26. Hazaút, ami mégsem haza vezet
2007.06.26. 21:47
-Jó reggelt!- jött be másnap hajnalban Mrs Weasley -Jó reggelt - nyögtük álmosan. Este átmentem Jasonhoz pihizni, és sikerült az ágyában elaludnom. Király. -Egy óra múlva a pályaudvaron kell lennünk, siessetek.- mondta Mrs Weasley és kiment. -Nem...akarok...fölkelni - nyögtem, és még jobban hozzábújtam Jasonhöz -Pedig föl kell - mondta -Neee. Maradjunk így. Még öt percet kérek - nyávogtam neki. -Be fogok... -Jól van, ne is folytasd - vágtam a szavába. Kimész, elintézed folyó ügyeid, és utána öt percig visszajössz. Nos?- kérdeztem, miközben lemásztam róla. -Rendben - egyezett bele, és kiment -Jaj - nyögte Draco -Mi a baj?- kérdeztem -Hideg van. Fel kell kelni. És folytatni kell a tanulást. Nem elég ennyi? -De nagyon is - helyeseltem -Itt vagyok - jött vissza Jason Miért van az, hogyha mondjuk mágiatöri van, és öt perc van hátra a kicsöngetésig, akkor az olyan rohadt hosszú idõnek tûnik, most meg kábé két pillanat? -Letelt - szólt közbe Draco -Nem telt le - mondtam álmosan. Jason csak csukott szemmel elmosolyodott. Úgy szeretem -Dede - bólogatott Draco -Most miért vagy ilyen?- kezdtem el hisztizni- Azért mert nincs itt Hermione. Tudom én! ÉS most azért kell pisz...- a mondatot már nem tudtam végigmondani, mert Jason a számra tette a kezét. -Nyugi. Lesz még ezer ilyen reggelünk. Hát... ez a mondat padlóra küldött. Szó szerint. -Nagyon fájt?- kérdezte mosolyogva Jason, és segített felkászálódni a padlóról. -Nem - fogtam fájó derekam. -Mitõl estél le?- kérdezte -Nem tudom. Csak úgy... lecsúsztam az ágyról- hazudtam ártatlan, tágra nyílt szemekkel. Egyébként... annyira édes volt, hogy ezt mondta. Jaj mindjárt elolvadok! Draco felröhögött. -Nem vicces!- nevettem, és hozzávágtam egy kispárnát. -Nem azért, hogy megzavarjam a játékot, de készülni kéne, mert elkésünk - mondta Jason. -Enyém a fürdõszoba!- jelentettem ki, és kirohantam a fürdõbe. egy óra múlva már mindenki fel volt öltözve és útra készen állt a bejáratnál. -Hiányozni fogtok ám - mondtam az ikreknek mûsírást tettetve. Még szipogtam is hozzá. -Te is nekünk!- bõdült fel Fred, és a nyakamba vetette magát. -Hát igen ez már csak természetes - sóhajtott George színpadiasan Miután az ikrektõl könnyes búcsút vettem, odamentem Remushoz. -Hát...- kezdtem bele. -Hosszú volt ez a szünet nem?- mosolygott szomorúan -Az. -Majd még találkozunk. -Igen - mosolyogtam. -A többiektõl könnyebben ment a búcsúzás. Az ikreket annyira megszerettem, hogy szívem szerint magammal vinném õket. Remus meg elláthatna atyai jótanácsokkal. -Hideg van - mondta már a vonaton. -Az - helyeselt Hermione és közelebb bújt Dracohoz. -Már csak egy félévet kell kibírni és jön a nyár.- mosolyogtam reménykedve -Szerintem elég hosszú lesz... jönnek a RAVASZ vizsgák. -Jaj ne, tényleg- sóhajtottam -Mik lesztek, ha nagyok lesztek?- kérdezte Harry -Kviddicsezni szeretnék jelentette ki Draco általános meglepõdést keltve -Most komolyan?- nézett rá ledöbbenve Harry Nocsak nocsak, mik ki nem derülnek. -Aha. Miért mit hittél? -Én mágiaügyi miniszterre tippeltem jelentette ki Harry határozottan -Dehogy! Utálom a politikát. A sport meg jó. -Jaja -mosolygott Jason- De a zene még jobb. Zenélni akarok -Ezt még én sem tudtam.- mosolyogtam. -Pedig már mintha mondtam volna. Amúgy te sem mondtad, hogy mi akarsz lenni. -Hát... az maradjon az én titkom - mosolyogtam sejtelmesen -Naaa mi akarsz lenni?- kérdezte Ginny -Tudom már miért nem mondod meg - mosolygott diadalmasan Draco. Ajjaj.- Eladó egy sexshopban. -Hülye idióta - csóváltam meg a fejem, és elkezdtem röhögni. -Naa de tényleg. -Na jó... újságíró. -Te leszel a következõ Rita Vitrol. jelentette ki Draco -A következõ KICSODA?- néztem értetlenül. Aztán elmagyarázták, hogy ki ez a nõ. Hát köszi. A vonat nagyot zökkenve megállt. -Ilyenkor mi van?- kérdeztem -Megnézem - ajánlkozott Harry. Egy hatalmas sikolyt hallottunk a vonat eleje felõl. -Mi történik?- kérdezte Hermione ijedten -Halálfalók. Lucius Malfoy is velük van - jött vissza Harry lihegve -Ilyenkor mi van?- kérdeztem kétségbeesetten -Nyugi - simogatta meg a kezem Jason, felállt, és egy pálcamozdulattal eltûntette az ablakot a helyérõl.- Fussatok. Értünk jöttek. -Tudod mikor hagylak itt. Ne akarj hõsködni - fogtam meg a kezét és elkezdtem az ablak felé húzni. -Kint is vannak - nézett ki Harry- És nem csak titeket akarnak Az egész vonat veszélyben van. Ezek halálfalók. És én is itt vagyok. -Jól mondod, Potter - hallottam egy fagyos hangot a hátam mögül. Lucius Malfoy állt az ajtóban. -Jaj ne - suttogtam -Jaj de - mondta és bejött a fülkébe - Kivel is kezdjem?- nézett végig rajtunk. -Jaj Lucius ne csináld már - hallottam egy másik hangot. Egy túl ismerõs hangot. Megfordultam. Piton volt az. -Piton professzor - mondtam még halkabban. -Igen Reynolds... Lucius, a Nagyúr megmondta, hogy csak õket vigyük. Éreztem, hogy a torkomban dobog a szívem. Nem így akartam meghalni. Akárhogy, de nem így. -Kifelé. Le a vonatról –vezényelt Malfoy sértõdötten. Kint még két halálfaló várt ránk. -Félek - hallottam a hangom, de nem én beszéltem. -Itt vagyok - mondta Jason, és megszorította a kezem. -Jaj milyen idilli kis jelenet - jött oda Bellatrix - A szép szerelmespár. Szívesen visszaválaszoltam volna neki, de a következményei azt hiszem életre szólóak lettek volna. -Gyerünk. Be az erdõbe - mutatott Lucius a fák közé. Elindultunk. -Mielõtt elvisszük õket a Nagyúr elé, ugye eljátszadozunk velük egy icike-picikét?- nyávogta Bella- Nekem Winterék fia kell. Annyira kis cuki. Hülye ribanc. Szívesen seggberúgtam volna, de még mindig féltem a következményektõl. -Enyém a fekete. Annyira hasonlít rád Bella. Remélem a tûz is annyi benne, mint benned - mosolygott Malfoy gonoszul, és elkapta a karom - Hogy hívnak? -Jasmine - válaszoltam -A vezetéknevedet is - csavarta ki a karom -Rey... Reynolds - mondtam -Jaj hát tudom ki vagy. Sirius babuci pici barátnõjének a pici lánya - gügyögte Bellatrix. És csak akkor esett le, hogy Bellatrix a nagynéném. -Újabb sárvérû söpredék - engedett el Malfoy -Az az. És csak jönnek, és jönnek. Szerencse, hogy a mi családunkban nincs ilyen - mondta Bellatrix. Á tényleg nincs. Nem is akarok a rokona lenni. Kezdett elönteni a pánik. Még jobban, mint elõtte. Lélegezz. Beszív, kifúj... nem lesz semmi baj. Nyugodj meg. De mi ez ar orrfacsaró bûz? -FUTÁS!- üvöltötte Ron. Futottam is. -Jasmine, erre!- kapta el valaki a kezem. -Avada kedavra!- hallottam. És elsötétült a világ.
27. fejezet
|