Felébredtem. Elõször nem tudtam, hogy mire. Kinyitottam a szemem...
-Jason légy szíves ne nézz!- kértem álmosan- Így nem lehet aludni.
-Ki akar itt aludni? Már tíz óra is elmúlt - mosolygott
-Még korán van!- nyafogtam
-Dehogy van korán!- monda, és megcsikizett
-Naa ez így nem ér!- nevettem
Valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!- kiabáltam.
-Bocs... én... nem akartam zavarni - motyogta Ron vörös fejjel
-Nem zavarsz - mondtam- Épp készültem reggelizni.
-Jajdejó!- üvöltött fel mellettem Jason- Már azt hittem, hogy meg kell hogy kötözzelek, és így kell, levinnem enni.
-Azért ENNYIRE ne túlozd el a dolgot!- mondtam, és kimásztam a takaró alól
-Ejha!- füttyentett Jason
-Mi van?- kérdeztem, és követtem a tekintetét. Az esti póló és boxer helyett egy piros csipkés szaténhálóing volt rajtam.
-Én nem ezt vettem fel - jelentettem ki
-Nem is tudtam, hogy ilyeneket hordasz - mondta Ron
-Nincs is ilyenem - mondtam- Hogy kerül ez rám?
-Nem tudom. Egész éjjel mellettem aludtál.
És akkor beugrott valami. Vissza kellett ülnöm az ágyra.
-Mi a baj?- kérdezték a fiúk egyszerre
-Semmi - hazudtam. Pedig igenis nagy volt a baj - Mehetünk, csak átveszem ezt az izét - mondtam, és bemenekültem a fürdõbe. Lerogytam az ajtó elé
-Mi a franc történik?- kérdeztem magamtól. Mintha egy gonosz nõi kacajt hallottam volna... Nagyon reméltem, hogy csak volna.... Kezdek teljesen bekattanni? És egyáltalán mit keres rajtam ez az... izé? Az egy dolog, hogy azt álmodtam, hogy... szóval mit álmodtam, de...
Valaki dörömbölt az ajtón.
-Jössz már? Éhen halunk!- hallottam Jasont.
-Aha - mondtam, és felkaptam a köntösöm a mosdó mellõl. Belebújtam egy papucsba, és kimentem.
-Ne mondd, hogy ez tartott ennyi ideig- mondta Ron karba tett kézzel
-Hát... még pisilnem is kellett...- mondtam, mire kitört a fiúkból a röhögés.
-Mehetünk?- kérdeztem.
A folyosón összetalálkoztunk Hermionevel, Ginnyvel és Dracoval.
-Majd szeretnék mesélni valamit - karoltam Hermionéba - Asszem gáz van.
-Ugye... jaj Istenem Jasmine ugye nem vagy terhes?
Hát mindenre számítottam, de erre nem.
-Dehogy! Hülye! Két napja volt... még ki se derült volna...
-Huhh... akkor megnyugodtam.
-Ne nyugodj meg. Reggeli után gyere majd be a szobámba, és mesélek.
-Jó.
A reggelizõasztalnál többen is ültek. Fred és George halál kómásan, Tonks és Mrs Weasley.
-Jó reggelt!- köszöntünk, és Tonksék folytatták a témázást.
-...én be se mentem oda... mármint benyitottam és rend volt... azt hittem te raktál rendet - mondta Tonks.
Volt egy tippem, hogy mi a téma.
-Olyan áááhá-álmos vagyok - ásított Fred
-Így jár, aki éjszaka nem alszik - mondtam, pedig nekem is leragadtak a szemeim. Öntöttem magamnak egy nagy bögre kávét.
-Mi aludtunk volna... csak nem tudtunk... kifejlesztettünk egy új valamit, és azt teszteltük.
-És mi ez a valami?- kérdeztem gyanakodva. Fred és George mindentudóan összemosolygott.
-Asszem inkább nem akarom megtudni.
-Jól teszed - mondta Fred
Reggeli után felmentem Hermionével a szobámba.
-Ne ijedj meg... de most mesélni fogok valamit - ültünk le az ágyra
-Na mit?- nézett rám kíváncsian
-Szóval azt álmodtam, hogy én vagyok Bellatrix... de még fiatalabban. És hát... valami bál szerûség volt itt a házban... és volt egy pasi... szõke haja volt... kék szeme... és nagyon hasonlított Dracora. És felhívtam ide... bementem a fürdõbe... levettem az estélyit... és felvettem ezt - vettem le a köntöst.
-Na nem mondod, hogy...
-De. Majdnem infarktust kaptam.
-Nem csodálom... de vajon mitõl van ez?
-Nemtom... te olvasol sokat. Nem ugrik be semmi?
-Nem. Semmi. Majd utánanézek. Úgy emlékszem, hogy itt is volt egy könyvtár.
-Jó. Elmegyek felöltözni - mondtam, kitúrtam a bõröndömbõl egy farmert és egy citromsárga felsõt, és bementem a fürdõbe felöltözni. Belenéztem a tükörbe, és egy pillanatra mintha... nagyon remélem, hogy csak hallucináltam, hogy nem úgy nézek ki mint szoktam, hanem mint... Bellatrix. Aztán elmúlt a dolog.
-Tuti kezdek meghülyülni - mondtam a tükörképemnek, ami mintha rámkacsintott volna. Menekülõre fogtam a dolgot, és visszamentem a szobába, ahol meglepetésemre nem csak Hermione volt, hanem Jason, Fred és George is. Megpróbáltam mosolyt erõltetni az arcomra.
-Mit csinálunk ma?- kérdeztem vicsorogva
-Hát én könyvtárazok - mondta Hermione, és bejött Draco a szobába
-Kivagyok - nyögte, és lerogyott a kanapéra.
-Mi van Malfoy, kifáradtál éjszaka?- kérdeztem most már mosolyogva
-Én sosem fáradok ki éjszaka. Viszont... megviselnek a levágott manófejek.
-A MIK?- néztem nagyot
-Te még nem is vetted észre?- kérdezte csodálkozva
-Hát nem. Hol vannak?- kérdeztem
-Menj ki a folyosóra, és meglátod õket.
Kimentem. Ott voltak. A „legfrissebbnek” kifejezetten gonosz tekintete volt. Aztán rájöttem, hogy miért nem vettem észre õket elõtte... a mikulássapiktól, amik rájuk voltak aggatva. Kissé groteszk...
-Nagyon guszták - mondtam elfintorodva miután visszamentem - Naszóval mit is csinálunk ma?- kérdeztem
-Nemtom. Alszunk - mondta Draco
-Van egy tippem, hogy mit csináljunk - jegyezte meg Jason. Éreztem, hogy elpirulok. A francba.
-Rossz az, aki rosszra gondol. Zenehallgatásra gondoltam. - tette hozzá
-Pukkadj meg - közöltem vele teljes átéléssel.
-Csak utánad Reynolds.
-Asszem jobb menekülni - monda Fred, és Georgedzsal a nyomában kislisszolt a szobából - Itt tányértörés lesz - jegyezte meg az ajtóban
-Hülyék. Nem áll szándékomban tányért törni, ugyanis nincs tányér a közelben - mondtam mosolyogva
-Hát itt már aludni sem hagyják az ember fiát - szólalt meg Will, és kimászott a bõröndbõl.
-Fogd be a füled, és nem fogod hallani - mondta Hermione. Hát igen, még mindig utálta szerencsétlen gumicsirkét.
Horkolásra lettünk figyelmesek.
-Hermione rossz jövõ felé néz - jegyezte meg Jason, ugyanis Draco volt az, aki horkolt.
-A füldugó csodákra képes. Én is álmos vagyok - mondtam
-Megyek könyvtárazni - mondta Hermione és kiment a szobából. Leheveredtem az ágyra, és perceken belül elnyomott az álom.
-Szerinted felkeltsük vagy ne?- hallottam
-Szerintem lehet, hogy éhes. Csak nem rúg seggbe, hogy felkeltettük - mondta Ron
-Akkor tiéd a pálya - közölte vele Hermione
-Jasmine!- bökdösött meg valaki (feltehetõleg Ron)
-Ébren vok - nyögtem - És semmi baja nem lesz a seggednek, megnyugodhatsz.
-Ennek örülök - sóhajtott fel Ron- Amúgy ebéd van.
Már a folyosón beterített mindent a süli csirke illata. Nagyot kordult a gyomrom. Az ebédlõben Ginny és Fred mellé ültem.
-Hol van egész nap Harry?- kérdeztem. Feltûnt, hogy egész nap nem láttam a homlokát.
-Hát... szerintem Sipor fejébõl csinál darts-táblát - mondta George
-Mi van?- néztem értetlenül, és a fiúk röviden elregélték, hogy mi lett Siriussal.
-Szegény - mondtam együttérzõen .
-Aha...De együnk - mondta Fred. A sült csirke nagyon nagyon nagyon nagyon finom volt. Újfent kopogott valaki a bejárati ajtón... de nem egy fa, hanem Perselus Piton. Valahogy õrá annyira nem számítottam, hogy sikeresen félrenyeltem egy kajadarabkát.
-Vizet.....- hörögtem
-Meg ne fulladj!- veregetett hátba Fred, és adott egy pohár vizet. Belekotyoltam.
-Jaj így már sokkal jobb - sóhajtottam- Piton gyakran van itt?- súgtam alig hallhatóan Frednek
-Nem... de ilyenkor bezárkóznak tagok valahova... most szerintem a dolgozószobába... és órákon keresztül bent tanácskoznak, majd a végén Piton denevér képében elrepül.
-Mi van?
-Csak vicceltem. Simán elmegy és lobog utána a köpenye... látnod kellett volna a fejed...- szakadt a röhögéstõl Fred
-Gonosz - vigyorogtam.
Kaja után Fred szólt, hogy menjek fel a szobájukba. Kopogtam. Semmi. Benyitottam.
-Úristen!- kiáltottam fel. A szoba romokban hevert, egy csomó minden ömlesztve a padlón hevert. A két ágyig volt egy kis ösvény kijárva, de a szoba többi pontja megközelíthetetlen volt. Az ikrek az ágyukon ültek William társaságában. Vagy mégsem Will volt az?
-Sziasztok - köszöntem
-Csá. Hadd mutassuk be neked Elizabethet, Will jövendõbelijét.
-Mi van?- kérdeztem aznap már sokadszor
-Gondoltuk magányos... ez most egy csaj gumicsirke.
Beletelt kábé öt percbe míg sikerült feldolgoznom, hogy lassan egy ólnyi gumicsirkém lesz.

22. fejezet