Reggel az ágyamban ébredtem. Azt sem tudtam hogy kerültem oda, bár volt egy tippem.
-Jasmine!- hallottam magam mellõl Hermione hangját- Jó reggelt! Nemsokára indul a vonat!
-Nem akarok fölkelni!- húztam a fejemre a takarót
-Dehogynem!- mondta gonoszul Hermione, és letépte rólam a takarót.
-Ne már! Megfagyok!- hisztiztem
-Hát igen, melltartóban és bugyiban én is megfagynék - szólalt meg Anita.
Akkor vettem észre, hogy tényleg melltartó és bugyi van rajtam
-Na mesélj, mi volt. Nagyon hamar felszívódtatok - ült le az ágyamra Hermione és visszaadta a takaróm.
-Szörnyû vagy - mondtam sötéten
-Te vagy a szörnyû. Nem láttad, ahogy Harry baba kapja meg a koronát - gagyogta Anita.
-Õk nyertek?- néztem elszörnyedve. Meg voltam gyõzõdve róla, hogy Dracoék kapják a koronát. Ennyit a nõi megérzésekõl.
-Igen. De mesélj! Lefeküdtetek végre?- kérdezte Anita
-Aha.
-Milyen volt?
-Jó.
-Bõvebben?
-Jaj Anita- vágtam hozzá egy párnát- Szörnyû vagy! Én nem vagyok te, és nem mesélem el fûnek fának, sõt még bokornak is, hogy kivel milyen volt.
-Pedig elmondtad, amikor Ger...- kezdett bele, de hozzávágtam egy újabb párnát
-Mi volt Gerarddal?- kérdezte Hermione kíváncsian
-Kopjatok már le!- mondtam mosolyogva
-Gerard volt az elsõõõ - mondta Anita
-Jól van! Tárgyaljatok ki, de legalább én ne legyek itt - mondtam, gyorsan magamra kaptam valami ruhát, és lerohantam a klubhelységbe...
...egyenesen Benji karjaiba... vagyis frontális ütközés lett volna, ha õ nem veszi észre, hogy felé száguldok
-Hova ilyen zaklatottan?- kérdezte
-El onnan föntrõl. Boszorkánytanya. Ráadásul rosszindulatú bibircsókos boszik.
-Megátkoztad õket, vagy az éjszaka folyamán keletkeztek a bibircsókok?
-Egyik sem. Csak már közel járnak ahhoz, hogy megátkozzam õket - füstölögtem magamban
-Megyünk reggelizni?- terelte el a témát. Ezt szeretem Benjiben (többek között), mindig tudja, mikor kell témát váltani.
Reggeli után indultunk a vonathoz. A cserediákokért késõbb jött valami.
-Hát akkor majd talizunk!- búcsúztam el Benjitõl
-Aha - ölelt meg
-Hiányozni fogsz - mondtam
-Két hetet csak kibírsz nélkülem, nem?- nézett rám
-Reméljük!- adtam neki egy puszit
-Hiányozni fogsz Bogyó - mosolygott. Kábé 5 éves koromban kaptam a Bogyó nevet, és még mindig így hív, ha olyanja van
-Na végre, erre vártam!- mosolyodtam el én is
-Jasmine, indulunk!- kiabált oda hozzánk Ron
-Na megyek!- öleltem meg még egyszer, és elmentem a fiákerekhez. Jason mellé ültem.
-Azt hittem már elvesztél - mondta, és megcsókolt.
-Dehogy! Csak Benjivel voltam.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz a szünet - mondta
-Én is.
Elindultak a fiákerek. Még integettem egy utolsót Benjinek, majd elõrefordultam, és összehúztam magamon a kabátot. Hamarosan odaértünk a pályaudvarra. Kerestünk magunknak egy üres fülkét, és türelmetlenül vártuk, hogy a vonat elinduljon.
-Holnapután Jézuska - jelentettem ki vidáman
-Aha - mondta Harry mélabúsan
-Mi a baj?- kérdeztem
-Semmi, csak elgondolkoztam.
A vonat zakatolva elindult.
-Kik jönnek ki értünk?- kérdezte Draco
-Hát... szerintem Tonks és Bill... anya azt írta - mondta Ron
-Van kedve valakinek kártyázni?- vett elõ egy pakli kártyát Ginny. Volt. Arra lettünk figyelmesek, hogy éjszaka van, és a vonat lassítani kezd
-Végre! Már elgémberedett a seggem!- álltam föl boldogan
-Megmasszírozzam?- súgtam a fülembe Jason
-Aha...-mosolyogtam, és lemásztam a vonatról. A szél nagyon hidegen fújt, fõleg így a jó meleg vonatkabin után fáztam nagyon.
-Hol vannak?- kérdeztem Hermionét
-Nemtom. Lehet, hogy kinn.
-Nem hinném. Mindenki itt van - mondta Ron, és a többi várakozó szülõre mutatott.
-Hát akkor...keressük meg õket - tanácsolta Ginny
-Ezekkel a ládákkal?- kérdeztem- Nem lenne egyszerûbb, ha mondjuk ketten elmennének, a többiek meg itt maradnának?
-Rendben... akkor Harry, Ginny, és én elmegyünk megkeressük õket - mondta Ron- Ti meg maradtok vigyázni a cuccra.
Elmentek, és leültem a ládámra tovább dideregni.
-Nagyon hideg van - vacogtam. Jason leült mellém a ládájára és átkarolt.
-Szép dolog a szerelem - mosolyodott el Draco és megcsókolta Hermionét.
-De hülye vagyok!- kiáltott fel Hermione, és elõvette a pálcáját
-Miért is?- kérdeztem, de mire kimondtam megtudtam a választ. Mindegyikünk kezében megjelent egy-egy bögre gõzölgõ tea. Gyorsan ittam belõle egy hatalmas kortyot.
-E fohhó! Eégekke a hokomat! E ah!
-Parancsolsz?- nézett rám Jason
-Ez forró, leégette a torkomat! De szar!- nyögtem, miután meg tudtam szólalni
-De kis idióta vagy! Nem láttad, hogy gõzölög?- kéredezte Jason
-Nem vagyok kis idióta!- fordultam el mûsértõdötten- Gonosz!
-Szívem kuglófjának egyetlen mazsija, tudod, hogy szeretlek!- mondta, és adott egy puszit a fülcimpámra.
Na most vitatkozhatnánk rajta, hogy ki az idióta. De azért ari volt.
-Nem tûnt még fel nektek, hogy mindenki elment?- nézett szét Hermione
-Ha már itt tartunk, de - néztem körül én is. Csak három embert láttam, és õk Ronék voltak, és felénk közeledtek.
-Sehol senki - mondta Ginny miután közelebb értek.
-Meg fogunk fagyni!- horkantott fel Ron
-Nem fogunk. Bemegyünk a váróba- csapott a homlokára Harry
-Itt az ész!- kiáltottam, és felálltam a ládámról. Öt perc múlva a váróban voltunk, ahol...
-Nincs fûtés- üvöltött fel hisztérikusan Jason
-De legalább nem esik a hó. Hermione nem tudsz meleget varázsolni?- kérdeztem. Tudjátok, a remény hal meg utoljára
-Eltaláltad. Nem - mondta
Francba.
-Nem tudnánk magunktól elmenni a Grimmauld térre?- kérdezte Draco
-Nem... ti nem tudnátok bemenni - mondta Hermione
-Miért?
Tizenöt perces kiselõadás következett a Black- ház megközelítésérõl.
-Elegem van!- fakadtam ki- Fázom. Éhes vagyok. Szomjas vagyok. És ami a legfontosabb, pisilnem kell. És egy forró fürdõt akarok venni, hogy felolvasszam a lábujjaim.
-Nyugi - veregetett hátba Jason- Fürdünk együtt?- súgta a fülembe.
Felnevettem.
-Most meg mi van?- kérdezte értetlen képpel.
-Semmi. Csak olyan cuki voltál.
-Gyerekek, én nem bírom tovább! Elegem van! Minek vagyunk mi itt? És hol az ördögben vannak a többiek? És miért van ez az egész?- fakadt ki Ron
-Nyugi Ron, a hisztiddel max azt éred el, hogy minenki tiszta idegbeteg lesz - mondta Ginny
-Az idegösszeroppanás széllén állok, jó, hogy hisztizek!- nyivákolt tovább
-Komolyan mondom, rosszabb, mint te - súgta a fülembe Draco
-ÉN nem is szoktam hisztizni, kikérem magamnak - mondtam mosolyogva.
-Á nem, te nem.
-Kimegyek, megnézem hátha itt vannak, csak nem találnak - mondta Harry
-Rendicsek.
-Megyek veled!- mondta Ginny és menekülésszerûen kiszáguldott az ajtón
-Úgy hallom, nem csak mi kapunk idegbajt Ron hisztijétõl. jegyezte meg félhangosan Jason
-Hallom ám!- üvöltött oda Ron a sarokból
-Nyugi. Lélegezzetek. Beszív, kifúj. Beszív, kifúj - nyugtattam õket.
Kinyílt az ajtó. Bejött Ginny, Harry, és egy vörös hajú fószer,
-Apa!- üvöltött fel Ron.
-Mint egy sebzett vadkan - röhögött fel Hermione
-Sziasztok! Indulhatunk?- kérdezte Mr. Weasley kicsit idegesen. Kicuccoltunk, és beszálltunk egy autóba, amibe a tértágító bûbájnak köszönhetõen normálisan befértünk.
-Történt valami, Mr. Weasley?- kérdezte Hermione.
-Nem semmi - mondta a volán mögül
-Akkor miért nézel ötmásodpercenként a visszapillantó tükörbe? Tudom, hogy nem mondasz igazat... olyankor mindig csak az egyik szemeddel pislogsz - mondta Ron
-Semmi közötök hozzá!- rivallt rá mérgesen a fiára Mr. Weasley.
-Szóval mégis történt valami - jegyezte meg Ron
-IGEN TÖRTÉNT! AZ, HOGY BILL ÉS TONKS ELINDULT ÉRTETEK, DE NEM ÉRKEZTEK MEG! MÁR VAGY EGY ÓRÁJA VISSZA MEG KELLETT VOLNA ÉRKEZNETEK!- üvöltötte
Hát ez izé... gáz. Ezek után nem nagyon mertünk megszólalni. Éreztem, hogy kezdek elálmosodni. Pár perc múlva, már nagyban horkoltam.
-Jasmine!- simogatta valaki az arcom- Ébresztõ!
Kinyitottam a szemem, és szembetaláltam magam Jason szemével, amibe belevilágított az utcai lámpa fénye. És az arcába hullott egy hajtincs, amit kisimítottam.
-Jól van galambocskáim, abbahagyni az enyelgést, ki szeretnénk szállni - mosolygott Ginny. Kimásztunk a kocsiból. Egy téren voltunk (mily meglepõ, nem tudom mire számítottam a Grimmauld tér után). Elég lepusztult hely volt. Mr. Weasley a kezembe nyomott egy papírt.
Ez állt rajta:

A Fõnix Rendjének fõhadiszállása a londoni Grimmauld tér 12. szám alatt található

-Jegyezd meg, és add tovább a többieknek, légy szíves - mondta Mr. Weasley- Jaj de udvariatlan vagyok, elfelejtettem bemutatkozni. Arthur Weasley vagyok - nyújtott kezet
-Jasmine Reynolds.- mondtam mosolyogva
-Pont olyan vagy, mint Becca...- mondta elmélázva- Kivéve a hajad... bár Chadnek sem ilyen haja volt.
-Ismerte a szüleim?- csodálkoztam
-Nem. Csak az édesanyád. Õ is akkor járt a Roxfortba, mint James és Sirius. És tagja volt a Rendnek is. Csak miután Németországba ment, és megismerkedett apáddal kilépett. Vele is találkoztam egyszer. Na elolvasta és megjegyezte mindenki, ami a lapon volt?
-Igen - válaszoltuk.
-Akkor most koncentráljatok a szövegre.
Koncentráltunk. És tadammm, megjelent a ház
-Hát akkor hajrá - mondtam, és elindultunk a bejárat felé.

20. fejezet