Hát eljött a Valentin-nap is. Ha azt veszem majdnem mindenkinek van valakije. Hermione és Draco, Ginny és Harry, Abby és Ron. Jó nekik.
Február tizennegyedikén hajnalban visongásra ébredtem.
-Jaj, remélem így tetszeni fogok neki- hallottam Levandert- Ugye milyen gyönyörû lesz a ruhám?
-Igen az. Olyan mázlista vagy. Jason Winter, a suli legjobb csávója.
Kipattantak a szemeim.
-Igen az- mondta Levander- És olyan jól csókol...
HÜLYE KURVA!
-...kíváncsi vagyok, milyen az ágyban- folytatta a gondolatmenetet
Ezt már nem hagyhattam szó nélkül
-Jó reggelt- tettettem nyugodtságot
A két lány összenézett. Rajtunk kívül senki nem volt a hálóban.
-Öhm szia Jasmine- köszöntek zavartan
-Jaj lányok, lányok, hát folytassátok csak a kis beszélgetéseteket. Miattam ne is zavartassátok magatokat- mondtam. Hangomból sütött a gúny és a gyûlölet- Mindig olyan jó témátok van. Beszállhatok? Tudni szeretnétek, hogy Jason milyen az ágyban, igen?- kimásztam az ágyból és odamentem hozzájuk- Hát Levander, meg kell, hogy mondjam...- hajoltam közel a csajhoz-... fantasztikus. Olyan orgazmust még senki nem okozott nekem, mint õ. De gondolom TE már tapasztaltabb vagy e téren. Szerintem nem tévedek.
Szótlanul meredt rám. Olyan szívesen felrúgtam volna. Vagy legalább bevertem volna a csini kis pofikáját
-Na, minden jót nektek- búcsúztam el, és levonultam a klubhelységbe. Lehuppantam a kanapéra Gerard mellé.
-Szar az élet.
-Cuki a hálóinged. Mi a baj, hercegnõm?
-Fent éppen az expasim szexuális teljesítménye a téma. Gondoltam megverem õket, de nincs kedvem egy felesleges büntetõmunkához. Szerintem is aranyos- néztem a hálóingemre. Egy zebrát ábrázolt, ami teli pofából vigyorog- Még Johnnytól kaptam.
Jason toppant a klubhelységbe. Boxerben... sárga pólóban... kócos hajjal.
Jaj nekem.
Direkt csinálja. Tuti.
Éreztem, hogy elkezdek remegni. De ezegyszer nem az elfojtott sírástól.
-Jól vagy?- nézett rám Gerard, miközben Jason leült a szemben lévõ kanapéra
-Igen... én... azt hiszem, hogy... éhen halok- nyögtem és elindultam az ajtó felé.
-Hé bogaram, el ne felejts felöltözni- kiáltott utánam Gerard mosolyogva
-Kösz, hogy szólsz- mosolyogtam vissza.
Semmi kedvem nem volt visszamenni a szobánkba a két lotyóhoz. De meg kellett tenni. Gyorsan magamra kaptam valami ruhát, megfésülködtem és lementem reggelizni. A nagyterem már majdnem teljesen üres volt, csak a késõn kelõk ásítoztak a müzlijük felett. Levetõdtem az egyik székre és öntöttem magamnak egy nagy bögre kávét. Épp nagyban kortyolgattam, amikor megláttam valakit közeledni.
-Ugye leülhetek hozzád, hercegnõ?
-Neked is jó reggelt Zabini. Az enyémet sikerült elrontanod- mondtam a bögrébe
-Most miért vagy ilyen?- nyafogott
-Milyen?- kérdeztem és letettem a bögrét.
-Kávébajszod van- tört ki belõle a röhögés. Meg belõlem is.
-Mi ez a nagy örömködés?- jött oda Draco is
-Kávébajsza volt, amíg le nem törölte.
-És én ebbõl kimaradtam. Borzalom, valaki kapjon el, mert elájulok- emelte színpadiasan a homlokához a kezét- Csak azért jöttem, mert közölni szerettem volna, hogy jövõ héten kezdõdnek a kviddicsedzések- fordult Blaise-hez
-Felfogta a töpörödött agyacskád?- kérdeztem.
-Most miért? Azért mert néha mindig kimennek a dolgok a fejembõl?- nyávogott
-Néha mindig. Igen, azért- bólogattam hevesen
-Na én megyek. Sziasztok- köszönt el Draco
-Tátá- gügyögtem és integettem neki
-Elmebeteg vagy. Hol a kényszerzubbony?- kérdezte Zabini
-Ott, ahol lennie kell. A szekrényedben.
-Egyél- nézett a müzlire, amit kiöntöttem magamnak, de még egy falatot sem ettem belõle.
-Mert akkor mi lesz, megdádázol, apuci?- röhögtem és elkezdtem magamba lapátolni a kaját
-Az- bólintott és komoly képpel rámnézett
-Blaise, ne nézz így rám, mert még a végén megijedek. Mi történt?
-Gondolkodni próbálnék, ha hagynának.
-Meg ha lenne agyad.
Jason bejött az ebédlõbe.
-És itt a herceg is- suttogta Zabini
-Mi bajod van?
-Semmi, semmi. Egyél csak, hogy nagyra nõj.
-Azt tenném, ha hagynának.
Jason leült az asztal másik végébe és elkezdett vajazni egy pirítóst.
-Legalább üvöltene le. Ribancozzon, vagy akármi. De ez így annyira rossz. Levegõnek néz- sóhajtottam
-Most egy légy zümmög, vagy csak a szél süvít?- tettetett süketséget kedvenc reggelizõpartnerem
Belevertem a fejem az asztalba.
-Héhé Jasmine, vigyázz, még a végén kettétörik az asztal.
-Istenem, mondd, miért küldted rám Zabinit? Küldhettél volna egy õrangyalt, vagy valami hasonlót.
-Én vagyok az õrangyalod- mondta buzisan, és nem is tudta milyen igazat mondott. Átvitt értelemben, de igazat.
-Rendben. Akkor megkérem az õrangyalom, hogy adja ide a tejet, mert nem érem el.
-Nem házimanóról volt szó- sóhajtott és odaadta a tejeskancsót.
Reggeli után (ami elég hosszúra nyúlt) visszabaktattam a klubhelységbe. Mindenki tiszta izgatott volt a bál miatt.
-De jó nekem, nem megyek sehova- sóhajtottam fel, és eldõltem a kanapén
-Tudtad, hogy egy kifejlett hippogriff átlagosan napi nyolcvan kiló nyers húst is képes megenni?- nézett fel a könyvébõl Hermione
-Lökjük elé Crackot. Bár... nem tudom, hogy ízlene-e neki.
-Tuti nem- temetkezett vissza kedvenc unokatesóm a könyvébe
-Szijja drága, egyetlen, felülmúlhatatlan és tökéletes Jasmine Reynolds- ült rá a lábamra Gerard
-Hali- sóhajtottam- Lennél szíves leszállni a patáimról?
-De ez olyan jó- itt kezdett el ugrándozni
-Gerard. Könyörgök. Légy szíves, most ez egyszer tedd meg, amire kértelek.
-Mi a baj?- szállt le a lábamról, és leült a földre, így a fejünk egy szinten volt
-Semmi. Csak a szokásos.
-Hiányzik, mi?- kérdezte
-Aha. De én nem hiányzom neki.
-Dehogynem- mondta magabiztosan
-Honnan veszed? Mondott valamit?- élénkültem fel
-Nem. De a latin szív mindent megérez- tette a mellkasára a kezét
-Jaj, hagyd már ezt a latin macsóságot, ne képzeld magad Diego Lunának- nevettem
-Kinek?
-Diego Lunának!
-Az meg ki?- pislogott értetlenül
-Mindegy- sóhajtottam- Jaj Gerard én úgy szeretlek- borzoltam össze a haját
-Honnan ez a hirtelen imádat?- kérdezte csodálkozva
-Nem tudom. Csak úgy van és kész- mosolyogtam
-Jaaj hát nem cuki? Olyan szép leszel!- hallottam Parvatit - Ez a ruha valami fantasztikus!- egy almazöld estélyit cipeltek át a klubhelységen
-Hát igen- sóhajtott színpadiasan „kedvenc barátnõm”- Milyen kár, hogy nem mindenki jön bálba, mert nincs kivel- ennél a mondatnál rámnézett
-Milyen kár, hogy csak egy centi hosszú a körmöm tíz helyett, hogy kikaparhassam vele a szemecskéid- mondtam olyan hangosan, hogy csak Gerard hallja
-Nyugi hercegnõm.
-Nem nagyok a hercegnõd. Senki hercegnõje sem vagyok, sõt még a királyi származásomat is csak Zabini aggatta rám- forgattam meg a szemeim
-Illik rád.
-Mi van?
-Mondom! Olyan vagy, mint egy hercegnõ.
-Tudom, olyan hisztis- mosolyogtam fáradtan
-Nem erre a tulajdonságra gondoltam, de ha már itt tartunk...- mosolygott
-Hanem?- kérdeztem
-A hercegnõk szépek...-mosolygott
-Csak a mesében- mosolyogtam vissza
Remélem ez nem bepróbálkozás volt. Gerard nyomulósabb szokott lenni. Vagy legalább is amikor régebben jártunk...
-Öhm...- egy köhintés zavarta meg a gondolatmenetem. Jason volt az. Ránéztem, õ rám, de semmi nem történt.
-Szeretlek, és szeretném, hogy hallgass végig- akartam neki mondani, de nem tettem. Ehelyett, csak hosszú másodpercekig bámultuk egymást. Még mindig annyira helyes... és olyan szép szemei vannak...
-Bocs, ha zavarok, nem kellek én ide-mosolygott Gerard
-Ne menj el, hozzád jöttem- mondta Jason, de még mindig rám nézett.- Csak kíváncsi vagyok, hogy tudtam valaha bedõlni ennek a tekintetnek.
-Idefigyelj, Jason Winter- kaptam fel a vizet- Elegem van belõled!- mondtam remegõ hangon- Mióta az a dolog történt Benjivel, rám sem nézel. Hozzám sem szólsz. Végig sem hallgatsz. Bocsánatot akartam kérni, de te elhúztad a csíkot- kicsordultak az elsõ könnycseppek- Nem érdekel, ha szarsz a fejemre. De légy szíves, ne mondd, hogy te olyan tökéletes vagy. Mert nem vagy az. Néha az ember követ el hibákat, amiket utána meg is bán. Ne várd el, hogy még egy esélyért fogok neked könyörögni, mert ezután a beszólás után nem jelentesz nekem többet, mint Crack vagy Monstro. Csak ennyit szerettem volna mondani- fejeztem be a mondandóm, és felrohantam a klubhelységbe. Valahol a szívem mélyén azt vártam, hogy utánam jöjjön, bár tudtam, hogy ez nem fog bekövetkezni. Levetõdtem az ágyamra és elkezdtem zokogni.
-Hát ennek meg mi baja?- kérdezte Parvati
-Jasmine, mi a baj?- kérdezte Anita és leült mellém
-Szerinted?- zokogtam
Az ölébe húzott és elkezdte simogatni a hajam.
-Semmi baj- csitítgatott
-De... szóval... beszólt, én meg megmondtam neki a magamét- nyüszögtem
-De akkor az jó, nem?
-Nem. Nagyon fáj, amit mondott. Azt mondta, hogy kíváncsi, hogy valaha hogy tudott bedõlni a tekintetemnek. Szemét. Tudja, hogy szeretem.
-JASMINE!- rontott be Abby
-Igen?
-Valaki beszélni szeretne veled.
-Ki?
-Gyere- nyújtotta a kezét és én elfogadtam
A klubhelységben két ember ült egymás mellett: Benji és Jason. Nem szóltak semmit, amikor megláttak, csak néztek rám, mint a boci az újkapura.
-Ülj le szépen- mondta Abby
Leültem, és õ elment Ronhoz.
-Hát... csak annyit, hogy ennek az egésznek én vagyok az okozója- kezdett bele Benji- És nem szeretném, hogyha most emiatt nem szólnátok egymáshoz. Hülye voltam, amikor levittem a whiskyt.
-Nem, Benji, ez így nem igaz- szólalt meg Jason- Az ilyen dolgokhoz két ember kell.
-De részegen...- kezdett bele Benji, de a szavába vágtam
-Hát nem látod, hogy ennek így semmi értelme? Semmi sem lesz olyan, mint elõtte. Jól elkúrtam a dolgot, ez tény és való. Ha nagyon akarnál Jason, meg tudnál bocsátani. Ebbõl látszik, hogy ugyanannyit jelentettem neked, mint te nekem.
Mélyen a szemembe nézett.
Nem, Jasmine, nem kezded elõröl a bömbölést, semmi értelme, fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak.
-Minden úgy van, ahogy Jasmine mondja- jelentette ki végül, felállt és elment
-A háború elkezdõdött- mondta valaki félhangosan.
Elkezdtem röhögni. Hisztérikusan. Hogy mindenkinek belefájduljon a füle.
-Utállak, Jason Winter- röhögtem- Tiszta szívembõl gyûlöllek!
Azt hiszem, megõrültem.
-Gyere, mi most felmegyünk a szobába- fogta meg Abby a karom. Mondtam már, hogy ápolónõ akar lenni a Szent Mungoban? Nem? Akkor most mondom.
-Istenem, Jasmine- sóhajtott Anita, miután elmeséltem neki a dolgokat- Egy biztos. Zajlik az élet körülötted. Nem megyünk le ebédelni?
-Ilyen állapotban?- kérdeztem
-Nem nézel ki annyira szarul. Csak mint az elmúlt két hétben.
Hát köszi.
Lementem enni.
-Csak Zabini észre ne vegyen- mosolyodtam el
-Hoppá- vigyorodott el Anita is- Zabini felé tekingetsz kicsi bogaram?
-Nem. Hülye. DEHOGY!- pislogtam nagyokat. Tényleg szembe se jutott Zabinit esetleges pasijelöltként kezelni. Már csak az hiányzik.
-Most lebuktál!- vihogott
-Nem buktam le. Anita, légy szíves fejezd be.
Egész ebéd alatt ezzel volt elfoglalva. Szupi.
Kaja után visszavágtáztam a klubhelységbe. Benji és Gerard a sarokban ültek, Benji a gityóján prünyögött, Gerard meg énekelt.
-AMI NEM LEHET A TIÉD, MINDIG AZ KELL, NEKED EZ A KERESZTED, A SORSOD, AMI HAJT...
-Jaj fiúk nem kéne szerenádot rendezni a tiszteletemre- mosolyogtam
-Jó kedved van. Ez jó- mondta Gerard
-Az bizony. Nem szállsz be táncolni?- kérdezte Benji
-Csak ha kapok egy jóóó nagy ölelést- mosolyogtam és õ megölelt- Hiányoztál- suttogtam a fülébe
-Te is. Soha többé nem smárollak le, ígérem.
-Én se téged- engedtem el. Elõkapartam valahonnan egy sapit.
-Ez meg minek?- kérdezte Gerard
-Gyûjtünk. Nem tudom még minek meg mire, de hátha dobálnak bele egy kis aprót.
Kurvajól éreztem magam velük, egészen addig, amíg Jason fel nem jött. A látványától valahogy rossz érzésem lett, ami érthetõ is szerintem. Amíg a csajok készültek a bálba én megírtam a házim.
-Biztos nem jössz?- kérdezte Anita
-Aha- bólintottam
-Csak egy kicsit- kérte Hermione
-Nemnem.- ráztam meg a fejem- Mit kaptál Dracotól?
-Most adja oda. Mindenki a bálon adja oda az ajándékot. Na mi akkor megyünk. Van ott egy kis csoki az éjjeliszekrényem fiókjában, szolgáld csak ki magad. Szia!
-Sziasztok!- köszöntem el, és elõszedtem a csokit. Fogtam egy könyvet, kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban, és olvasni kezdtem...

37. fejezet