A szünet hátralévõ fele elég eseménytelenül telt... kivéve az utolsó napot.

Amikor felkeltem Draco még aludt, Jason pedig már nem volt a szobában. Csendben elõszedtem a bõröndömbõl a ruháim, és a kezembe került anyám naplója. Valahogy sikerült az elmúlt pár napban úgy pakolásznom a dolgaim, hogy ez a könyv mindig a kezembe került, és mindig kísértést éreztem, hogy beleolvassak, bár mindig tartóztattam magam. Valahogy ez most nem jött össze. Leültem az ágyamra és kinyitottam a közepénél. Aztán becsuktam. Ezt nevezik döntésképtelenségnek. Draco felhorkantott, és a másik oldalára fordult. Ezt égi jelnek vettem, hogy nyugodtan olvashatom. Lelki békém rendezése után újból kinyitottam a naplót. Felröhögtem. Két oldalon keresztül csak s kizárólag szívecskékbe írt Sirius volt. Lapoztam.

Május 27.
El se hiszem, hogy mindjárt vége a Roxfortnak. Annyira szeretem ezt a helyet. Siriusék annyira dilisek! Tegnap éjjel kiszöktünk Roxmortsba, persze ez Lilynek nem tetszett, de hát mi tetszik neki. Szóval ott tartottam, hogy kiszöktünk. Aztán Sirius kitalálta, hogy a Szárnyas Vadkanba akar menni. Itt kezdõdtek a bajok. A végén már úgy kergettek ki onnan minket, mert James és Sirius azt játszotta, hogy egy mini-gurkót röppentettek különbözõ emberek fejének.

Lapoztam egy párat. A dolgoknak nem ez a része érdekelt.

Július 1.
Elegem van! Anyám ki akar költözni Németországba! Én ezt nem hiszem el! Miért? Elegem van! Elköltözöm Lilyhez... vagy nem tudom. Miért csinálja ezt? Miért??? Ma beszéltem Siriussal. Nem mertem megmondani neki, hogy augusztus elején elköltözünk.

Július 5.
Megmondtam neki. Nagyon ki van akadva. Megértem. Azt mondta, hogy nagyon szeret, és sosem fog elhagyni. Meg azt is, hogy feleségül akar venni. Bár én mondtam neki, hogy ez egy kicsit korai, de közölte, hogy nem baj, mert ha elvesz, akkor együtt maradhatunk. Nem tudom, mit gondoljak. Ha hozzámennék, anya valószínûleg kitagadna. Nem szereti Siriust, mert elhagyta a szüleit meg anyám szerint zûrös pasi. Pedig nem az.

Július 10.
Hozzámegyek! Egy hét múlva! Nem érdekel, hogy még csak tizennyolc vagyok, de nagyon szeretem. Már azt is tudjuk, hogy fogják hívni a gyerekeket. Ha fiú lesz, akkor Noah lesz a neve, ha lány, akkor pedig Jasmine.

Július 12.
Rájött. Nem tudom, hogyan, de rájött. Utálom anyámat. Azt mondta, hogyha hozzá merek menni, akkor megkeseríti az életünket, mert õ egy befolyásos ember, és izé... tesz róla, hogy pl. ne legyen munkánk, meg ilyenek. UTÁLOM.

Július 15.
Holnap költözünk. Anyám elõre hozta, hogy eszembe se jusson elszökni. Elbúcsúztam mindenkitõl, írtam egy levelet Siriusnak, hogy szeretem, de nem lehetünk együtt. Rosszabb az életem, mint egy szappanopera. Bár azoknak legalább jó a vége. Persze a levélbe nem írtam bele, hogy anyám miatt nem lehet... nem akarom, hogy kitörjön a családi háború, és úgy járjunk, mint Rómeó és Júlia.



Kedves Sirius!
Azért írok, mert szóban valószínûleg nem fog menni. Nagyon szeretlek, de... nem mehetek hozzád. Félek. Mi van, ha ez csak egy fellángolás? Egy év múlva megutáljuk egymást, vagy nem tudom. Elmegyek anyámékkal Németországba.
Nagyon szeretlek, mindig is szeretni foglak,
Becca





Ajjaj. Ez gáz. A nagyi volt a hunyó. Maffiavezér... keresztnagymutter vagy mi.
-Jasmine! Draco!- kopogott halkan Ron az ajtón- Reggeli!
Kimentem.
-Draco még alszik - mosolyogtam rá
-Oké. Holnap megyünk a Roxfortba. Nincs kedvem hozzá.
-Nekem se - mondtam- Bár Piton mindenütt ott van. Elõle nem lehet menekülni - hörögtem
-Hülye.
-Tudoáááááááááááá - üvöltöttem, és elestem. Belegabalyodtam a saját lábamba. Jellemzõ.
-Jól vagyok - nyögtem
-Szerencsétlen. De már hozzád vagyok szokva- mosolygott Ron, és segített felállni.
Óvatosan lementünk a lépcsõn. Nem akartam leesni. Nálam sose lehet tudni. Az ebédlõben csak az ikrek voltak, akik totál kómásan pislogtak a nagyvilágba.
-Sziasztok - köszöntem. Nem reagáltak - Mi történt velük? És hol vannak a többiek?- fordultam Ronhoz.
-Elmentek venni egy pár cuccot.
Leültem és elkezdtem lekvárral kenni egy szelet pirítóst.
-Mindjárt vége az évnek - sóhajtottam
-Aha - bólogatott Ron- Tudod már, hogy mit fogsz csinálni a Roxfort után?
-Hát... van egy pár elképzelésem, de egyik sem olyan jó. Te auror akarsz lenni igaz?
-Aha.
Végül is... legalább tudja, mit akar kezdeni az életével. Nem úgy, mint én. Elmélázásomból valami iszonyat nagy durranás ébresztett fel.
-Lövöldöznek?- néztem körül, de csak Fred aludt el, és esett le a székrõl.
-Aaaaaaah - nyögte
-Mit csináltak hogy így néznek ki?- kérdeztem Ront, aki épp megpróbálta felállítani Fredet, bár sikertelenül.
-Nem tudom. Gondolom valami új találmány - mondta, és elengedte Fredet, aki visszaroskadt a padlóra.
Reggeli után visszamentem a szobába. Draco pont akkor ment le reggelizni. Kényelmesen elhelyezkedtem, és folytattam az olvasást

Augusztus 14.
Rám van szállva egy Chad nevû pasi. Nem olyan csúnya, csak hát... Sirius annyira hiányzik. Nagyon. Remélem anya nagyon boldog, sikerült tönkretenni az életem. Elegem van. Minden éjszakát végigbõgök.

Lapoztam egy párat.

Október 16.
Mit tettem... el sem hiszem.
Tegnap elmentem Tinával bulizni. Persze jött Chad is. Nagyon berúgtam, és hát... lefeküdtem vele. Reggel mellette ébredtem. Szörnyû volt.

November 19.
Terhes vagyok... nem hiszem el... utálom magam. Tina próbál vigasztalni, de hiába. Meg akarok halni.

November 25.
Elmondtam anyáéknak... anya kijelentette, hogy hozzá kell mennem Chadhez. UTÁLOM! ELEGEM VAN!!! Persze Chad beleegyezett. Totál odavan értem. De én még mindig Siriust szeretem. ELEGEM VAN!

December 5.
Megvolt az esküvõ. Kis csendes. Végigsírtam az egészet, mindenki azt hitte, hogy a meghatottságtól. Ha tudnák...rossz érzés olyan emberrel... lenni, élni meg minden, akit nem szeretek.

Hát ez már egy kicsit sok volt. Ellapoztam, a vége felé.

Július 6.
Találkoztam Siriussal. Még mindig szeretem. Mást nem tudok mondani. Imádom.


Július 19.
Elválok Chadtõl. Anyám már nem érdekel. Hozzámegyek Siriushoz , és minden jó lesz.

Július 31.
Nem lehet... Lily és James. Nem hiszem... elég...

Újfent továbblapoztam.

Augusztus 18.
Nem tudom, hogy tehette. Ennyi embert megölni. Soha az életben nem akarom újra látni. Miért tetted Sirius?

Szeptember 23.
Terhes vagyok. Nem Chadtõl. Édes Istenem, most mit csináljak?

Szeptember 25.
Elmondtam anyának. Persze õ azt hiszi, hogy Chad az apja, és totál feldobódott. Persze Chad tudja, hogy nem az övé, de nem szól semmit.

Szeptember 26.
Beszéltem vele. Azt mondta, hogy annyira szeret, hogy a gyereket is sajátjaként fogja szeretni. Miért nem üvöltözött velem és dobott ki? Jaj nekem.

Nekem is jaj. Szegény anya... Majdnem elkezdtem sírni. Csak majdnem, mert már kibõgtem magam miatta. Lementem a konyhába, hogy keressek egy kis gumicukrot. Az mindig megvigasztal. Pont megjöttek a többiek is.
-Hoztam neked valamit!- mosolygott Jason
-Igen? Mit?- kérdeztem, és elõbányászott egy bögrét. Egy birka volt rajta, ami kitárta a patáit, mosolygott, és felette volt egy szívecske, meg I LOVE YOU THIS MUCH felirat.
-Jajdeééédiiii.- ugrottam a nyakába. Végre valami jó is történik.
Délután becsomagoltuk a cuccainkat, és este ünnepi vacsi volt.
Lehet, hogy csak én gondolom úgy, hogy ez a szünet egy kicsit fárasztóra sikeredett, de jobb, hogy minden kiderült... kiskoromban mindig arról álmodoztam, hogy valami ilyen történik velem, mint most. És tessék. Az álmok valóra válhatnak.

26. fejezet