Miért hullámzik az ágyam? Nem hajón vagyok...- ébredtem fel hétfõ reggel
-Vííí!- sikíotta valaki, aki az ágyamon ugrált.
- Nem hajón vagyunk - morogtam álmosan és a fejemre húztam a takarót.
-Tudom - mondta az illetõ. Anita volt az.
-Akkor meg minek ugrálsz itt?
-Hogy felébredj.
-Kurvajó - dörmögtem a takaró alól
-Bejöhetek?- hallottam Jason hangját.
-Te hogy jöttél fel ide?- kérdezte Abby
Tényleg, jó kérdés. Már egyszer bent voltam, amikor Jason is itt volt.
-Egyszerûen...- vonta meg a vállát Jason- Jasmine merre van?
-Ott a takaró alatt - hagyta abba az ugrálást Anita
-Szia!- ült le az ágyamra Jason
-Hali - köszöntem
-Miért vagy a takaró alatt?
-Mert aludni akarok.
-Én pedig beszélni szeretnék veled.
Ajjaj ez túl komolyan hangzott.
-Történt valami?- bújtam ki a takaró alól.
-Hát... tulajdonképpen igen –mondta- Mondani szeretnék valamit. Öltözz fel, és légyszi gyere le a klubhelységbe.
-Oké - bólintottam, és Jason kiment a szobából. Gyorsan felöltöztem és leszáguldottam a klubhelységbe.
-Na mi történt?- huppantam le mellé a kanapéra
-Baj van - mondta -Draco meghülyült, és szakítani akar Hermionével
-MIVAN?- üvöltöttem fel
Azt hiszem, egy újabb eseménydús reggel elé nézünk.
-Mondom! Ma reggel úgy volt, hogy lemegyek, mert idead egy könyvet, erre közölte, hogy nem tudja, mit akar tõle az a „sárvérû”.
-He?- néztem értetlenül.
-Én is ezt kérdeztem. Nem értek itt semmit –csóválta meg a fejét- Megpróbálsz beszélni vele? Te általában tudsz hatni az emberekre.
-Aha - bólogattam- Helyreteszem kis drágát, nem kell félni.
-Most?
Felálltunk és lementünk az alagsor felé.
-Hol van?
-Gondolom a klubhelységben - vonta meg a vállát Jason
-És te oda hogy akarsz bejutni?
Jason mindentudóan rámvigyorgott.
-Vagy inkább ne akarjam tudni?- ráncoltam a homlokom
-Ott van!- mutatott Dracora, aki épp a nagyterem felé baktatott.
-Draco!- szóltam neki.
Megállt, és megfordult. Olyan semmitmondó lealázó pofával még életemben nem néztek rám.
-Igen? Mit akarsz?- kérdezte. Fúj, de utálom ezt! Draco nem ilyen! Sosem beszélt VELEM ennyire gúnyos hangon. Hát mivel érdemeltem én ezt ki?
-Beszélni veled - mondtam
-Mi van?
Höhh...
-ÉS EZT MÉG TE KÉRDEZED DRACO MALFOY!- kiabáltam neki.
-Ne merj velem ilyen hangon beszélni, nem vagy az anyám - mondta
Ezen már csak tátogni tudtam.
-Mi bajod van?- kérdeztem
-Draco, drágám, itt vagyok - hallottam egy hangot...
-Jövök már Pansy - mondta a kis drága és elment reggelizni Pansy Parkinsonnal.
Remegtem az idegességtõl.
-Nyugi - jött oda Jason
-Nem nyugi. Mi történik itt?
Fogtam magam, és utánuk mentem.
-Draco, csak adni szerettem volna valamit - mondtam mézesmázosan.
-És mi lenne az?- kérdezte vontatottan
Visszkézbõl akkora pofont adtam neki, hogy „szerencsétlen” megtántorodott és majdnem elesett.
-Csak ez - mondtam, és bementem a nagyterembe.
-Húha - ült le mellém Jason- Szerintem... ezért még kapni fogsz tõle.
-Egyszerûen nem tudom felfogni, mi baja lehet. Miért ilyen? Hogy? Miért? Merre? Meddig? Küldjem el szerencsétlent pszichológushoz? Vagy lehet, hogy skizofrén?- fakadtam ki
-Öhm. Van benne valami. Lehetséges, hogy...- ráncolta a homlokát.
-Mi van?- öntöttem mellé a kávét.
-Semmi. Majd... asszem ma nem megyek órákra. Ki kell derítenem valamit - mondta, felállt és kiment az ebédlõbõl.
Pfff... tipikus pasi. Akkor megy el, amikor nagyon nagy szükségem lenne rá. Mit fogok kezdeni Hermionével, ha ez kiderül?
Nem értem rá a kérdésen hosszan töprengeni, ugyanis az említett Benji társaságában belépett a nagyterembe.
Ajjaj.
Hermione szerencsére velem szemben ült le, és nem látta, hogy Draco és Pansy a mardisok asztalánál smárol.
-Hermione... mondanom kéne valamit - kezdtem bele, és felvázoltam neki a reggel történteket.
-Mi van?- nézett rám elkerekedett szemekkel. Aztán megfordult és meglátta Dracot és Pansyt. Sírva kiszaladt a nagyterembõl.
-Nem tudtam finomabban elmondani - néztem Benjire
-Nem is lehetett finomabban elmondani - csóválta meg a fejét
-Utána megyek.
-Szerintem inkább ne... szerelmi bánatnál jobb egyedül lenni.
-De hát könyörgöm! Mi baja van ennek a hülyének? Szegény Hermione!- vertem a fejem az asztalba
-Jól vagy Jasmine?- kérdezte Anita. Észre sem vettem, hogy mellém ült.
-Nem - mondtam
Becsöngettek.
-Nem akarok bájitaltanra menni!- hisztiztem
-Nyugi - hallottam magam mellett Benji hangját.
Érdekes volt ez a dupla bájitaltan. Se Hermione se Jason nem jött be, ráadásul NEKEM kellett Dracoval együtt dolgoznom. A végén majdnem ráöntöttem a fejére a fõzetet, de sikerült lenyugodnom az önkontroll, a tízig számolás és a helyes lélegzés segítségével. Szupi.
A délelõtt további részében egyáltalán nem tudtam figyelni. Ebédszünetben felmentem a klubhelységbe, hátha ott van Hermione. Szegénykém az ágyában feküdt és zokogott.
-Bejöhetek?- kérdeztem
-Miért ilyen? Én ezt nem értem!- szipogta.
-Mi sem értünk semmit. De Jasonnek van egy ötlete, amit nem hajlandó velünk megosztani. Reméljük, hogy a dolog nem valami egetrengetõ hülyeség.
-Aha. Jasmine...légyszi... egyedül szeretnék maradni.
Igaza volt Benjinek. Neki mindig igaza van.
Jóslástanra a lehetõ legkisebb lelkesedéssel mentem.
-Elegem van - mondtam Anitának, miközben a tenyerét bámultam és megpróbáltam megjósolni neki a jövõt.
-Te lány!- jött oda hozzám visítva Trelawney- Sok szenvedést olvasok ki a szemedbõl - mondta- De mit mutat a kezed?- tépte ki a fél karom. Vagy öt percig bámulta, majd a végén megszólalt
-A két kisfiúnak meg kell halnia, hogy a kislány felnõhessen.
-He?- néztem értetlenül
-Nyugi... már megszokhattad volna, hogy hülye - súgta a fülembe Ron
-Jaja - sóhajtottam, és végighallgattuk, ahogy kínhalált jósol Harrynek.
Délutáni órák után úgy döntöttem, hogy megkeresem Jasont.
Épp a másodikon mászkáltam, amikor...
-Hé Reynolds!- hallottam egy vontatott hagot.
-Mit akarsz Malfoy?- kérdeztem ugyanúgy
-Most megfizetsz - vette elõ a pálcáját
-Miért is?
-Ezért itt - mutatott az arcára, amin meglátszott a tenyerem nyoma. Jó munka.
-Elõször magyarázd meg, mi van Hermionével, meg miért vagy ilyen bunkó velem, és hogy mi bajod van egyáltalán.
-Semmi. Ilyen vagyok és kész. Mindig is ilyen voltam.
Felemelte a pálcáját és nagy levegõt vett.
Két esélyem volt:
1.Még idõben be tudok ugrani a páncél mögé és akkor talán nem lesz bajom
2.Elõveszem a pálcám (amire már nincs idõ) és ellõbb mondok ki egy átkot (veszett ötlet)
Nagy szarban voltam, az biztos.
-Draco ne!- hallottam Jason hangját. Malfoy komótosan megfordult.
-Ti most velem jöttök. mondta Jason- Invito pálca - mindkettõnk pálcája a kezében landolt. A pince felé vettük az irányt.
-Tudom mi baja Draconak - mondta Jason.
-És mi lenne az?- kérdeztem
-Mindent a maga idejében.
Bekopogott Piton professzor ajtaján, aki pár másodpercen belõl kilépett rajta, kezében egy fiolával.
-Befelé. A tanterembe - mondta a professzor.
Bementünk és leültünk
-Idd meg! –nyomta Draco kezébe a fiolát. Valami zöld lötty volt benne.
Malfoy kiitta az egészet, és abban a pillanatban ájultan esett össze.
-Valaki fõbenjáró átkot alkalmazott rajta. Draco az imperius-átok hatása alatt volt - mondta Piton és egy sötét vigyor jelent meg az arcán.

31. fejezet