Jason,
ezt a levelet neked címzem, de légy szíves mutasd meg a többieknek is,
Nem tudom, hogy írjam le, úgyhogy ezt hiszem egybõl a közepébe vágok a dolgoknak. Ma este kaptunk egy levelet, a Sötét Jegy volt a borítékon. Csak annyit írtak, hogy Piton professzor náluk van, és órák kérdése, hogy mindent megtudjanak tõle. Csodálkoztam is, hogy ezt miért írják le, aztán megfordítottam a pergament. Azt írták, hogy Harryért elengedik Pitont. Mondd meg Harrynek, hogy NE MERJEN SEMMIT CSINÁLNI, fõleg nem odamenni és feláldozni magát, hisz õ is tudja mi fog történni, ha meghal. Lehet, hogy egész Rend elbukik, és mindenki meghal. Ti vagytok azok, akik még be vannak avatva a titkok egy részébe, úgyhogy nagyon kérlek titeket, ne csináljatok semmi olyat, ami felelõtlenség, mert bármikor elkaphatnak. És fõleg NE HAGYJÁTOK EL A ROXFORTOT!
Remus



Másnap McGalagony professzor reggelinél bejelentette, hogy Piton professzor elutazott, és egy helyettesítõ tanár tartja majd a bájitaltant. Aztán reggeli után odahívott minket a tanári asztalhoz.
-Ugye... ugye Remus leírta maguknak a dolgokat?- kérdezte
-Igen- mondta Hermione
-Akkor tudják mit szabad és mit nem.
-Igen. De tanárnõ! Ha ez kiderül... Dracoval mi lesz? A Mardekárban egy csomó embernek halálfalók a szülei.
-Malfoy úr visszamegy a Mardekár- házba, de mindig lesz, aki figyeljen rá, ugyanúgy, ahogy magukra is.
-Tanárnõ... mi lesz Piton professzorral?- kérdezte Harry
-Nem tudjuk. Aki odamegy, biztosan meghal. Nem tehetünk semmit.
-Mi az, hogy nem tehetnek semmit?- fakadtam ki- Ez nem csak egy ember életébe fog kerülni! A Rend összes tagjáéba, Harryébe, Ronéba, mindenkiébe, aki csak egy kicsit is tudott a dolgokról
-Sajnálom, de nem tehetünk semmit.
Kurvajó.
Fogtam magam, és elhúztam a csíkot.
-Jasmine!- szaladt utánam Benji
-Nem.
-De igen! Nyugodj meg!- karolta át a vállam
-Mégis hogy gondolod?- kérdeztem a könnyeimmel küszködve, miközben levettem a kezét a vállamról- Mind meg fogunk dögleni! Érted? Mind!
-De nem!
-De igen! Tegnap is arról beszéltek! Mindenki tudja, csak nem kötik az orrunkra!
Kiértünk az elõcsarnokba. Az udvar felé vettem az irányt.
-Jasmine! Meg fogsz fázni! Kabát sincs rajtad!
-Ez van! Tök mindegy hogy döglök meg. Legalább hamarabb látom anyáékat.
Kirontottam az ajtón.
-Ne csináld! Szépen kérlek, hogy hagyd abba!- állt meg velem szemben Benji, megfogta a vállam és a szemembe nézett. Talán õ volt az egyetlen, akivel elég volt egyetlen pillantást váltanom, és tudtam, mire gondol. Most valahogy ez sem sikerült.
-Mire gondolsz?- kérdeztem szipogva, miközben belebámultam a hatalmas kék szemeibe
-Semmire. Arra, hogy miért vagy ennyire összetörve.
-Meg fogunk halni- suttogtam kétségbeesetten- Legalább ne kötnék az orromra a kurva életbe.
-Menjünk be, jó? Még a végén ráfagy a könny az arcodra!- mosolygott, és letörölte az arcom
-Jó- bólintottam és kézen fogva visszasétáltunk a kastélyba
-Hát itt vagytok!- jött oda Hermione
Bólintottunk.
-Asszem nincs kedvem órára menni- mondtam
-Felmegyek veled- mondta Benji
-Tutujgasd meg egy kicsit, hátha jobb kedve lesz- mosolygott fáradtan Hermione
-Biztos, hogy csak ez a baj?- kérdezte Benji miközben fölfelé mentünk
-CSAK? Ez neked csak? Mi van, ha mindenki meghal? Ha végig kell néznem, hogy mindenkit elveszítek? Mi van, ha egyszer csak valaki közli velem, hogy most meg fogok halni, és kimondja a halálos átkot?
-Nyugodj meg. Tudod, hogy amíg engem látsz, semmi baj nem lesz.
-Mi van, ha már te sem leszel? – akartam kérdezni, de nem tettem. Helyette megint elkezdtem könnyezni
-Nyugiiii
-Hogy tudnak ölbe tett kézzel ülni, és várni, hogy valami majd csak lesz?
Felértünk a klubhelységbe, ami már teljesen üres volt. Mindenki elment órára.
-Nah menj- köszöntem el
-Nehogy azt hidd, hogy itt hagylak ilyen állapotban, djága- mosolygott
-Annyija cejetlek- öleltem meg, és beletúrtam a hajába.
-Én is. Jobban, mint gondolnád- dörmögte a nyakamba- A szomorúságra csak egy megoldás van!- üvöltötte és felment a hálóba
-A szexre gondolsz?- mosolyogtam
-Most hogy mondod...- jött le, a kezében egy üveggel- De arra ott van Jason. Én a piára gondoltam- mutatta fel a palackot. Egy extranagy üveg Lángnyelv Whiskyt.
-Ennyi nem lesz elég- csóváltam meg a fejem
-Tudom, te alkesz. Van fönn még egy üveg.
-Túl jól ismersz.
-Mivel az eddigi 17 évünkben mindig együtt iszogattunk, tudom, hogy mennyire váltál immunissá a piával szemben- mosolygott és ivott egy kortyot, aztán a kezembe nyomta az üveget
-Magamra iszok- mondtam és meghúztam
-Én is magamra- tépte ki Benyó az üveget a kezembõl
Egész jól eliszogattunk.
-Hamar elfogyott ez az üveg- mondtam
-Hozom hozom- állt föl Benji
-Várj!- fogtam meg a kezét
-Igen?
-Ne hagyj itt!- kértem mosolyogva
-Nem hagylak. De akkor meg nem lesz pia.
-Megyek veled- álltam fel, de visszaestem a kanapéra- Hopszika
-Két perc!- mutatott hármat az ujjával
-Rendben- vágtam be a durcit- De mérem az idõt.
-Oké- mondta és felbotorkált az emeletre
-Jó a segged!- kiáltottam utána
-Tudom- hallottam fentrõl
Benji drága visszatért egy kisebb üveg whiskyvel
-Tudod mi hiányzik nekem Németországból?- huppant le mellém
-Na mi? Azt ne mondd, hogy a lányok, mert én itt vagyok.
-A sör. Itt olyan borzalmas.
-Az. Otthon elmentünk az Oktoberfestre, és vedeltünk.
-Jaja. De amúgy a csajok is hiányoznak.
-Ott van Anita.
-Már nincs- csóválta meg a fejét
-MIII?
-Szakítottunk.
-Mikor?
-Kábé egy hete.
-Miért? És ezt nekem miért nem mondtátok?- álltam fel, de leseggeltem a földre- Kérem a kezed- nyújtottam a kezem Benji felé
-Nem tudom. Csak rájöttünk, hogy ez így nem megy. Anita kalandozni akar, én meg már azt sem tudom, hogy mit akarok, mertizé... ez hosszú. Azt hittük észreveszed- fogta meg a kezem.
Segíteni akart felállni, de nem sikerült, az lett a vége, hogy rámesett.
-Bocsika- nézett a szemembe
-Semmi baj- nevettem fel
Olyan szép sötétkék szemei voltak. Jaaaaaaaaj.
-Szépek a szemeid- tettem hozzá
-A tieid is- mosolyodott el
-Most annyira nagyon megtennék valamit, de félek a következményektõl- mondtam
-Hajrá- sóhajtott
Hát... megcsókoltam. Õ meg vissza. Lemászott rólam.
-Nem jó?- kérdeztem
-De. Figyelj. Részeg vagy. Én is. Meg fogjuk bánni.
-Nem- suttogtam és közelebb hajoltam hozzá. Egy pár pillanatig habozott, és megint megcsókolt. Ráfeküdtem. Belecsókolt a nyakamba. Megfordultunk, most megint õ feküdt rajtam.
-Nem kéne- suttogta, miközben kezei a felsõm alatt kalandoztak
-Szerintem se- mondtam, és megpróbáltam leoperálni róla a pólót
-Ne ügyetlenkedj már!- mosolygott és levette a pólóját.
-Jól van na- mosolyogtam, és újból megcsókoltam- Van még pia, ugye?
-Aha- bólintott és felnyúlt a kanapéra a whiskyért, amit utána hamar el is tüntettünk
-Kemény a padló. Menjünk fel a kanapéra- mondtam
-Olyan...- nézett rám Benji
-Olyan mi?- kérdeztem
-Olyan szép vagy- csókolt meg és döntött hátra
-Jasmine, csak fejöttünk...- hallottam meg Hermione hangját
-Jas...mine- jelent meg mellette Jason is
Jó nagy szarban vagy kisanyám.
-Ez... nem az, aminek... látszik- nyögte Benji
-Dehogynem- suttogtam
Jason hátat fordított és kiment a klubhelységbõl
-Ne Jason- rohantam volna utána, csak nem nagyon bírtam felállni
-Seggrészeg vagy, ugye?- jött oda Anita
-Hát valami olyasmi. De Jason! Utána kell mennem.
-Fel sem tudsz állni- csóválta meg a fejét
-Hogy lehettem ennyire hülye?- suttogtam, és kitört belõlem a sírás- Egy hülye barom vagyok.
Átöleltem a térdem, és bõgtem.

34. fejezet