Fúj kelni kell. Miért? Miért bünteti a Sors az embereket a korai keléssel? Ezek voltak elsõ gondolataim a reggeli óracsörgést meghallva.
-Nem akarom...- sóhajtottam és átfordultam a másik oldalamra - Nincs kedve valakinek velem együtt lógni?
-Most volt a szünet. És utána a gyengélkedõn voltál. Nem hiszem el, hogy nem bírsz fölkelni. Mit csináltál alvás helyett?- kérdezte Abby
-Aludtam - nyögtem.
-Biztos vagy te ebben?
-Aha.
Hermione kikelt az ágyból, és széthúzta a függönyt.
-Szadista!- üvöltöttem fel, és a fejemre húztam a takarót.
-Neked is jó reggelt - mondta mézesmázosan és elkezdett öltözni
Közeledõ lépteket hallottam, és Anita letépte rólam a takarót
-Neee máháááár. Megfagyoook - hisztiztem
-Hisztikirálynõ, hol a koronád?- kérdezte Anita és ledobta a takaróm a földre
Megpróbáltam lemászni az ágyról, csak megint elfelejtkeztem a baldachin létezésérõl. Sikeresen belegabalyodtam, és nagy puffanással landoltam a földön. Hallottam, hogy leszakad a baldachin.
-Kész sorscsapás ez a lány. Még jó, hogy nem vagyok olyan szerencsétlen, mint õ.- jegyezte meg Hermione
-Inkább segíts kiszabadulni. Úgy érzem magam, mint egy múmia, csak WC papír helyett baldachinba vagyok csomagolva.
-WC PAPÍR. Jól van - sóhajtott lemondóan Abby.
Hermione segített kiszabadulni.
-Jól indul a nap - jegyeztem meg.
De ez nem volt elég.
-Miért? Miért? Miért?- fakadtam ki, miután már ötödszörre gomboltam félre a griffendéles ingem.
-Jaj te szerencsétlen. Mit követtél el, hogy ennyire szerencsétlen vagy?- fogta a fejét Anita, aztán odajött begombolni az ingem
-Nem tudom. Már én is gondolkodtam. Szerintem valami õsi családi átok, ami a Jasmine nevû lánygyermekre érvényes, aki március derekán született.
-Nagyon sejtelmes - mosolygott Hermione - Megyünk reggelizni?
-Igen- mondtam és elindultunk kifelé.
-Ráadásul ma büntiben vagy Pitonnál.
Totál elfelejtettem. Annyira megijedtem, amikor Hermione emlékeztetett rá, hogy nem figyeltem a lépcsõre.
-Vááááááááááááááááááááááááááá - üvöltöttem, miközben lebukfenceztem az aljáig.
-Jól vagy?- hallottam föntrõl.
-Aha - nyögtem
-Háttemeg?- jött oda Benji
-Ne is mondd. Újabb szerencsétlen nap - sóhajtottam, és kinyújtottam a kezem Benyónak, hogy segítsen felállni.
-Csak Jasmine szerencsétlen napjaitól ments meg uram minket - sóhajtotta
Hát jah... õ már túlélt egy pár ilyet. Ilyenkor általában nincs értelme fölkelnem, mert már vízszintes helyzetben is közveszélyes vagyok.
-Fáj - mondtam
-Hol?- kérdezte Benji
-A csuklóm. Ráestem. Meg a buksim, amit beleütöttem az egyik lépcsõfokba. Vagyis hát inkább lefejeltem.
Benji adott egy puszit a homlokomra, amin akkora pukli nõtt, mint egy gurkó.
-Most már jobb - mondtam - Mehetünk reggelizni.
-Nem kéne lejegelni, vagy valami?- nézett a homlokomra
-Nem. Majd elmúlik.
-Sziasztok - száguldott le Jason a lépcsõrõl- Mi az a pukli?- mutatott a dudorra
-Hármat találhatsz.
-Nem tudom.
-Leestem a lépcsõrõl.
Kiröhögött.
-Kösz szépen - mondtam félig-meddig sértõdötten, elkaptam Benji karját és kivonszoltam a klubhelységbõl.
-Jaj ne legyél már durci rá - mondta Benji- Én is nevettem.
-Nem baj.
-Kiszámíthatatlan vagy.
-Tudom - mondtam, és ráléptem az eltûnõs lépcsõre - NEEEEE! Miért?
Benji segített kiszedni a combig besüllyedt patám.
-Ha te nem lennél...- mondtam meghatódást színlelve
-Tudom, tudom.
Leértünk a nagyterembe.
Persze a reggeli sem zajlott eseménytelenül. Leöntöttem magam forró teával, és a vajas felével az ölembe esett a pirítós.
-Kész. Vége. Elég - borultam az asztalra- Már csak az hiányzik, hogy a postabaglyok jövetelekor rámkakiljon az egyik.
-Nyugi - simizte meg a karom Benji
Ráadásul Jason hozzám sem szólt. Mintha én lettem volna, aki kiröhögi. Kész, vége, elegem van. Úgy látom, nem csak én vagyok sorscsapás.
Szerencsére az órák nagyjából nyugodtan teltek. Nem változtattam véletlen senkit nyúllá, birkává esetleg krokodillá. Ezért megérdemeltem egy pirospontot.
Az ebédszünetben megpróbáltam beszélni Jasonnel. Persze sikertelenül.
-Mi baja van?- kérdeztem Hermionét
-Féltékeny te süsü. Egész nap Benjivel vagy.
-És? Eddig is egy csomót voltam vele
-Igen, de ma nem mentél oda Jasonhöz.
-Persze hogy nem. Azt vártam, hogy õ jöjjön oda. Nem fogok odamenni és a bocsánatáért esedezni.
- Õ is ezt mondta.
-Na ne. Elegem van! - kiabáltam, és felrohantam a klubhelységbe.
MIÉRT? Ó ISTENEM MONDD, MIÉRT TEREMTETTED MEG A PASIKAT?
-Mi a baj, kisasszony? – kérdezte Will
-Semmi az égvilágon –mondtam és lerogytam az egyik fotelba.
Becsöngettek.
Vajon, ha ellógok két mágiatörit nagyon mérges lesz Binns professzor? Ráadásul a dogát sem írtam meg.
Nagy nehezen erõt vettem magamon, és mégis bementem órára. Persze mágiatörin Winter mellett ültem, aki rám se nézett egész órán. Majdnem odafordultam hozzá és felpofoztam, hogy ne legyen már ilyen, de végül nem tettem. Nem fogok neki hisztizni, könyörögni, vagy akármi. A kemény csajok nem szoktak ilyeneket csinálni.
Jaj és ma együtt megyünk büntire. Jaj. Muszáj lesz beszélnem vele.
De én nem kérek bocsánatot. Õ kezdte.
Annyit szenvedtem magamban, hogy kicsöngettek. A szünetben Hermione és Draco édesen cseverészett egymással, ráadásul minimum tizenhétszer (számoltam) rám néztek. Aztán Jasonre. Jaj nekem.
Ráadásul túl kell élnem még egy órát Binns professzor társaságában.
Óra alatti elmélkedésem közepette leszállt a padomra egy papírrepülõ. Elõször megörültem, hogy Jason írt nekem, hogy béküljünk ki, de rá kellett jönnöm, hogy a levél Hermione irányából jött.

Óra után gyere a parkba. Jason is ott lesz, legalább tudtok beszélni.


Na én aztán nem megyek le. Nincs az a pénz.
Kicsöngettek és elkezdtem vágtázni Hermione elõl... egyenesen Draco karjaiba.
-Hova ilyen sietõsen?- kérdezte és elkapta a csuklóm.
-Öööö... épp a klótyóba igyekszem. Be fogok pisilni.
-Öt percet még kibírsz nem?- nézett rám ördögi vigyorral
-Nem - mondtam határozottan - Úgyhogy ha nem engedsz el, mindketten rosszul járunk.
-Látom az arcodon, hogy kibírsz még öt percet - mondta, elkapta a derekam, és a hátára vett.
-Kihangsúlyoznám, hogy nem vagyok krumpliszsák, hogy csak úgy a hátadon cipelhess - kapálóztam, miközben elindultunk a kijárat felé.
-Vettem észre. A krumpliszsák valószínû nem püföli a hátam.
-De most ennek mi értelme? Tegyél le, és majd megyek a saját kis járószerveimen - próbálkoztam
-Nem.
Hát ez nem jött össze.
Kimentünk a parkba. A hó majdnem derékig ért, mínusz húsz fok volt, és rajtam a taláron kívül semmi.
-Kabát sincs rajtam - mondtam- Tüdõgyulladást fogok kapni, és ez a te hibád lesz.
-Nem lesz neked semmi bajod - mondta, és lerakott
-Végre - mondtam és megfordultam. Ott állt velem szemben Jason és Hermione.
Sejtettem.
-Na akkor most ti ketten beszélgettek egyet...- kezdte el Draco
-... és nem fárasztotok minket tovább azzal, hogy mennyire nem akarok bocsánatot kérni. Mágiatörin is egyszer Jasmine nézett Jasonre csöpögõ tekintettel, aztán fordítva. Elég. Ha nem békültök ki számítsatok arra, hogy darabokra átkozunk benneteket, és brokkoli fog minden testnyílásotokból kinõni. fejezte be Hermione. Ezt vajon elõre betanulták? Nagyot nyeltem. Az a brokkolis ötlet tényleg elég szadista volt.
-Van egy ötletem - mondta Draco- És akkor egyikõtöknek sem kell elõbb bocsánatot kérni. Egyszerre. Háromig számolok. Oké?
Bólintottunk.
-Egy, kettõ, hááá-rom.
-Bocs nem kellett volna felfújnom ezt a dolgot.
-Sajnálom, annyira hülye voltam.
Egyszerre kértünk bocsánatot. Hermione és Draco elégedetten összemosolyogtak, és elindultak a kastély felé.
-Szar volt nélküled egész nap - mondtam
-Aha, nélküled is - mosolygott Jason és megcsókolt. Aztán a képembe nyomott egy marék havat.
-Ezt most megérdemeltem - mondtam- De te is - vágtam hozzá egy hógolyót.
Mivel nem volt nálunk kabát nagyon fáztunk, és hamar felmentünk a klubhelységbe. Hermione csinált nekünk forrócsokit.
-Életet mentettél. Kétszeresen is - mosolyogtam
De sajnos egyszer eljött a háromnegyed nyolc, és le kellett mennünk Pitonhoz a pincébe.
-Szerinted mit talált ki?- kérdeztem
-Nem tudom. Biztos valami szadi dolog lesz. Nem akarom megtudni - mondtam és leértünk. Bekopogtunk a dolgozószobába.
Piton kinyitotta az ajtót.
De nem volt egyedül.
-Jó estét kisasszonykám és uram - visította Dobby a szobából, de Piton elállta a bejáratot
-Menjenek a könyvtárba. Madame Cvikker tudni fogja, hogy miért mentek. Indulás - adta ki Piton az utasítást. Elindultunk a könyvtár felé.
-Tudom mi lesz a feladat. Le kell porolnunk, vagy esetleg abc sorrendbe kell tennünk a biztonságos szexrõl szóló könyveket - mondtam
-Kicsim...- nézett rám Jason úgy, mint ahogy az elmebetegekre szokás- ... szerinted Piton tudja, hogy mi az a szex?
Elgondolkodtató kérdés.
-Tudni biztos tudja, csak lehet, hogy rész nem volt még benne- mondtam
-Hát... lehet
Nem kellett könyveket porolnunk. Sõt, még rendszerezni sem. Fel kellett takarítanunk a padlót. Mugli módszerekkel.
-De hát ez a könyvtár hatalmas!- fakadtam ki- Reggelre sem végzünk.
-Dehogynem.- mondta Madame Cvikker, odaadta a takarításhoz szükséges kellékeket és elment aludni.
-Mi lenne, ha gyorsan elmondanék egy suvickust?- kérdezte Jason
-Nemtom.
Jason rendet tett egyetlen varázsigével, és nem történt semmi. A könyvtár ragyogott a rendtõl.
-Végeztünk - mondta és elindult a kijárat felé
-Lehet, hogy valaki áll a folyosó végén, és el akar kapni minket - fogtam meg a kezét- Nincs kedvem további büntetõmunkákra menni.
Jason kikukucskált a folyosóra.
-Senki.
-És ha láthatatlanná tévõ köpeny van rajta?
-Jaj Jasmine... olyan hülye vagy néha - simogatta meg az arcom
-Tudom.
Kimentünk. És nem találkoztunk senkivel.
Mázli.
A klubhelységben ott voltak a többiek. Egész nap motoszkált sötét kis agyacskámban a gondolat, hogy el kellene mondani nekik azt, amit Draco mondott, meg amit a folyosón hallottam.
Elmondtam.
-Jaj ne!- borított ki egy üveg tintát Hermione
Harry és Ron egész jól reagált, Ginny pedig remegni kezdett.
Hát... legalább már tudják. De Dumbledore szerint az iskolában biztonságban vagyunk. Remélem tényleg igaza van.

30. fejezet