Két nappal késõbb kiengedtek a gyengélkedõrõl. Csak Draco maradt ott. Aznap ébredt fel, amikor kiengedtek.
-... de tényleg nagyon megijedtem...- mondta el Benyó már legalább harmincadszor.
-Nyugi - mosolyogtam
A klubhelységben ültünk, és mágiatöri házit írtunk.
-Szünetet akarok...- sóhajtott fel mellettem Jason
-Nem vagy egyedül - dörmögte Ron
-Már csak négy hónap áprilisig - mondtam- Biztató mi?
-Hali!- jött be Hermione a klubhelységbe
-Szia - nyögtük kórusban.
-Mi a baj?- nézett ránk kerekre nyitott szemekkel
Nem hiszem el, hogy nem tudja.
-Csak annyi...- kezdett bele Benji- hogy mióta egész nap Dracoval vagy... bár megértem, hogy vele akarsz lenni, de szóval mióta minden nap ott vagy nem tudjuk kirõl másolni a házit.
-Itt az ideje, hogy tanuljatok. Év végén RAVASZ. Nem leszek ott, hogy megcsináljam helyettetek - jelentette ki Mione, bár látszott rajta, hogy jól esik neki, hogy mindenkinek ennyire hiányzik ( Az hogy csak a házija kell, gondolom bement az egyik fülén, a másikon pedig kijött.)
-Hogy van Draco?- kérdeztem
-Jól. Holnap kiengedik. Bár szegény még mindig nagyon ki van merülve.
-Mitõl dõlt ennyire ki?
-Nem tudom... tulajdonképpen senki...lehet, hogy... szóval...- ült le mellém- A fõbenjáró átkokhoz iszonyat nagy erõ kell. Draconak meg még nincs annyi, hogy normálisan használni tudja ezeket az átkokat, és az az átok (szegénykém még mindig nem tudta kimondani, hogy "halálos átok" vagy azt, hogy "avada kedavra") minden erejét elvette. Ez most kicsit érthetetlen volt, de remélem értetted.
-Aha.
-Jól van akkor. Nem mész le Dracohoz? Hiányolt.
-De - vontam meg a vállam, és lementem a gyengélkedõbe.
-Szia - mosolyodott el
-Hali!- mosolyogtam és leültem az ágyára- Hogy vagy?
-Jól. Holnap kiengednek.
- Tudom.
-Tegnap éjjel bejött Piton. Még nem mondtam senkinek, légyszi te se. Félek, hogyha Hermione megtudja, teljesen kiborul.
-Miért, mit mondott?- kérdeztem ijedten
-Meg akarnak minket ölni.
-NA NE!
-De. Most már nem csak Jasont, Harryt és engem hanem... titeket is.
-NA NE!- döbbentem le teljesen
-Sajnálom. Mind miattunk van - csóválta meg a fejét
-Nem. Figyelj. Tudjuk, hogy mit vállaltunk... szerintem ezzel Hermione is tisztában van.
-Titeket okolnak, hogy nem akartunk halálfalók lenni.
-És ez igaz? Tényleg miattunk nem lettetek azok?
-Igen.
-Engem nem fognak elkapni - jelentettem ki magabiztosan. Hogy én akkor mekkorát tévedtem... de hát tévedni emberi dolog.
Draco csak fáradtan rám mosolygott, és legyintett egyet.
-Te tudod - hagyta rám
-Na megyek. Be kell fejeznem a mágiatörit. Vigyázz magadra, holnap találkozunk - köszöntem el, és kisiettem a gyengélkedõrõl.
-Mi az, hogy meg akarnak ölni? Azt próbálják meg...- dohogtam magamban - Hol vagyok?- néztem körül. Nagy füstölgésemben rossz kárpiton mentem be, és most egy teljesen ismeretlen folyosóra tévedtem.
Szupi.
Megfordultam.
-Nem tudom, honnan jöttem - állapítottam meg. Tudtam, hogy nem kellett volna reggel felkelnem.
Na akkor most merre menjek? Próba szerencse alapon elindultam egyenesen. A folyosó elég elhagyatottnak tûnt, a páncélokat vastagon belepte a por, de a padlón semmi piszok nem volt.
-Már csak az hiányzik, hogy egy patkány, egy csótány, vagy a legrosszabb esetben egy pók rohanjon el elõttem - borzongtam meg. Hát igen. Én a kemény csaj, aki egy halálfalótól nem fél, de egy egérke ráhozza a szívrohamot.
Lépéseket hallottam.
Kezd üldözési mániám lenni? A paranoia kezelhetõ betegség?
De tényleg lépések voltak. Beugrottam az egyik faliszõnyeg mögé. Lehet, hogy nem kéne itt lennem?
-...meg fognak halni, Minerva. Nem tehetünk értük semmit -hallottam Piton hangját
-Biztos van megoldás. Kell, hogy legyen - mondta McGalagony.
-Nem tudom, mivel...- a két professzor elhaladt a búvóhelyem elõtt.
Ez mi volt? Kikrõl beszéltek? És hol vagyok? Ki kell jutnom innen. Megfordultam, és megláttam a hátam mögött még egy faliszõnyeget. Azon mentem ki. A negyedik emeleten kötöttem ki az egyik prefektusi fürdõ környékén.
-Huhh - sóhajtottam fel a megkönnyebbültségtõl. A klubhelység felé vettem az irányt.
-Reynolds!- hallottam a hátam mögül Jason hangját
-Mit akarsz, Winter?- kérdeztem vissza mosolyogva
-Semmit. Amúgy... nem arra van a gyengélkedõ. Honnan jössz?
-Eltévedtem. De már megvagyok.
-Jó helyen vagy - nézett a fürdõajtóra
-Tipikus pasi...- jegyeztem meg.
-Éééén? Honnan tudod, mire gondoltam? Rossz az, aki rosszra gondol...- mosolygott
-...de hülye aki nem - fejeztem be
Megfogta a kezem, és megcsókolt. Útközben elindult a fürdõajtó felé.
-Tengeribeteg vagyok.
-Jaj ne csináld már - nézett rám
-Mit ne csináljak?- néztem rá ártatlanul
-Gonosz - mondta, és elkezdte csókolgatni a nyakam.
Észre sem vettem, és már félig a fürdõben voltunk, amikor...
-Reynolds, Winter! Hova hova? Szálljanak ki egymás szájából. Tudtommal egyikük sem prefektus. Húsz pont a Griffendéltõl - mosolygott elégedetten Piton
-De professzor úr, ez így igazságtalanság - fakadt ki Jason
-Holnap este nyolckor mindketten büntetõmunkára mennek, és ha Winter még egyszer visszafelesel, meghosszabbíthatjuk a büntetõmunka idõtartamát - tette hozzá „szeretett” professzorunk és elsuhogott.
-Hülye impotens denevér - mondta halkan Jason, én meg kifeküdtem a röhögéstõl.
-Jól vagy?- kérdezte öt perc után.
-Aha. Nem megyünk vissza a klubhelységbe?- kérdeztem
-De - sóhajtott lemondóan
-...egyenesen fel a hálóba...- tettem hozzá halkan
-De - mondta mosolyogva.
Tényleg tipikus pasi.
A klubhelységben csak a szokásos tumultus fogadott minket. Átvágtunk rajta és a fiúk hálója felé vettük az irányt.
-Hova mennek mélyen tisztelt hölgyem és uram?- jött oda Will
Ajjaj.
-Öhm...
-A lányoknak arra kell menni - mutatott a hálónk felé
-Egy... egy könyvért megyünk - mondtam
-Milyen könyvért?
-Káma-szutra - jött oda Anita
-Hogyan mondta kedvesem?- jött oda Elizabeth
-Egy tankönyv. Nagyon hasznos - kacsintott ránk Anita, és felszaladtunk a lépcsõn.
-Hülye szexéhes tyúk. De szeretem - mondtam mosolyogva
-Engem is szeretsz?- ölelt át Jason
-Persze. mondtam
-Mutasd meg, hogyan...- suttogta a fülembe, és bementünk a szobájukba.



-Szeretlek. Sõt... Imádlak – mondta, amikor egymás karjaiban feküdtünk
-Én is - sóhajtottam, miközben a haját csavargattam- De ez már magától értetõdik.
-Van egy olyan érzésem, hogy...
Kinyílt az ajtó. Ron dugta be rajta a fejét.
-Bocsesz - mondta, és kiment
-... hogy mindjárt ránk nyitnak - fejezte be a gondolatmenetet Jason
-Mindjárt elalszom. És még mágiatörit kell csinálni - mondtam félkómásan.
-Ráér - sóhajtotta
-Aha.



-Jasmine, tíz perc múlva vacsi.- keltegetett Jason
-Mondtam, hogy elalszom
-Nem baj.- mosolyogta. Felöltöztünk és lementünk enni.
-Na végre itt vagytok. Dumbledore mondani akar valamit. Majdnem lekéstétek.- mondta Hermione
Leültünk, és Dumbledore felállt.
-Kedves mindenki! Rossz hírem van az iskola tanulói számára. Pár nappal ezelõtt elmeséltem nektek a vonaton történt dolgokat, de a halálfalóknak ennyi nem volt elég. Ma délután betörtek Roxmortsba és ötven embert öltek meg. Nem kíméltek muglit, mugli származásút, és ahogy õk mondják „aranyvérût” vagyis varázslócsaládból származót sem. Az iskola tanári kara úgy döntött, óvintézkedéseket kell tennünk a tanulók és saját védelmünkben is. Ezentúl senki nem hagyhatja el az iskola területét, és legkésõbb hatkor az épületben kell lenni. Az iskola birtokán mindenki biztonságban van. Köszönöm.- azzal leült.
Eszembe jutott az, amit délután a gyengélkedõrõl visszafelé ment hallottam. Meg az is, amit Draco mondott, de még nem mondtam semmit. Egyszerre elég egy szívinfarktus.

29. fejezet