Benyitottunk az ajtón. Mr. Weasley a szája elé tette a mutatóujját, jelezvén, hogy maradjunk csendben, majd beterelt minket egy szobába. Az ebédlõbe értünk, ahol már ült néhány ember. Kettõt ismertem is közülük.
-JASMINE!- üvöltötte Fred és George kórusban
-FRED, GEORGE!- üvöltöttem én is mosolyogva. Az ikrek felálltak, odaszáguldottak hozzám és mindketten megöleltek.
-Él még a csirke?- kérdezte Fred
-Aha, bent van a bõröndömben- mondtam, és beértek a többiek is.
-Hát akkor... -szólalt meg Mr Weasley- úgy látom Fredet és Georgeot már ismeritek, õk itt Remus Lupin, Charlie Weasley a fiam, és Molly a feleségem. Õk pedig- mutatott ránk- Draco Malfoy, Jason Winter, és a hölgy pedig Jamsine Reynolds- a nevem hallatára Lupin felkapta a fejét. Charlie barátságosan intett, Mrs Weasley pedig kihozott egy doboz kekszet.
-Üljetek le, biztos el vagytok fáradva!- mutatott a székekre.
-Billékrõl van valami hír?- kérdezte Ron
-Nem, még semmi. Reméljük semmi bajuk - mondta Mrs Weasley aggódva
-Csak meglesznek - mondtam, és beleharaptam egy kekszbe - Mmmmm ez isteni!
-És hogy vagytok?- kérdezte Lupin
-Jól... Lupin professzor majd lehetne egy kérdésem?- szólalt meg Hermione.
Á, szóval professzor. Végülis... a Mr. Lupin elég hülyén hangzik.
-Gyertek, megmutatom a szobáitokat!- állt fel Lupin professzor. Felmentünk egy emeletre. Az egyik helyen valami függöny lógott a falról.
-Ez miért van itt?- nyúltam a függöny felé
-Megnefogd!- kapta el a kezem Ron
-Mi van?- néztem rá értetlenül
-Még a végén felébred Mrs. Black.- mondta sokat sejtetõen. Kár, hogy nem értettem semmit
-Mi van?
-Egy festmény. Sirius Black anyját ábrázolja. Elég magas hangja van - mondta Ron.
-Fiúk, ti a szokásos szobátokat kapjátok - mondta Lupin professzor, és kinyitotta a fiúszoba ajtaját.- Ginny és Hermione is abban a szobában alszik, mint a múltkor. Jasmine, kérlek gyere velem. A folyosó végére vezetett egy ajtóhoz.
-Te kapod Bellatrix szobáját.
Elõször nem esett le, hogy ki az a Bellartix. Aztán eszembe jutott, hogy volt alkalmam találkozni vele.
-Jaj ne!- nyögtem
-Ne félj, ez csak egy szoba. Nem lesz semmi.
Hát nekem aztán magyarázhatta... aki olvasta Stephen Kingtõl a Rózsa vérét az tudja mire értem. Az is csak egy ház volt.
Lupin professzor kinyitotta az ajtót,
-Csak utánad. Szeretném megnézni hol lakott Bellatrix. Még nem játram itt. Persze csak ha nem zavar.
-Dehogy. Nyugodtan bejöhet professzor úr - mondtam
-Hívj csak Remusnak.
-Rendben.
Beléptem az ajtón... és elakadt a lélegzetem. A házhoz képest ez a szoba nem volt lepusztult... sõt.
-Húha - mondtam
Az ajtóval szemben egy hatalmas franciaágy állt, rajta fekete selyem ágynemû. Az ágy felett a plafonon egy hatalmas... tükör. A baloldali fal végig volt rakva ablakkal, és egy erkély is volt kinn. Jobb oldalon egy hatalmas ruhásszekrény állt, mellette egy tükör, egy szék, és egy sminkesasztal. A sarokban egy bõrkanapé volt. A bejárati ajtó mellett még egy ajtó nyílt. Bementem, és kinyitottam. Egy fürdõszoba volt. Nem is akármilyen, mert a közepén egy emelvényen egy fekete márványkád állt... a szélén vérvörös gyertyákkal.
-Ejha, ezt aztán elég szépen rendbehozták - füttyentett Remus - Megyek, és megmutatom a fiúknak a szobájukat - mondta, azzal kiment. Leültem az ágyra. Kovácsoltvas kerete volt... ha jobban megnéztem az ágytámlánál, két ponton össze-vissza volt karistolva. Felnéztem... Nagyon remélem nem szakad rám a tükör... Bellatrix mindenesetre szenvedélyes nõszemély volt... és szerette magát kikötve bámulni szex közben. Végülis... ízlések és pofonok. Kinyitottam a ládám.
-Na végre! Majd megfúltam odabenn!- mászott ki Will a ruháim közül.
-Te akartál oda bemászni!- emlékeztettem
-Na de ennyi idõre!- emelte az égnek a tekintetét-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- üvöltött
-Neked meg mi bajod?- kérdeztem. Az ember minden nap új ismeretekkel gazdagodik. Ma például hallottam üvölteni egy gumicsirkét. Haladás.
-MI AZ OTT! RÁM MUTOGAT ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- mutatott a plafon felé
-Egy tükör - mondtam mosolyogva- Szörnyû vagy.
-OTT IS EGY!- mutatott a másik tükörbe, és bebújt a paplan alá.
-Most már jobb?- kérdeztem a könnyeim törölgetve
-Itt fogok maradni!- hallottam a hangját
-Az csak egy tükör! Will, nem tudok aludni, ha te az ágy közepén a takarómba begubózva rettegsz.
Kopogtattak az ajtómon.
-Minden rendben? Ordítást hallottunk - tódult be Fred és George- Aszta milyen szoba! Mi miért nem kaptunk ilyet?
-Nemtom - vontam meg a vállam
George nekifutásból ráugrott az ágyra.
-Vigyázz!- visítottam, de késõ volt. Már gondolatban elkezdtem Will gyászbeszédét írni.
-Mire?- kérdezte George
-Bábábuabajszörcsjihkd- hallatszott a takaró alól
-Na de George!- röhögött Fred
-Will...- motyogtam.
Szegény csirke... nagyon hozzám nõtt...
George felállt, és feltépte a takarót.
-Sziiiipppphhh - hallatszott, és Will újra megtelt levegõvel
-Köszönöm, tisztelt uram, hogy megmentett - hálálkodott
-Jaj te csirke - sóhajtottam.- Asszem kipakolok - tettem hozzá, és elindultam a szekrény felé. Nem pakolok bele, ha dohos, vagy esetleg csótányok mászkálnak benne. Kinyitottam, és a szám is tátva maradt meglepetésemben. A szekrény tele volt ruhával.
-Mégsem pakolsz ki - somfordált közelebb Fred, és kivett egy ruhát - Na ezt asszem megnézném rajtad- tette hozzá. A ruha egyszerûen gyönyörû volt. Fekete selyembõl varrt, elöl hátul mélyen dekoltált, combközépig ért. Megnéztem a többi ruhát. Kábé ilyenek voltak... drágák, és szexik.
-Nem az én stílusom - állapítottam meg. De nem csak ruhák voltak, hanem cipõk is.
-Borzalom - húzott elõ George egy combközépig érõ tûsarkú lakkcsizmát
-Az - mondtam, és átmentem a sminkesasztalhoz. Tele volt sminkekkel (mily meglepõ).
-Vacsora!- hallatszott a földszintrõl
-Éhen döglök - mondtam, és kiszáguldottam az ajtón. Az ebédlõben már mindenki ott volt, minket kivéve. Jason és Remus közé ültem.
-Anya, engedd meg, hogy gratuláljak - mondta George
-És miért?
-Szépen kitakarítottad Jasmine szobáját.
-Én... én... nem Tonks takarított arra véletlenül?
-Egész nap a minisztériumban volt - mondta Mr Weasley
-Pedig ott valaki rendet rakott - mondta Remus
-Hát... ja.- tettem hozzá
-Jól van, mindegy. Csak együnk már!- mordult fel Ron
-Szegény Roncimoncinak nehéz napja volt?- kérdezte George
-Az - mondta Ginny- Ha hallottad volna...- itt abbahagyta a mondatot mert Mrs Weasley útközben kihozott nekünk nyolcféle kaját.
-Éhen pusztulok - mondtam, és megpakoltam a tányérom spagettivel. Tizenöt percig egy szót sem lehetett hallani. Aztán valaki dörömbölt az ajtón.
-Ki lehet az ilyenkor?- tette fel a költõi kérdést Harry. Remus felvette a pálcáját és az ajtóhoz ment vele. Kinyitotta, és eltátotta a száját meglepetésében. Az ajtóban ugyanis... egy fenyõfa állt.
-Remus! Segíts! Vigyük az ebédlõbe!- szólalt meg a fa. Remus megfogta a fát, és segített bevinni az ebédlõbe Billnek és Tonksnak.
-Hol voltatok?- fakadt ki Mrs Weasley
-Fát venni. Bocs, de elfelejtkeztünk rólatok - fordult hozzánk
-Elnézzük. Van fa!- mosolyogtam
-Kaja után díszítés lesz!- mondta Ginny. Gyorsan befejeztük az evést, és beállítottuk a fát az egyik sarokba, a kandalló mellé.
-Hol vannak a díszek?
-Hozom õket! -tûnt fel Remus három dobozzal megrakodva
-Vajon hány ezer évesek lehetnek?- kérdezte Jason
-Tavaly vettük õket - mondta Ron
-Akkor nem kérdeztem semmit.
Kinyitottuk a dobozokat, és elkezdtük díszíteni a fát. Remus képeket nézegetett az asztalnál.
-Mik ezek?- ültem le mellé
-Emlékek - mondta- Régi képek a Rendbõl... meg még amikor elõtte Roxfortosok voltunk.
-Nézhetem én is?- kérdeztem
-Persze, gyere csak közelebb - mondta. Épp egy csoportképet tartott a kezében
-Ott van anya!- kiáltottam fel meglepetten. Anyám egy feltûnõen helyes pasi mellett feszített boldogan - Ki az ott mellette?
-Sirius Black - majdnem leestem a székrõl
-Nem is tudtad, hogy együtt voltak? Három éven keresztül jártak - mondta Remus meglepetten- Becca sosem mesélt róla?
-Hát nem - mondtam miután meg tudtam szólalni
-Õk voltak a suli álompárja... hetedikig... aztán Lily és James letaszították õket a trónról- mosolygott Remus, és elõvett egy újabb képet. Anyát és Siriust ábrázolta. Feküdtek egy ágyon, popcornt ettek, Sirius egyik keze átkarolta anyát, a másikkal meg pattogatott kukoricát dobált a fényképezõ felé. Anya boldogan mosolygott. Minimum egy órán keresztül meredtem erre az egy képre... anyát sosem láttam ennyire boldognak apával.
-Miért szakítottak? –kérdeztem
-Nem tudom. Sirius sem tudta. Becca hagyott neki egy levelet, hogy szereti, de nem lehet vele. Aztán hozzáment apádhoz.
-Én ezeket nem tudtam - meredtem magam elé
-Kész a fa!- kiáltotta Jason. Megfordultam. A fa meseszép volt
-Szép - mondtam mosolyogva - Asszem megyek aludni - tettem hozzá
-Felmegyek veled - ajánlkozott Jason. Felmentünk a lépcsõn.
-Bu!- ugrott ki elénk Fred. Én meg... hát mit csinál ilyenkor az ember lánya? Sikít egyet, és hátraugrik. Ezeknek meg is lett a következménye.
1. számú következmény: a sikítás miatt felébredt Mrs Black, és artikulálatlan hangon káromkodni kezdett
2. számú következmény: leestem a lépcsõrõl... Jasont is magammal rántva
Szerencsére puhára estem... Ronra.
-Mi van itt? –jött ki a nappaliból Bill- Jaj nekem, jól vagytok?- sietett oda hozzánk
-Aha! Csak hallgattasd el ezt a banyát!- kiabáltam, felálltam, és befogtam a fülem
-Azt a ..., mit kerestek itt ti betolakodók, bemocskoljátok ezt a házat.
Szerencsére Billnek sikerült elhallgattatnia valahogy.
-Jól vagy Ron?- kérdeztem
-Aha - nyögte- De azért ilyet még egyszer ne csinálj
-Nem fogok- ígértem
-Jaj de hosszú volt ez a nap - nyúltam végig az ágyamon másodpercekkel késõbb. Walter békésen aludt a kanapén, Will pedig bemászott a bõröndömbe.
-Az - mondta Jason- Ittalhatok?- kérdezte
-Ja. De ma alszunk - mondtam
-Rendben... elmegyek... idehozom a pizsim - mondta, és kiment. Útközben elaludtam
-Aszta... ezt a kádat még leteszteljük!- hallottam a fürdõszobából.
Miután mindketten megfürödtünk, lefeküdtünk aludni. Jason erõsen átkarolt. Olyan jó volt... de nem olvadozok... nem szabad ennyire odalennem érte... vagy igen?

21. fejezet