarsz tõlem?
Elkapott, és elkezdett fojtogatni.
-Hülye vagy? - kapálóztam
-Jasmine, mi a baj? - kérdezte Gerard, aki nem ott állt, ahol elõbb, hanem fél kilométerrel arrébb, és a seggem tapizta a tíz méter hosszú kezeivel.
Mindenki elindult felém.
-Hagyjatok!
Alig kaptam levegõt, és kivert a víz is.
-Mi baj? - kérdezte Abby és egy kést tartott a kezében
-Jasmine! - jött oda Gerard és megpróbálta letépni rólam a felsõt
-Neee! - kiáltottam
-Jasmine! - jött oda Draco is. Hosszú fogai voltak. Jézusom, mi történik velem?
Az utcán voltam. Esett a hó.
-Jéé nincs is hideg! - csodálkoztam a világra
-Jasmine, tüdõgyulladást fogsz kapni! - jött oda Jason. Vakítóan szõke volt a haja.
-Nee megvakulok! - tettem az arcom elé a kezem
Megölelt.
-Semmi baj. Te is ittál olyat, ami Benjinél van, igaz?
-Jaa az, ami finom volt? Persze.
-Mennyit?
-Sokat.
Kinyitottam a szemem. A kék sárga volt, a zöld rózsaszín, a lila fekete, a fehér pedig barna.
-Ne!
-Mi a baj? - kérdezte
-Színes.
-Mi?
-Minden.
Éreztem, hogy elkezdte simogatni a hajam. De...
-Menj innen! Karmaid vannak! Te is bántani akarsz!
-Gyere vissza a terembe! Akárki megláthat! - kérte
-Nem.
-Bocsáss meg, de nem tehetek mást - vette elõ a pálcáját
-Ne!
-Stupor!
Elsötétült a világ.


-Mi történt? Hol vagyok? - ébredtem fel reggel.
Kinyitottam a szemem. A klubhelység egyik kanapéján feküdtem bugyiban és melltartóban, jól bebugyolálva. Velem szemben egy fotelban aludt Jason.
-A fejem - suttogtam
Nem akartam felébreszteni õt, de sikerült. Kinyitotta a szemeit és fáradtan rámnézett.
-Jól vagy? - kérdezte
-Nem. De... Mi történt? - néztem értetlenül
-Mennyire emlékszel?
-Megittam... valamit, amit Benji adott.
Sóhajtott egyet.
-Aztán elmentél Gerarddal táncolni. Egyszer csak elkezdtél üvöltözni, hogy ne csókoljon meg.
-Mintha derengene valami... smároltam vele? - kérdeztem és nyeltem egy bazinagyot
-Dehogy.
Egy gigameganagy sziklatömb gördült le a szívemrõl.
Elmesélte miket csináltam. Ajjaj.
-Miután elkábítottalak rángatóztál össze- vissza. Aztán... hát elkezdtél összefüggéstelenül beszélni.
-Mit mondtam? - kérdeztem
-Nem tudom - mondta és elvörösödött a feje
Hoppá.
-És mi volt utána?
-Hazajöttünk. Mire elértünk a Roxfortba már lenyugodtál. Én hoztalak, lehettelek ide, levettem a ruháid - még vörösebb lett - aztán Hermione mondta, hogy maradjak egy kicsit veled, aztán majd õ lejön. Gondolom elaludt õ is és én is.
-Mitõl... mitõl viselkedtem ilyen... szörnyen? - kérdeztem
-Mondták már, hogy ne fogadj el piát senkitõl?
-Benji?
Bólintott.
Nem. Az nem lehet. Lehetetlen.
-De...de õ is ivott belõle...
-Te ittad meg a háromnegyed részét. Õ csak haluzott egy picit, de semmi extra.
Elkezdtem sírni.
-Nyugi...- átült mellém és magához húzott.
-Jason, drágám, hát itt vagy! - hallottam meg Levander hangját
Gyorsan elengedett.
-Aha - sóhajtott
-És milyen volt este a buli, amire nem hívtak meg minket?
Álljunk meg egy szóra... Levander NEM TUDOTT A BULIRÓL! Se õ, se Parvati! Anita direkt mondta, hogy nehogy elszóljam magam elõttük.

Dolgok, amikre fényt kell derítenem:
1. Miket mondtam félholt állapotomban miközben Jason hazacipelt?
2. Miért tett drogot Benji a piába, és miért itatta meg velem?
3. Honnan tudott Levander a buliról?

-Jason - bökdöstem meg a hátát
-Igen?
-Bocs.
-Mit? - nézett értetlenül
-Hogy elbasztam a bulid. Sajnálom.
-Semmi baj. Jó volt. Nekem tetszett - mosolygott rám
-Hazudsz.
-Hát szoktam én hazudni? - nézett rám ártatlan bociszemekkel.
-Nem - mondtam és adott egy puszit a buksimra
-Jó reggelt! - lépett be Anita a klubhelységbe - Jaj te ribanc, a szívinfarktust hoztad rám! - rohant oda hozzám és megölelt
-Bocsi - motyogtam
-Még egy ilyen, és nagyon seggbe rúglak. Hát jó lesz az neked?
Sírt. Én is sírtam. Csoportos sírás volt.
-Nagyon fáj a fejem. Uhh - sóhajtottam
-Nem csodálom... Tudod, hogy miket motyogtál? Szívem szerint letagadnálak!
-Ööö nem. Miért?
-Akkor ülj le. Úgyis le fogsz.
-Lementünk reggelizni! - cipelte le Jason Levandert a nagyterembe
-Mit mondtam? - kérdeztem
-Azzal kezdted, hogy elhordtad Levandert minden ribancnak. Aztán közölted, hogy jó Jason segge.
-Jézusom! - fakadtam ki
-Nyugi, rosszabb is volt.
-Ne kímélj!
-Aztán közölted, hogy Piton ott dögölhet meg, ahol akar, mert miatta dobott téged a világ legjobb pasija. Ennél már nem volt durvább.
-Aztarohadt... - motyogtam magam elé.
-Jaj baba - ölelgetett meg megint - Olyan hülye vagy!
-Tudom. Benji... õ honnan szerezte a piát?
-Hali! - jött ki a hálóból az említett. Elfehéredett, amikor meglátott - Jasmine, nem akartam, hogy ez legyen!
-Én sem - mondtam - Miért csináltad? MIRE VOLT EZ JÓ?
-Én... nem tudtam, hogy van valami a piában. Itt volt az asztalon, és azt hittem, hogy kell estére, úgyhogy elvittem... és nálam is maradt... én nem tudtam.
Na ez most fájt. Nem hiszem el, hogy már megint megy a szarkavarás. A ROHADT ÉLETBE!
Szó nélkül felmentem a hálóba.
-Jasomine, jól vagy? - kérdezték egyszerre a csajok
-NEM. Nem értem Benjit. Mi történik velem? Miért mindig én?
-Azt kaptad, amit megérdemelsz - nevetett Parvati
-Büdös ribanc!- üvöltöttem le
-Öltözz fel, és lemegyünk reggelizni - mondta Hermione
Az évek alatt azt tapasztaltam, hogy akkor teszem a legjobbat, hogyha hallgatok az unokatesómra. Johnny is mindig leállított, ha hülyeséget csináltam, vagy csak akartam csinálni.
Felkaptam magamra valami ruhát és lementünk enni.
-Egy falat sem megy le a torkomon - jelentettem ki
-Egyél.
-De...
-Semmi de. Ha nem eszel én tömöm beléd - jelentette ki Hermione
Ettem. Az elsõ két falat után már jobb volt. Észre sem vettem, hogy leült velem szemben Benji és Gerard.
-Hé, csaj, nem én voltam. Nem hiszel nekem, ugye? - kérdezte Benyó
-Nem tudom mit higgyek - vallottam be
-Néha fáj az õszinteséged - csóválta meg a fejét
-Tudom.
-De hidd el, tényleg nem én voltam... csak ott volt az üveg, én meg elvittem.
-Jó Benji, elhiszem - mondtam végül. Persze nem hittem el. Milyen érdekes, hogy pont mindig Benji visz bele a rosszba.
-Egyél - mondta Anita is
-Hallod... Levander tudott a buliról. Reggel megkérdezte Jasont, hogy sikerült - mondtam
-MI? - köpte a kávéját az asztalterítõre
-Mondom. Ráadásul azt haluztam, hogy smároltam Gerarddal.
-Hát azt tényleg csak hallucinálhattad. Összejöttünk tegnap este.
-KOMOLYAN?
-Aha - mosolyogott
-Vele is csak szórakozol?
-Nem tudom még... De vajon s ribikék honnan tudták meg az esti partyt?
-Veszélynek vagyunk kitéve - suttogtam- A suli pletykafészkei ránk vannak szállva. Pletykakommandó...
-Nagyon köcsög dolog beleolvasni valaki naplójába? - kérdezte Anita
-Aha. Kiébe akarsz?
-Levander.
-Akkor nem az - mosolyogtam.

Délelõtt Anita naplót olvasott én pedig megpróbáltam felfogni az este történteket és kerülni Benjit. Õ meg persze mindig követett. Már nagyon elegem volt belõle.
-Mi a helyzet? - üt le mellém Gerard - Jól csókoltam? - kacsintott rám
-Gonosz vagy.
-Tudom. De jól esik. Nem Benji volt, hidd el.
-Már te is ezzel jössz?
-A legjobb barátom, meg kell védenem.
-Jól van - hagytam rá
-Jasmine! - szólt Jason
-Igen?
-Sakkozunk?
-Bocs, de nem megy. Nincs hozzá türelmem. Inkább nézlek titeket.
Végül Gerard és Jason sakkoztak, én meg néztem õket.
-Figyu - jött oda Benji
Megforgattam a szemeim.
-Nyugi. Ha nem hiszel nekem, te tudod. Remélem tudod, hogy...
-Jasmine! - száguldott le Anita a lépcsõn
-Igen?
-Semmi. Sehol semmi. Három napja nem írt naplót - csóválta meg a fejét Anita
-Francba. Honnan tudhatnak a buliról?
-Nem láttátok a békám? - jött oda Neville
-Nem. De hogy került az üveg az asztalra? - kérdezte Benji poénból
-Hát... Levander tette oda - mondta Neville - Azt mondta viszitek a bulira.
AKKOR MOST MI VAN?

41. fejezet