A jól ismert fehér plafon villant meg elõttem, amikor elõször kinyitottam a szemem. A gyengélkedõ. Szóval nem haltam meg. Mázli.
-Felébredt - hallottam magam mellõl. Az ágy szélén ült Hermione, Benji és Jason. Elég megviselt képük volt.
-Hali - köszöntem erõtlenül
-Jól vagy?- nézett rám Jason aggódó szemekkel
-Hát...
Elõször nem tudtam mire gondol. Aztán megéreztem a szúró fájdalmat a kezemben. Balra fordítottam a fejem, de a karomból csak egy bekötözött izé látszott.
-Mi történt?
-Elájultál... elõször azt hittük, hogy jaj azt hittük... hogy... hogy... - tört ki zokogásban Hermione
-Hogy meghaltam?
-Igen - mondta Jason - A véred a karomon folyt végig... aztán behoztunk ide... mindez három napja volt. Azóta Roxmorts tele van aurorokkal, és itt is van egy-kettõ.
-Három napig aludtam? - kérdeztem
-Igen. Jah és még sikerült megmenteni Williamet mielõtt kidobták volna a köpenyed.
-Ha az a csirke nincs akkor....lehet, hogy nem történik semmi, és...- szipogta Hermione
-Kikérem magamnak tisztelt hölgy, de nem én vagyok a hibás - szólalt meg William, aki eddig az éjjeliszekrényen ült.
-Fogd már be! - üvöltött Hermione
-Nagyon utálja Williamet... de csak azért, mert többet beszél, mint õ. súgta Jason. Ezen röhögnöm kellett.
-Mikor engednek ki? Mi lett a halálfalókkal? - kérdeztem
-Szerintem már ma... leszedik a kötést... a véred meg gondolom újratermelõdött... a fõzettõl amit Madame Pomfrey adott. A halálfalók hoppanáltak - mondta Benji
-Nagyon remélem - mondtam.
-Á már fel is ébredt a kis betegünk - jött be Madam Pomfrey. Óvatosan leszedte a kezemrõl a kötést... a seb szépen beforrt, viszont a sebhely, ami a tenyeremtõl majdnem a csuklómig húzódott örök életemre emlékeztetni fog arra a napra.

Már nem tudom, hányadszorra álmodtam ezt, mióta kijöttem a gyengélkedõrõl. Ránéztem az órára, reggel nyolc óra volt, vasárnap, és ami a legfontosabb TÉLAPÓ, vagyis december 6. Az ünnep örömére csináltam Williamnek egy Mikulás-sapit, amit most ünnepélyesen a fejére tettem. Persze õ még aludt, ráadásul horkolt is, úgyhogy nem érzékelt semmit. Az elmúlt pár hétben kezdtem megszokni, hogy van egy beszélõ gumicsirkém, aki mindig rosszkor szólal meg. Anita, Hermione, és Abby még aludtak és Parvatiék szerintem zöld arcmaszkkal mászkáltak a fürdõszobában. Lementem a klubhelységbe. Ott volt Gerard és Jason, épp csokit zabáltak.
-Buenos días mi belleza - integetett Gerard, amikor meglátott
-Hali - köszönt Jason nyakig csokisan.
-Sziasztok - ültem le Jason mellé - Na kaptatok csokit?
-Aha. mondta Gerard- De szerintem te is.
-Hogyhogy? Hova?
-A mamuszodba, amit lent hagytál este - mosolygott Jason.
Tényleg volt benne csoki. De jó! Már egy ideje majszoltuk a kaját (ami nem olyan volt, mint a gusztustalan hányás ízû mugli mikuláscsoki, hanem nagyon is finom), amikor kinyílt a klubhelység ajtaja, és két Télapó mászott be rajta.
-Hohohohó - hohohóztak, én meg elkezdtem röhögni. A sapi alól kilógott a vörös hajuk. Egyikõjük elõvett egy könyvet.
-Na nézzük gyerekek, ki hogy viselkedett idén. Jasmine! - állt be elém egyikõjük
-Igen?
-Hát ahogy látom, rossz kislány voltál, illegális szereket tartottál magadnál, majdnem felgyújtottad vele a klubhelységet, és majdnem párbajoztál is. A te ajándékod egy jóóóóó nagy adag mágikus virgács, és egy doboz trágyagránát. Használd egészséggel.
Odaadta a gránátot, és a virgácsot. Abban a pillanatban, amint letettem õket, a virgácskák felrepültek, és elkezdtek ütni. Nagyon jó. A többieknek is kiosztották az ajándékokat, utána kimentek a klubhelységbõl.
-Ezek mit keresnek itt? - kérdeztem
-Nemtom - mondák a fiúk
-Mi ez a sapka? - hallottam Will hangját a lépcsõrõl
-Mikulás van. A csirkéknek sapkát kell hordani - mondtam
-Mindjárt téliszünet - mondta Gerard - Hova mentek?
-Dracoékkal töltöm a karácsonyt, nagyon felemelõ lesz, fõleg most, hogy az apja kinyilvánította szándékai legutolsó találkozásunkkor -mondta Jason
-Ezt nem mondod komolyan, hogy ott akarsz karácsonyozni - néztem rá ledöbbenve
-Nem akarok... de muszáj... jó kis karácsony lesz... halálfalós, Jason-kínzós, hogy miért nem akar halálfaló lenni.
-Nem mehetsz oda - jelentettem ki - Nyugi, majd mindent megoldok, csak várd meg, míg Hermione felébred.
-Te tudod - legyintett Jason - Már hozzá vagyok szokva ezekhez, az összes téli szüntetem halálfalókkal töltöttem az elmúlt tizenhat évben.
-Jaj baba - bújtam hozzá
Jason rámvillantott egy vigyort, amitõl görcsbe rándult a hasam. Reggel mindig annyira helyes! Amikor kócos és...
Elmélkedésembõl egy nagy kiáltás, robaj, majd puffanás rántott ki.
-Jól vagyo .- nyögte Benji, aki lezúgott a hálótermük lépcsõéjén.
-Hola! - köszönt Gerard
-Mi van, csak spanyolul köszönsz vagy mi? - néztem rá
-Sí. Está esto al problema?
-No.
Pár mondatot tudok spanyolul, mert Gerard néha tényleg bekattan, és nem hajlandó más nyelven beszélni. Rossz szokás, én is csinálhatnám ezt a némettel.
-Jó reggelt - baktatott le Hermione álmosan a lépcsõn.
-Buenos días! Usted tiene gusto de tener sexo con mí?
-Mi baja van? - kérdezte tõlem Hermione.
-Hát... jobb ha nem tudod meg... Gerard, ha Draco megtudja, hogy nyilvánosan felajánlod magad a barátnõjének, nagyon mérges lesz.
-Miért, mit mondott?
-Most mondtam el. Szerintem valami olyasmit jelenthetett, hogy van kedved szeretkezni velem?
Hermione tiszta vörös lett. Még nem szokta meg teljesen a hülye haverjaim. Majd talán év végére. Talán.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Jason
-Hát... nem tudom... mit szólnál, hogyha döglenénk egész nap? - kérdeztem
-Jó ötlet.
-Gyere csak, Mione drágám - ráncigáltam fel Hermionét a hálóterembe öt perccel késõbb. Elmeséltem neki az egész Jason-Draco-karácsony-halálfaló cuccot.
-Hát ez így nem jó. Nagyon nem jó - mondta Hermione
-Akkor törd a fejed. Te vagy köztünk az ész - mondtam.
-Jó, de nem tudom, hogy mi legyen. Velünk nem jöhetnek...
-De akkor mit csináljunk? Malfoy a múltkor megkínozta... mi van, ha imperiot küldenek rájuk, és felesketik õket halálfalónak, vagy mittudomén.
-Beszélek McGalagonnyal - mondta Hermione és leszáguldott a lépcsõn
-Hermione! - kiáltottam utána
-Igen?
-Még nem öltöztél fel.
Felöltöztünk, én lementem a klubhelységbe, Hermione pedig McGalagonyhoz.
-A felmentõsereg akcióba lépett - mondtam Jasonnek
-Igen?
-Aha... mondtam, hogy csak Hermione kell...
-Jól van
Tizenöt perc múlva bejött Hermione és McGalagony.
-Winter, Reynolds, kérem fáradjanak velem az igazgatói irodába.
Dumbledore professzor irodájában ott ült már Piton és Draco is. Pitonnak mázlija volt, mert azon az éjszakán Benyó is a házban volt, és õ volt az egyetlen, aki nem tudta, hogy halálfaló. Jasonék a többi halálfalótól tudták, mi meg onnan, hogy a Rend tagja. Szóval nem tudom, hogy a többiek mit mondtak Benjinek, hogy Piton mit keresett ott, de sikeres volt, mert nem terjedt el a hír semerre.
-Foglaljanak helyet - mondta Dumbledore és három széket varázsolt elõ nekünk. Leültünk, és vártunk. Végül Dumbledore szólalt meg.
-Nos hát lenne egy megoldás... ami gondolom a két fiatalemberen kívül az összes jelenlévõ fejében megfordult... végül is miért ne jöhetnének a Grimmauld térre?
-De igazgató úr ez nem veszélyes? - kérdezte McGalagony
-Nem hiszem, hogy az lenne, ugyanis így legalább életben maradnak - mondta Piton - Az incidens utáni gyûlésen elhatározták, hogy rá fogják kényszeríteni õket, hogy halálfalók legyenek, a többieket pedig megölik. Ez parancs.
-Az, hogy ezt tegyék? - nézett döbbenten McGalagony - De hát õk még csak gyerekek.
-Nem, Minerva,ez náluk nem jelnt semmit - mondta Dumbledore - Rendben fiúk, a Grimmauld téren töltitek a karácsonyt. A többit majd a lányoktól megtudjátok.
Jasonnel fogok karácsonyozni, el se hiszem!
Elmondtuk nekik a szükséges dolgokat, és utána elmentünk ebédelni.
-Ha ti nem vagytok... - kezdett bele Jason
-Tudjuk, tudjuk, nem kell mondani - vigyorogtam rá.
Mindenki kapott mini mozgó mikuláscsokit.
-Ron, nem tudod, hogy Fred és George mit kerestek itt? - kérdeztem
-Dumbledorehoz jöttek... aztán gondolták benéznek hozzánk is.
-Mindjárt karácsonyi bál - jegyezte meg Harry
-Ugye jössz velem? - kérdezte Jason
-Persze
Délután tényleg nem csináltunk semmit. Döglöttünk a klubhelységben. Aztán elkezdett szakadni a hó, a pasik meg kicibáltak minket hócsatázni. Dideregve mentünk fel a klubhelységbe, ahol nagy tömeg gyûlt össze egy asztal körül, és énekeltek.
-Mi van itt ?- kérdeztem. Közelebb menünk. Az asztalon William állt, és épp a Hull a pelyhes fehér hót vezényelte
-Beszarok. Eskü. Ez a csirke nagyon hülye - mondta Jason
-Az - mondtam és leültünk egy kanapéra. A kandallóban ropogott a tûz, mellettem ült a pasim, csokit majszoltam, miközben egy gumicsirke hamisan énekelt ovis télapós dalokat a fülembe. Kell ennél több?

17. fejezet