-Jasmine! Ébredj!- hallottam egy hangot. Remus volt az.
Kinyitottam a szemem. Hermione Jason és Remus az ágyam mellett állt, és aggódva néztek rám.
-Jól vagy?- kérdezte Jason nyugtalanul
-Hát... nem - mondtam
-Jasmine! Mi történt?- kérdezte Remus.
Könyörgöm, mondja valaki, hogy csak álmodtam az egészet. De hát álmodtam... óvatosan lenéztem a csuklómra. A kék foltok ott díszelegtek rajta.
-Ez nem lehet igaz - motyogtam magam elé
-Mi történt?- simította meg Jason az arcom
Elregéltem nekik nagy körvonalakban a dolgokat.
-Érdekes - monda Remus- Nagyon érdekes.
Jason megrettenve nézett rám, Hermione pedig elvonult valami könyvért.
Már percek óta meredtem a bilincsek nyomaira. Hermione visszatért egy több ezer oldalas könyvvel. Ledobta az ágyra, aminek következtében az összes por felszállt, és én fulladásos rohamot kaptam.
-Kuc kuc - veregetett hátba Jason.
Aztán a köhögésbõl valahogy sírás lett. Megöleltem Jasont jó erõsen... olyan biztonságosnak tûnt...
-Sose engedj el - suttogtam
-Nem foglak - ígérte
Hermione és Remus a könyvet tanulmányozták.
-Semmi - sóhajtott Hermione.- Leragadnak a szemeim -ásított egy nagyot
-Mennyi az idõ?- kérdeztem
-Fél öt.
-Menjetek aludni, majd délelõtt kitalálunk valamit, álmosan nem lehet gondolkodni - mondta Remus- Jasmine, te nem maradhatsz itt. Jasonék szobájában van még egy szabad ágy.
Kimentünk a szobából. Amint átléptem a küszöböt, mintha valami nehezék esett volna le rólam. A bõröndöm és a cuccaim mögöttem repültek... vagyis Jason reptette õket. A fiúk szobája nem volt nagy szám, de rendbe hozták már amennyire lehetett.
-Alhatok veled?- kérdeztem Jasont
-Persze - mondta, és halkan bentebb mentünk. Lefeküdtünk, õ átkarolt, és pillanatokon belül elaludt. Én még virrasztottam egy darabig, féltem, hogy mi lesz, ha megint álmodok valamit, de elnyomott az álom.
-MEGVAN!- robogott be Hermione
-Mi?- ugrottam egyet - Jaj Mione, a szívrohamot hoztad rám.
-Ne haragudjatok - mondta
Draco a másik oldalára fordult, Jason és én pedig kíváncsian hajoltunk egy könyv fölé, amit szeretett unokatesóm a kezében tartott. Leült az ágy szélére.
-Na szóval...?- kérdeztem kíváncsian
-Hát... - kezdett bele, és kinyitotta a könyvet- Az van, hogy ha Bellatrix nagyon jártas az okklumenciában, akkor képes olyanra, hogy bizonyos dolgokat úgy használjon, mint egy merengõt, csak az illetõ lesz benne a "fõszereplõ".
-Mi van?- néztem értetlenül
-Hát elég nehéz elmagyarázni... szóval arról van szó, hogy...az a szoba olyan, mint egy merengõ. Vagyis pont úgy néz ki, mint amikor Bellatrix otthagyta. És ha belépsz, akkor belelépsz az emlékeibe is. Az ember alvás közben a leggyengébb, így álmodban történtek veled, amik történtek... napközben nem vetted észre, maximum azt, hogy valami nyomás telepszik rád... és éjjel újraélted az emlékeit... szerintem azokat, amik úgy kábé tizennyolc éve voltak... lehet, hogy korábban...
-Álljunk meg egy pillanatra... akkor Jasonnel miért nem történt semmi?
-Még nem fejeztem be... ahhoz, hogy ezek megtörténjenek...szóval van egy feltétel...
-És mi?
-Bellatrix rokona kell, hogy legyél.
-MI?- kérdeztük egyszerre Jasonnel
-Te ugye nem vagy az?- kérdezte Hermione Jasont
-Nem. De tudtommal õ sem - mutatott rám Jason
-Tudsz jobbat? Veled semmi se történt. Vele igen - csattant fel Hermione
-Nem - mondta Jason- De ha ez igaz...
-De hát nem igaz... anya mugli családból származott, apának pedig köze sem volt a Blackekhez.
-Öhm...-nyögte Jason
-Mi van?
-Semmi, csak gondolkozom...
Lementünk az ebédlõbe, ahol már terítve volt az asztal.
-Nyamm. Karácsonyi reggeli - simiztem meg a hasam
-Jaja. Farkaséhes vagyok - mondta Jason és leült mellém
-Jó reggelt!- köszönt Mrs Weasley. Úgy látszott, hogy nem tud semmit az éjszaka történtekrõl, ami nem is baj.
-Remus hol van?- kérdeztem. El akartam neki mesélni azt, amit Hermione talált.
-A Roxfortban... dél körül jön - mondta Mrs Weasley- Valami baj van? Olyan sápadtnak látszol.
-Nem, nincs semmi baj, csak fáradt vagyok egy kicsit.
-Kis karácsony, nagy karácsony...- jött be a Weasley-ikrek
-Ilyen rohadt hamisan még nem hallottam senkit énekelni - fogtam be a fülem. Fred odajött, és levette a kezem a fülemrõl.
-Kisült eee mááár a kalááácsom...- nyervogta
-Szörnyû vagy!- kiabáltam túl a hangját
-Tudom - mondta mosolyogva, és leült - Mi történt a csuklóddal? -kérdezte.
Mrs Weasley érdeklõdve felkapta a fejét.
-Semmi... öhm... hajgumit tettem rá, és izéé túl szoros volt... véletlen rajta hagytam a kezemen éjjelre.
-Jaaaa.
Hát úgy látszott, hogy elhitte. Mázli.
Reggeli után bementünk a nappaliba. Elég lestrapált helység volt.
-Mintha valaki hiszti közben széttört volna pár dolgot. Ron nem te voltál? Nem vagy te alvajáró?- mosolyogtam
-Nem - jelentette ki sértõdötten- Ez a szoba már nyáron is így nézett ki.
-Ééértem - mosolyogtam.
-Fáj a fejem...- mondta Harry. Végre hajlandó volt kijönni a szobájából, és csatlakozni hozzánk.
-A fejed, vagy a sebhelyed?- kérdezte Hermione
-A fejem.
Észrevettem a falon a családfát. Megnéztem közelebbrõl... se Granger se Reynolds nem volt rajta. Csak kell lennie más megoldásnak... olyan nincs, hogy nincs. Hermione odajött mellém.
-Komolyan mondom rosszabb ez az egész, mint egy argentín szappanopera. Elfeledett rokonok, kitagadott gyerekek...- sóhajtott Hermione
-Már csak az hiányzik, hogy kiderüljön Jasonról, hogy vérfarkas... vagy Ronról, hogy eredetileg nõ volt - mondtam komoran.
-Hülye - mosolygott Hermione- Hát ezen a családfán semmi sincs... vagy senki - sóhajtott
-Bizti nincs más magyarázat?- kérdeztem
-Nem nagyon... tanultál valaha okklumenciát?
-Nem.
-Nem tudom... nincs más magyarázat... beszélni kéne Remussal... vagy Piton professzorral.
-Soha. Piton az utolsó, akitõl segítséget kérek.
-Valóban Reynolds?- szólt mellettem egy mély hang. Megfordultam. Csak szépen lassan. És ott áll mellettem...
...George Weasley.
-George a szívrohamot hozod rám, ilyet még egyszer ne csinálj.
-Láttad volna asz arcod - mondta nevetve
-Biztos nagyon vicces fejem lehetett - mondtam füstölögve
-Na csak poénkodtam - mondtam- Veled azt hittem lehet.
-Lehet, csak ma nincs jó kedvem.
-Mi a baj?- kérdezte és átkarolta a vállam.
-Hát... tudod... ez az elsõ karácsonyom anyáék nélkül, és ez így olyan... szar - mondtam. Végül is most nem hazudtam. Tényleg hiányoztak anyáék.
-Cegény babuci - ölelt meg George, és jól hátbaveregetett.
-Eszembe jutott valami!- sikkantott fel Hemrione és kiszaladt a szobából.
-Gyakran csinál ilyeneket?- kérdezte George
-Vannak fura dolgai - mondtam.
Ebédig sakkoztunk, kártyáztunk meg ilyenek. Egyre többen gyûltek össze a Rend fõhadiszállásán.
Itt volt Tonks, Remus. Dumbledore, az egész Weasley-família meg persze mi.
-Beszéltem Lupinnal - súgta ebéd közben a fülembe Hermione - Azt mondta nem tud semmit, de szerintem igen. Utána közölte velem, hogy beszél Dumbledoreral és bezárkóztak a dolgozószobába. Most jöttek ki öt perce.
-Elegem van... olyan dolgok történtek velem, amik eddig nem... utálom ezt az egész hercehurcát...- fakadtam ki
-Nyugi... lélegezz.
Beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj, beszív, kifúj,.
-Jól vagy?- kérdezte a másik oldalamról Jason
-Nem. Sokkot kaptam, és mindenkivel bunkó vagyok, pedig nem akarok az lenni.
-Majd elmúlik - adott egy puszit a fejemre.
-Remélem - mosolyogtam- Olyan az egész, mint egy rémálom.
Vagyis nem olyan, hanem az is.
Ebéd után Hemrione beráncigált a dolgozószobába, ahol már ott volt Remus, Dumbledore és Piton.
Jaj nekem. Nagyon remélem, hogy nem kérik azt, hogy részletezzem az álmomat... akkor inkább bevetem magam egy csapat pogózó házimanó közé.
-Jó napot - köszöntem.
-Üljetek le - mondta Dumbledore, és megjelent két szék. Leültünk.
-Hát szóval... kezdett bele Hermione, de Piton egy kézmozdulattal elhallgattatta.
-Mi is történt pontosan?- kérdezte
Anyád.
-Perselus, már elmeséltem neked.- mondta Lupin. Neki is elég nehéz volt elmesélni ezt az álmot (persze nagy vonalakban meséltem, de akkor is) nemhogy Pitonnak.
-A kisasszonytól akarom hallani - csillant fel a szeme gonoszul.
-Remus már elmesélte mi történt, nincs szükség tovább részletezni a dolgokat - mondta Dumbleodre, és rámkacsintott a szemüvege mögül... vagy lehet, hogy csak a szemébe repült egy bogár?
-Rendben. Ahogy ön akarja - mondta piton
-Találtam egy megoldást, de nem hinném, hogy jó lenne.- szólalt meg Hermione és elõadta a magyarázatát.
-Lehet, hogy van benne valami - mondta Dumbledore
-Tessék?- néztem értetlenül
-Lehet, hogy rokona vagy Bellának.
Haha jó vicc. Kár, hogy nem tudtam rajta röhögni.
-Tessék?
Az asztalon egy kis könyvecske feküdt.

24. fejezet