Motoszkálásra ébredtem.
-Hol a betörõ?- fordultam álmosan a másik oldalamra
-Ssssss- pisszegett Hermione
-Hány óra van? Hova mész? És MI VAN?- ültem fel
-Fél öt lesz, Dracohoz megyek, mert nem bírom ki nélküle- mondta és kiment a szobából
-Várj én is megyek!- pattantam ki az ágyból, fölvettem a birkás mamuszom és utána futottam
-Jól van na, csak csöndesebben! –mosolygott Hermione, és a mutatóujját a szája elé tette
-Upsz, bocsika.
-Ne tõlem kérj bocsánatot, hanem attól, akit felébresztesz a visongásoddal.
-DE HÁT ÉN NEM IS VISONGTAM!- fakadtam ki
-Pssszt
-Upszika- suttogtam bûnbánó képpel
-Szörnyû vagy. Édes Istenem, hogy lehetünk mi rokonok?- emelte ez égnek a tekintetét
-Hát igen. Ha megválaszthatnám a rokonaim biztos valami jófej srác lenne az unokatesóm helyetted- mondtam, miközben kimentünk a klubhelységbõl
-Pukkadj meg- forgatta meg a szemeit Hermione- Remélem nem ütközünk senkibe... Valami kirendelt aurorba, vagy tudomisén.
-Jaj ne parázz amíg Benjit látod - mosolyodtam el
-Mi?
-Semmi.
-Tudod mi jutott eszembe?
-Mi?
-Mindjárt itt a Valentin-nap.
-Tényleg... bár még van három hét- mosolyodtam el
-Mit veszel Jasonnek?
-Ezen még nem gondolkodtam. Ki kell valahogy jutni Roxmortsba.
-Szerintem is. De nem engednek ki.
-Na és? Nem lehet kiszökni?
-Hát van egy alagút...
-Szerinted azokat is õrzik?- kérdeztem
-Nemtom- rázta meg a fejét Hermione
-Mit veszel kedvenc pasim kedvenc unokatesójának?
-Titok.
-Neeee- kérleltem- Nem mondom el neki. Becsszó- emeltem fel a kezem
-Titkos. Mi van, ha neked is megtetszik az ötlet, és ugyanazt veszed Jasonnek, mint én Draconak? Gondolj bele...
-Nem lehet annyira fantasztikus dolog, hogy ne tudnám túlszárnyalni- mondtam magabiztosan, és elérkeztünk a gyengélkedõ ajtajához- Bekukucskáljak, vagy bekukucskálsz?- kérdeztem
-Tiéd az elsõbbség.
Benéztem. Teljes sötétség
-Pssz- pisszegtem be
Semmi.
-Draco alszol?- kérdeztem halkan
Semmi.
Bementem.
-Na?- jött utánam Hermione
-Itt vagyok!- hallottam Draco hangját
-Jupíí- mosolyodtam el és odaugráltam az ágyához- Jól vagy?- kérdeztem
-Igen. Bár... nagyon fáj a fejem, meg ég az arcom is valami miatt. Nem tudsz róla valamit?
-Ééénööööizéééööö... hátnemistudom. Az úgy volt, hogy...
-Ne meséld el, tudom hogy volt.
-Bocsi, de nagyon felkaptam a vizet.
-Semmi baj.
-Ki volt, aki... aki- jött oda Hermione könnyekkel küszködve
-Ne haragudj. Én...- kezdett bele Draco a magyarázkodásba de Hermione elhallgattatta
-Tudom. Nyugi- adott egy puszit a szájára- Szóval? Ki volt?
-Üljetek le. Ha meghalljátok úgyis seggre ültök majd.
-Na ki volt?- helyezkedtem el az ágyon
-Pansy.
-MI?- visítottam fel
-Sssss. Az apja halálfaló... megbízta ezzel. Csak a kis drága elég nagy galibát csinált, mert nem lett volna szabad észrevennetek, hogy Imperius-átok hatása alatt vagyok
-És te ezt hogy bírod ilyen lazán kezelni?- kérdezte Hermione
-Jaja ez engem is érdekel. Ha velem történt volna ez, már tuti, hogy a padlóhoz vertem volna magam, hisztirohamot kaptam volna és elátkoztam volna mindenkit- jelentettem ki
-Áh- legyintett Draco- Semmi értelme ezen hisztiznem, ami megtörtént az megtörtént, nem tehetek semmit... szerintem jobb, hogy nem borultam ki
-Aha- bólintottam- Asszem megyek, és hagylak titeket- álltam fel- Még alszom egy sort.
-Jó éjt!- köszöntek el
Végül is jó életfelfogás. Ami megtörtént az megtörtént, nem változtathatja meg senki, hiába is verjük a seggünk a földhöz. Jobb nem úgy gondolni rá, hogy hú de rossz, sõt a legjobb egyáltalán nem is gondolni rá.
-Jasmine!- hallottam Jason hangját. Megálltam a folyosón és körülnéztem
-Jasmine!- hallottam még egyszer, közelebbrõl
-Ki vagy? Mi van? Hol vagy? –kérdeztem
-Itt!- bukkant fel elõttem Jason feje
-He?
-Láthatatlanná tévõ köpeny. Harryé- vette le magáról a köpenyt
-Jaaaa. A szívrohamot hoztad rám. Legközelebb ilyet ne csinálj. Egyszer csak kibukkan a fejed a semmibõl.
-Bocsi- adott egy puszit- Új mamusz?- nézett le a lábaimra
-Nem, csak eddig nem hordtam. Ugye milyen vadító?
-Az. Akkor menjünk föl és vaduljunk egyet.
-Hova mentél a köpenyben?
-Dracohoz.
-Hermione van nála. Én is eljöttem, nem akartam zavarni. Pansy átkozta meg.
-Komolyan?
-Aha. Menjünk vissza! Álmos vagyok!
-Rendben- indultunk el a klubhelység felé- Amúgy szerintem...
-Psssz. Valaki jön- suttogtam
-Gyorsan!- bújtunk be a köpeny alá. Amint eltûntünk megjelent McGalagony professzor és Tonks
-... szerintem már vesztettünk. Sokkal többen vannak, mint mi. Mindenki meghal- jelentette ki Tonks
-Minden Harryn és a többieken múlik. Ha õk veszítenek, mi is.
-Hát igen.
-Harry az egyetlen, aki talán képes valakire... õ, és talán...- Tonksék eltûntek a folyosó végén.
-Mi volt ez?- kérdeztem
-Passz. Nem tudom - vonta meg a vállát Jason
-Mindjárt el... elalszok- ásítottam
A klubhelységben ledõltem az egyik kanapéra.
-Nem tudok aludni- mondta Jason
-Akkor maradj itt- mondtam és behunytam a szemem.
-Feküdj az ölembe- mondta, felültem és leült.
Komolyan mondom, életem végéig így bírtam volna maradni. Sõt. Nem muszáj így, csak Jason ott legyen.

-Tessék?- nézett rám Jason, mire felébredtem
-He?- néztem értetlenül
-Gumicukor. Azt mondtad, gumicukor- röhögte
-Lehet, hogy tudat alatti vágyam gumicukrot enni. Most, hogy így mondod, tényleg ennék, de csak a savanyúbbik fajtából.
-Nekem van. Fönt az éjjeliszekrényemen- mondta Jason
-Hozz! Léééégyszííí!- néztem rá boci szemekkel
-Nem. Nincs kedvem fölmenni. Menj föl te.
-De én nem mehetek fel a fiúkhoz- nyávogtam
-A múltkor sem zavart- mosolygott
-De lééégysszííííí! Jaaaasooooon! Ugye szeretsz? És ugye hozol nekem gumicukrot?
-Ne nézz így. Ettõl a nézéstõl hipnotizálódok, és bármit képes vagyok megtenni.
-Akkor hooooozz- nyafogtam tovább
-Jól van- sóhajtotta és fölment
-Köszíííííííííí.
Jason hamarosan visszatért egy nagy zacsi savanyú gumicukorral.
-Boldogság öntötte el piciny szívemet- jelentettem ki, és rávetettem magam a kajára
-Hülye- csóválta meg a fejét mosolyogva Jason.
Kaparászást hallottunk az ablak felõl.
-Mi ez?- kérdeztem
-Szerintem egy madár- mondta és odament az ablakhoz. (Útközben megállapítottam magamnak, hogy rohadt jó segge van boxerben.)
-Na ki írt?- kérdeztem
-Nem tudom- mondta, fogta a levelet és lehuppant a kanapéra- Mindjárt kiderül.
-Állati jó ez a kaja, hol vetted?
-A Mézesfalásban. Remustól van a levél- állapította meg
-És mit ír?
-Olvasom- húzódott félmosolyra a szája és elkezdett olvasni, én meg visszatértem kedvenc édességemhez
-Mi?- pattant föl a kanapéról
-Tûbe ültél?- kérdeztem
-MI?- meredt a papírra
-Jason mi történt?- álltam föl én is
-Ez nem lehet- motyogta maga elé
-MI? FÖLD HÍVJA JASON WINTERT, JASON WINTER JELENTKEZZ! MI A FRANC TÖRTÉNT?
-Elkapták...
-Mit? A náthát? Ne idegesíts tovább!
-Pitont. Lebukott. A halálfalók már lehet, hogy ki is kérdezték és meg is ölték.
-JASON, UGYE CSAK VICCELSZ? Ugye tudod, hogy ilyennel még azt sem szabad.
-Nem vicc. Itt a levél. Olvasd el- nyomta a kezembe a pergament

33. fejezet