Hogy voltam erre képes? Hogy lehettem ennyire de ennyire hülye? Miért? Kellett nekem annyit piálnom...hogy lehetek ennyire felelõtlen? Este persze már nem tudtam mit kezdeni magammal, Anita kísért fel a hálóba.
-Rosszul vagyok- ébredtem fel másnap reggel. Szerencsére szombat volt.
-Nem csodálom- mondta Hermione
-Ezt jól elintéztem- tettem hozzá
-Hát ja.
-Ha beszélek vele, szerinted mi lesz?- ültem fel
Mondd, hogy megbocsát, léccilécci!
-Hallani sem akar rólad.
Ne! Nem teheti! Vagyis... megvan rá az oka, hogy ne akarjon látni. Lemondóan sóhajtottam.
-Fenébe- bokszoltam a párnába
-Csodálkozol?- kérdezte Hermione
-Nem. De azt hiszem, most szívok egy kis friss levegõt- mondtam és kimásztam az ágyból.
Azt kívántam, hogy sohase érjek le a klubhelységbe. De persze minden rossz eljön egyszer.
-Sziasztok- köszöntem, és körülnéztem, ki van ott.
Jason, Harry, Ginny, meg egy pár alsóbbéves.
Jason nagyon-nagyon-nagyon szomorúan rámnézett és elfordította a fejét. Megbicsaklott a lábam. Most odamenjek, vagy ne? Jaj nekem!
Odamentem.
-Hali- köszöntem. Harry és Ginny visszaköszönt, Jason rám se nézett. Éreztem a kaparást a torkomban. Nem teheti ezt. Vagyis teheti, de ne tegye, mert szeretem. Úristen, hogy én milyen önzõ vagyok! Ezt csinálom vele, aztán elvárom, hogy rendes legyen. Meg akarok halni.
-Jason, én...- kezdtem bele, de õ felállt és felment a fiúk hálószobája felé vezetõ lépcsõn.
-Hogy lehetek ennyire hülye? Hogy?- zokogtam, miközben véresre karmoltam a karom
-Héhé nyugi, nincs semmi baj- mondta Harry, de látszott rajta, hogy nem így gondolja.
-Nincs baj? Mi az, hogy nincs baj?- sírtam, felálltam és kimentem a klubhelységbõl.
-Hogy lehettem ennyire hülye?- kérdeztem magamtól, miközben átmentem egy faliszõnyeg alatt- Ezaz, Jasmine Reynolds, éled az életed, az biztos.
Beültem egy üres terembe, ahol nem volt semmi, csak egy asztal és két szék.
-Miért? Hogy lehetek ennyire hülye? Jaj Johnny, de hiányzol! Mindig tudtál ilyenkor tanácsot adni. Miért nem haltam meg veletek?
-Nocsak, nocsak, ki van itt- állt meg egy fiú a terem ajtajában.
-Húzz innen Zabini, nincs kedvem hozzád- forgattam meg a szemeim
-Nem megyek innen sehova. Pont téged kerestelek
-Jaj ne, miért? Még te is? Istenem, mondd büntibõl küldted õt rám, ugye?- emeltem az égnek a tekintetem. Tényleg nagyon nem hiányzott.
-És mondd meg nekem, Blaise Zabini, mi ok vezérelt arra, hogy bearanyozd a reggelem?- kérdeztem gúnyosan
-Most miért vagy ilyen?- cipelte oda a velem szemben lévõ széket mellém
-Hadd ne soroljam, légy szíves.
-Van idõnk- ült le
-Hát igen... van idõm, és van idõd, de én az idõmet nem veled szeretném eltölteni.
-Jaj, ne legyél már ilyen, hercegnõm.
-Nézd Zabini. Elegem van. Egy az, hogy egész évben kétszer beszéltünk, abból is egyszer meg akartál átkozni, mert nem segítettem a bájitaltandogában, úgyhogy nem tudom, mire fel hívsz engem hercegnõDnek. Nem vagyon én senki hercegnõje, fõleg nem a tied.
-És Jasoné?
-Már az övé sem.
-Hogyhogy?
-Oké. Blaise- meglepõdött, hogy a keresztnevén szólítottam- Figyelj. Hagyj most egyedül. Légy szíves. Utána akkor dumálunk, amikor akarod, csak most hagyj békén, jó?- néztem rá esdeklõ szemekkel
-Jól van. De szavadon foglak- mondta és kiment a terembõl
-Jajistenem- sóhajtottam fel
Elegem van. Miért voltam hülye? Ráadásul Benji le is akart állni. Ezaz Jasmine, ennyi erõvel... áhh. Semmi értelme a múlton gondolkodni. Hogy is mondta Draco? Nem emlékszem pontosan. A lényeg az volt, hogy ne a múlton rágódjon az ember, hanem azon, hogy hogy hozza helyre a dolgokat. Igen. És én ezt fogom tenni. Kimentem a terembõl.
-Jasmine!- hallottam Draco hangját a hátam mögül.
Legyen egyedül! Istenem, könyörgök, csak Jasont ne... Megpördültem a tengelyem körül. Hermionével volt.
-Sziasztok- köszöntem
-Harry mondta, hogy mi volt a klubhelységben- mondta Hermione
-Jaj, ne is mondd- sóhajtottam szomorúan és éreztem, hogy könnyek gyûlnek a szemembe- Nem akar látni. Bár megértem. Hülye voltam.
-Az- bólintott Draco
-És már nem tudok rajta változtatni sem. Soha többé nem iszom egy korty alkoholt sem.
-Késõ.
-Tudom. Azt hiszem, fölmegyek átöltözni. Nincs kedvem pizsiben flangálni egész nap- jelentettem ki és elindultam a klubhelység irányába.
Kit pillantottam meg a folyosó végén velem szemben jönni? Na? Aki Jasonra tippelt annak jár egy bazinagy pirospont. A földbe gyökerezett a lábam. Most mondjak neki valamit, vagy ne? Elment mellettem. Rám se nézett. A könnyek elkezdtek csorogni a szemembõl, úgyhogy vigasztalásképpen elkezdtem énekelni magamban. Amikor még élt, Johnny mindig a Big girls don’t cry címû számot énekelte nekem, ha szomorú voltam.
-Én a hülye birka- fejeltem le a falat a klubhelységben, amikor beértem
-Vigyázz, még a végén beomlasztod a Roxfortot- mondta Abby, aki a kanapén ült Anita társaságában.
-Sziaszok- ültem le Anita mellé és a vállára hajtottam a fejem
-Jaj ne legyél már ilyen! Egy csomó pasi mászkál odakinn az Abszol Úton, aki arra vár, hogy te rávesd magad- simogatta meg a hajam
-De én erre az egyre akarom vetni magam. Mindig minden elrontódik. Vagyis mindig minent én rontok el.
-Nyugi, baba- adott egy puszit
-Apáca leszek- jelentettem ki
-Rossz ötlet. Az apácáknak szûznek kell lenniük, nem?- csatlakozott hozzánk Gerard
-Honnan tudjam, még nem próbáltam.
-Szeretnél egy kis whiskyt, hogy jobb kedved legyen?- ült le mellém
-Kuss legyen Gerard, mert mostmár tényleg...
-Tényleg mi?
-Tényleg hisztirohamot kapok, azt pedig ne kívánd magadnak.
-Ez fenyegetés volt?
-Az.
-Hú de nagylány lett valaki.
ELÉG!
-Nézd, Gerard, drágám. Nem tudom, milyen szándék vezérelt, amikor úgy döntöttél, hogy engem fogsz ma piszkálni, meg oltogatni, de szeretném veled közölni, hogy nem vagyok jó lelkiállapotban, és a végén elõveszem a varázspálcám, és darabokra átkozlak.
-Jaj Jasmine. Most a pasi miatt vagy úgy kibukva?- kérdezte és átölelt
-Aha.
-De hát Jeremy után sem voltál ilyen szarul. Sõt, mi több utánam sem.
-Tudom.
-Szereted nagyon, igaz?
-Igaz- suttogtam, hozzábújtam és elkezdtem könnyekkel eláztatni a piros inget, ami rajta volt.
-Nyugi- simogatta meg a hajam
-Nem tudok nyugodt lenni.
-Hát... nem csodálom. Ha én kaptam volna azt Valentin-napra, amit neked vett...
-Utállak- jelentettem ki- Mit vett?
-Szerintem jobb, ha nem tudod. Te vettél valamit?
-Nem.
-Akkor mázlid van. Megmarad egy csomó pénzed. Minden rosszban van valami jó.
-Ez nem igaz- emeltem fel a fejem- Ebben nincs. Semmi jó. Mert szeretem. Fodrászhoz akarok menni.
-Ez most hogy jön ide?- kérdezte meglepõdve
-Nem tudom. Elegem van a hajszínembõl. Barnát akarok.
-Akkor irány Roxmorts? Ahova nem lehet kimenni?
-De ki lehet. Ha tud az ember egy titkos alagutat.
-Tudsz?
-Naná- bólintottam- Vagyis meg kell kérdezni Hermionét vagy valakit, hogy pontosan hol van, de utána már menni fog.
-Rendben. Akkor keressük meg õt-álltunk fel.
Abban a pillanatban jött be Jason, én meg visszahuppantam a kanapéra.
-Sziasztok- jött oda (szokásához híven engem nem vett észre)- Nem láttátok Ginnyt és Harryt.
-Nem- csóválta meg a fejét Anita- Miért?
-Semmi, nem lényeg, csak a kviddicsrõl akartam velük pár szót beszélni, mindegy.
-Na megyünk?- kérdezte Gerard
-Persze- mondtam halkan és elhúztuk a csíkot.
-Nem hiszem el. Öt percre sikerül abbahagynom a bömbölést, tuti megjelenik Jason, vagy felhozza valaki. Ilyen lelkiismeretfurdalásom még soha az életben nem volt.
-Jaj te...- ölelt meg
-Jaj én. Pontosan. Ki fogok ugrani a tizedikrõl. Nem hiányoznék senkinek.
-Ne sajnáld magad. Azzal nem jutunk elõre. Jason is elég szar állapotban van.
-Tudom! MIATTAM! Na menjünk már!
Hermionét és Dracot a könyvtárban találtuk meg.
-Sziasztok. Hermione, fodrászhoz akarok menni. Hol az átjáró Roxmortsba?
-Öööö... nem mondom meg.
-Nem teheted.
-De igen. Biztos van valami hajas varázsige- jelentette ki, és eltûnt a polcok közt.
Kész. Vége. Meg akarok halni.
-Ááá Jasmine!- jött be valaki a könyvtárba
Jaj ne...
-Nem. Vagyok. Itt. Ez csak egy hologram.
-Egy mi?- jött oda mellém Zabini
-HO-LO-GRAM. Egy kivetített kép.
-Biztos. Draco, Pansy üzeni, hogy kéri vissza a mágiatöri könyvét.
-Nincs is nálam.
-Megvan!- jött oda Hermione és ledobott egy tíztonnás könyvet az asztalra.
-Jaj nekem- nyögtem fel
-Milyen hajat szeretnél?- kérdezte mosolyogva Hermione
-Barnát. Tépettet. Lehetõleg ne szúrd el. Jah és fájdalommentesen.
-Rendben, ülj le ide- paskolt meg egy széket.
Mi jöhet még? Tudom már! Zöld punkfrizkóm lesz.
-Kész- mondta
-Nem akarom látni- jelentettem ki
-Itt egy tükör- nyomta a kezembe
-Biztos, hogy kell nekem ez?
-Aha
Belenéztem. Barna volt és tépett
-Köszi Mione.
-Nincs mit- mosolygott
-Csini vagy, hercegnõm.
-ZABINI!- üvöltöttem fel, aztán elkezdtem röhögni. És röhögtem és röhögtem egészen addig, amíg fulladásos rohamot nem kaptam.

(csináltam pár képet a történethez, légyszi írjátok le hogy tetszenek:
www.mazsiszem.gportal.hu

35. fejezet