-Mivan?- néztem értetlenül- Jason?- néztem rá. Láttam, hogy Piton kimegy a terembõl.
-Hát... tudod amikor elkezdett ilyen furcsán viselkedni, meg... izé... mondtad a skizofréniát, akkor eszembe jutott, hogy lehet, hogy van benne valami.
-Beszarás - suttogtam
-És akkor felmentem a könyvtárba... persze nem találtam semmi értelmes dolgot, és akkor... beleütköztem a folyosón Piton professzorba, aki kérdõre vont, hogy miért nem vagyok órán. Elmondtam neki, hogy Draco nem úgy viselkedik, ahogy szokott. Erre a professzor elsuhogott és közölte, hogy keressem meg Dracot és menjünk a szobájához. Ennyi - hadarta el Jason
-Aha. Hát ez nekem egy kicsit sok. Sõt, nagyon- néztem magam elé- Egyáltalán kinek juthatott az az eszébe, hogy ezt tegye?
-Mi is erre vagyunk kíváncsiak, Reynolds kisasszony - jött be Piton, McGalagony és Dumbledore. Odaálltak Draco mellé.
-Piton professzor, kérem vigye fel Malfoy urat a gyengélkedõre. Nagyon fog fájni a feje, ha felébred.
Piton eleget tett a kérésnek, és elvitte Dracot a gyengélkedõ irányába.
-Mi történt itt?- kérdeztem
-Még mi sem tudjuk pontosan. Ez a szer csak azt mutatja ki, hogy valakin fõbenjáró átkot használtak-e vagy nem. Ha nem, akkor nem történik az illetõvel semmi, ha elájul akkor igen. Gondolom Draco egész napi viselkedésébõl nem lehetett nehéz kikövetkeztetni, hogy melyik átokról is van szó.
-Ez nekem egy kicsit sok. Ki tette ezt vele?- kérdeztem remegõ hangon
-Nem tudjuk. Még.
-De... ha a háztársai voltak, akkor megint megtörténhet. Sõt rosszabb is lehet.
-Draco egyelõre a gyengélkedõn marad. Nektek meg ajánlom, hogy menjetek vissza a klubhelységbe, és nyugtassátok meg szegény Granger kisasszonyt – mondta kedvesen
Dumbledore professzor
-Gyere- fogta meg a kezem Jason és elkezdett a terem ajtaja felé vezetni.
-Ki tehette?- kérdeztem
-Nem tudom- csóválta meg a fejét Jason
-Ha kiderül, akkor az illetõt az Azkabanba küldik, nem?
-Hát... valószínû.
Nagyot nyeltem. Senkinek nem kívántam, hogy az Azkabanban szenvedjen.
-Ez szörnyû. Dumbledore azt mondta, hogy a Roxfort biztonságos hely.
-Nyugodj meg- állt meg Jason a folyosón és szembefordult velem- Nem lesz semmi baj- simogatta meg az arcom
-Honnan tudod?- kérdeztem. Hát jah... nekem is értelmes kérdéseim vannak, az biztos.
-Csak úgy. Tudom és kész - mosolygott Jason úgy, ahogy egy ovisra szokás és adott egy puszit az orromra
-Szegény Hermione...-sóhajtottam miután tovább mentünk- Elég rendesen ki van bukva. Remélem díjazza majd a minden-rosszban-van-valami-jó elvet.
-Aha. Ezek szerint Draco még mindig szereti õt. Bár ha megtudja, hogy mi történt...
A portrélyuk elé értünk. Elmondtuk a jelszót és én egyenesen a háló felé vettem az irányt. Hermione még mindig sírt.
-Mio bejöhetek? Szeretnék mondani valamit- meg se vártam a választ, benyitottam. Leültem az ágy szélére. Szegény unokatesóm elég siralmas állapotban volt. Látszott rajta, hogy egész nap sírt.
Elmeséltem neki a Dracoval történteket, mire még jobban sírt.
-Ki tehette ezt vele? Most azonnal lemegyek hozzá - ült fel az ágyban, de én lefogtam.
-Nincs jól. Sõt nem is lesz, fõleg, ha megtudja mi történt. Reggel lemész hozzá, most se neked se neki nem tenne jót, ha találkoznátok. Hagyd, hogy feldolgozza a dolgokat.
Hermione nagyot sóhajtott.
-Igazad van- mondta végül- Elmegyek fürödni- tette hozzá és kiment a szobából. Lementem a klubhelységbe, és lehuppantam Jason mellé a kanapéra.
-Na hogy van?- karolt át
-Nem tudom. Érdekesen. De azért nem engedtem, hogy lemenjen a gyengélkedõre.
-Van egy ötletem!- üvöltötte Benji miközben lejött a hálóból és odavágtázott hozzánk
-És mi lenne az?- kérdeztem
-Sátorozzunk.
-Most azonnal? Itt a klubhelységben, vagy a pincében gondoltad?
-Tavaszi szünetben.
-Hol van az még?- fakadtam ki- Addig meg fogok õszülni.
-Csak egy tipp volt. Nem kell egybõl lehurrogni- mondta sértõdötten
-Jaj bocsi... nem úgy értettem, csak sok volt nekem a mai nap. Ne haragudj- kértem bocsánatot, felálltam és adtam neki egy puszit.
-Jól van. Tudod, hogy rád nem tudok haragudni.
-Akkor megnyugodtam- adtam neki még egy puszit- És jó ötlet a sátorozás- tettem hozzá
-Akkor jó- mosolygott- Amúgy mi van Dracoval?
Elõadtam neki a sztorit.
-Beszarás- nyögte
-Az. Ne is mondd. Remélem hamar kiderül, hogy ki volt, bár... nem kívánom neki az Azkabant.
-Megérdemli. Gondolj bele, hogy mi lett volna, ha mondjuk durvább dolgok is történnek- mondta komolyan
-Ez igaz- bólintottam- Remélem minden rendbe jön.
-Ne félj, amíg engem látsz- mondta mosolyogva
-Rendben.
Visszaültünk a kanapéra.
-És én mikor kapok puszit?- kérdezte Jason
-Háááát nem is tudom. Talán most- nyomtam egy puszit az arcára- És most- kapott egyet a szájára is- Meg most is- pusziltam meg a fülét és végül megint a száját.
-Eksön- hallottam Anita hangját a hátam mögül miközben Jason ledöntött a kanapéra.
-Nem itt kéne- suttogtam mosolyogva a fülébe
-Gondoltam- dörmögte. Felnevettem.
-Hova menjünk?- kérdeztem
-Nem tudom. A tanárok járõröznek a hálószobák foglaltak és szerencsétlen roxfortos diákoknak tartalékolni kell az energiájukat.
-Nyugi, lesz ez még így se.
Kinyílt a klubhelység ajtaja és belépet rajta McGalagony professzor.
-Hupszika- suttogtam és felültünk a kanapén
-Figyeljetek rám!- kiáltotta el magát kedvenc házvezetõ tanárunk, mire mindenki elhallgatott- Gondolom már néhányótok tud róla, mi történt az iskola egyik diákjával. Aki nem tudja, annak elmondom. Imperius- átkot szórtak az egyik diákra, akinek a személye most lényegtelen. Eddig azt hittük, hogy a Roxfort biztonságos hely, de be kellett látnunk, hogy nagyot tévedtünk. Tévedni emberi dolog, de ilyen helyzetben, amikor akármelyik diáktársatok életébe kerülhet nem az. Az igazgató úr újabb óvintézkedéseket tett, holnap reggel képzett aurorok érkeznek iskolánkba, akik bárhova, ismétlem bárhova, vagyis a tantermeken át a hálókörleteken keresztül mindenhova bejutást nyertek. Tudom, hogy kellemetlen érzés, hogy figyelni fognak mindenkit, de meg kell óvni a tanulók és az iskolában dolgozók testi épségét is. Csak ennyit szerettem volna, jó éjszakát.
-McGalagony professzor!- mentem a tanárnõ után a folyosóra- Tudják már ki tette ezt Dracoval?
-Nem, még nem. Amíg nem ébred fel, nem tudunk meg semmit.
-Rendben tanárnõ. Jó éjszakát.
-Jó éjt- köszönt el, és elindult a szobája felé. Visszabaktattam a klubhelységbe.
-Még nem tudni ki volt- zuttyantam le Jason mellé
-Tuti Lucius Malfoy volt az- jelentette ki Ron
-Igen? És akkor megmondanád, hogy jutott be az iskolába? –kérdeztem
-Hoppanált.
-Ron. Nem emlékszel? Hermione hét éve azt hajtogatja, hogy a Roxfortban nem lehet se hoppanálni, se dehoppanálni- darálta Jason
-Jason baba, mondj meg nekem valamit- mondta Anita
MI AZ, HOGY JASON BABA? HMMMMMMM?
-Mit?
-Trelawney jóslatai igazak szoktak lenni?
-Nem. Vagyis van amikor igen, de Harrynek már párszor megjósolta a kínhalált, mégis itt van. Mert?
-Jasmine mit is mondott neked?- nézett rám Anita
-Ööööö valami olyasmit, hogy a két kisfiúnak meg kell halnia, hogy a kislány felnõhessen. Nem figyeltem annyira. Miért?
-Semmi. Csak kíváncsi voltam. Megyek aludni. Jó éjt.
-Jó éjt-köszöntem el- De tényleg, vajon ki lehetett?- fordultatam a többiekhez
-Nemtom- vonta meg a vállát Ron
-Szerintem az egyik mardis lehetett. Tuti- mondta Jason
-Az. De melyikõjük?
-Crak. Vagy Monstro.
-Esetleg Pansy - tettem hozzá- Ma nagyon el voltak foglalva egymással.
-Ki tudja. De holnap úgyis kiderül.
-Ja- bólogattam és éreztem, hogy elnehezednek a szempilláim- Na azt hiszem, hogy megyek aludni-ásítottam, kaptam Jasontõl egy jóéjtpuszit és a háló felé vettem az irányt.
-Jó éjszakát kisasszony. Rózsás álmokat- köszönt el Will
-Jó éjt- mosolyodtam el fáradtan
Hát... az életem eddig sem volt egy leányálom, de legalább vicces volt. Az elmúlt idõben valahogy nem tudtam nevetni. Remélem, hogy ez változni fog... nagyon remélem.

32. fejezet