Húha. Hát ma megkaptam amit akartam... vagyis elbeszélgettem Ronnal, hogy mi lesz a téliszünteben... Szerintem még mindig nem fogtam fel a dolgok nagy részét. Sõt az egész napról annyit tudok, hogy ma szombat van, és három óra múlva indulunk Roxmortsba. Meg hogy nemsokára téélapóó. Szóval ebéd után felmentem Ronnal a klubhelységbe és elõadta a Fõnix Rendjét, elmesélt mindent Sirius Blackrõl, Voldemortról, a többiekrõl, szóval tényleg mindent. És a végén megkért, hogy ne kapjak ideggörcsöt. Kedves pasi. Most itt ülök a kanapén, és megpróbálom felfogni a dolgokat. Nem nagyon akar összejönni. Szóval akkor... á mindegy nem is gondolkozom rajta, majd szépen lassan elhatol az infó abba a pár agysejtbe ami még megmaradt.
-Gondterheltnek látszol. jött oda Jason.
-Ja nem semmi, nem vagyok az - mondtam. Jason persze nem tudott a Rendrõl - Jössz ma Roxmortsba?
-Aha - mondta és aggódva rám nézett - Bizti nincs semmi?
-Igen. Tuti... fáradt vagyok - mondtam. Valahogy régebben jobban tudtam hazudni.
-Akkor gyere ide.- mondta, és átkarolt. Tényleg fáradt voltam. Ültünk kábé tíz percig és néztük a kandalló lángjait.
-Hát ezeket meg mi lelte? - vágtatott le Benji a hálótermük lépcsõjén.
-Csirrrke - károgta egy hang
-Mi volt ez? - nézett Benji értelmetlen pofát vágva
-Csirrrrke volt- károgta megint ugyanaz a hang
-A pergamenek alól jön - mutatott Jason az egyik asztalra. Arra, amelyiknél én tanultam utoljára.
-Jézusom, mi ez? - bújtam még jobban Jasonhoz.
-Csirrrkee - hallottuk megint
-Meghalsz, büdös csirkee...- kiáltotta Benji és a papírhalomra tartotta a pálcáját. Közelebb ment, és megbökdöste a kupacot. Ami megmozdult.
-Mi a szar ez? - kérdeztem
-Nem szar hanem csirrkee - mondta megint a hang
Benji egy vaddisznóüvöltés kíséretében lesodorta a papírokat az asztalról. De nem csak azt, hanem vele együtt a... a beszélõ gumicsirkét is.
-Na végre kiszabadítottak innen - állt föl a GUMICSIRKE és leporolta magát.
-Rosszul vagyok - mondtam
-Nyugi. Lélegezz - mondta Jason. Benji csak állt tátott szájjal és bámulta a csirkét, ami most már felém közeledett.
-Köszöntelek szép hölgy. Sir William de Tschirke szolgálatodra.
Hát leesett az állam. És a padlón is maradt. Mi van most? Fred és George rámszabadítottak egy beszélõ gumicsirkét? Mi lesz itt?
-Ööööö hello - köszöntem neki. Erre kinyújtotta a szárnyát. Most kezet kellene fognom vele? Jaj. Hát nem volt mit tenni. De még mindig gumiból volt. Mázli, hogy ma talizom Fredékkel, talán majd hajlandóak lesznek mondani valamit... remélem.
-Sápadtnak látszik. Tehetek önért valamit?- kérdezte. Olyan viccesen nézett ki, hogy kibuggyant belõlem a röhögés. Öt percen keresztül folyamatosan röhögtem és nem bírtam abbahagyni.
-Baj van? - kérdezte aggódva William
-Nincs semmi. William... - újra felvisítottam és szakadtam a röhögéstõl.
-Jól van drágám, biztos csak az agyadra mentek a dolgok, ugye? - nézett rám Jason, és látszott rajta, hogy mindjárt õ is elkezd röhögni.
-Borzalmasak vagytok - mondta Benji röhögve. Öt perc múlva már egymás hegyén-hátán fetrengtünk a padlón és visítva nevettünk. Bejött a klubhelységbe Ron és Hermione.
-Sokkot kaptak - jegyezte meg Ron
-Lehet. De szerintem meneküljünk - mondta Hermione és kimenekültek a klubhelységbõl. Fél óra múlva már teljesen normális állapotomban voltam.
-Nemsokára indulnunk kéne - mondta Jason
-Aha... vigyem a csir... Williamet is?
Kiderült, hogy William utálja, ha lecsirkézik. Igyekezetem kedves és aranyos lenni, nehogy bedühödjön és bokánharapjon... bokáncsípjen... izé.
Szépen lassan elindultunk. Will a kis drága fel akart ülni a vállamra. Senki nem nézett ám hülyének, hogy egy gumicsirkével a vállamon mászkálok, ami beszél, és nem is akárhogy, hanem az 1800as évek arisztokrata dumáját használja. Már megszoktam, hogy röhögnek rajtam, szóval nem nagyon izgatott a dolog. Roxmortsba érve volt még egy kis idõnk, de nem mentünk be sehova, mert Will mindenre megjegyzést tett. „Milyen kivágott annak a hölgynek a ruhája, te nem így gondolod, máj darling?’’ „Vér ízû nyalóka... pfuj! Milyen ízléstelenség, hát minek képzelik ezeket a becsületes polgárokat, tán vámpírnak? És akkor hol a fokhagymafüzér?’’
Hát ilyeneket szólt be újdonsült háziállatom. Waltert akarom! Õ legalább csak nyávogni tud! Leültünk a téren egy padra.
-Szép barátságos környezet - jegyezte meg Will. Nem mertem Jasonre nézni, nehogy megint elkezdjek röhögni. Egy idõ után megjelentek az ikrek.
-Na ki szalad ide? - nézett rám George. Felálltam és odavágtattam hozzá. Jól megropogtatta a csontjaim.
-Most én jövök - jött oda Fred, és õ is kiszorította belõlem a szuszt - Látom sikerült beüzemelni a meglepinket.
-Hát ja.
-Üdvözletem, Sir William de Tschirke vagyok - mutatkozott be Will.
-Tudom - mondta Fred - Remélem már kiidegelt - nézett rám
-Sokáig bírom... platinakötélbõl vannak az idegeim. Együtt fogjuk tölteni a karácsonyt.
-Tudom. Gondolom már te is mindent tudsz.
-Aha... hát egy kicsit sok volt a dolog, de már sikerült felfognom.
-Ennek örülök.
-Már ne is haragudjon kisasszony, de illene leülnie - kotyogott közbe Will
Leültem vissza a padra.
-Nem megyünk be a Három Seprûbe? Itt nagyon hideg van - mondta Hermione.
-És mit csináljak Williammel?- kérdeztem
-Hozd be...
-És kössem át a csõrét egy darab celluxszal vagy mi?
-Ne. Csak hozd be.
Hát bementünk. Nem is lett belõle semmi. Pont ablak mellé ültünk, és William lefoglalta magát a táj nézegetésével.
-Megyünk nyáron kviddics világkupadöntõre? - kérdezte Fred- Azt hiszem Németországban lesz.
-Oké. Már úgyis rég jártam arra - mondtam
-Menjünk! - mondta Jason is.
-Nem is mondtátok, hogy csuklyás felvonulás lesz ma - kotyogott közbe William.
-Mi van?
-Ott vannak - mutatott szárnyával egy fa alá. A szakadó hótól alig lehetett látni, de tisztán ki lehetett venni a halálfalók fekete csuklyájának a körvonalát.
-Édes Istenem - suttogtam
-Menni kéne - mondta Draco.
-Merre? Ha kimegyünk meglátják Harryt, és...- suttogta Hermione
-Nem hiszem, hogy más nem veszi õket észe.
-Nem... tudod... van egy varázslat... és nem látja õket senki - mondta Draco
-Akkor mi miért?- kérdeztem remegõ hangon
-Az üveg miatt... ha egy üveglapon keresztül nézik õket, akkor látszanak.
-Rosszul vagyok- nyögtem
-Na mit csináljunk?- kérdezte Ron
-Van hátsó ajtó?- kérdezte Jason
-Van - mondta Fred
-Erre jönnek a csuklyások... milyen érdekes viselet - mondta Will
-Akkor kifelé - mondta George. A hátsó ajtó a pult mögött volt.
-Bejöttek - mondta Harry.
Az ajtó kinyílt és becsukódott. Félelmetes volt.
-Félek.
-Futás - adta ki a parancsot Fred. Elkezdtünk rohanni a pult felé.
-Ide nem jöhettek - mondta Madam Rosemrta.
-Dehogynem - lökte félre Jason
-OTT VANNAK! - hallottuk, de látni semmit sem láttunk. Kirohantunk az ajtón.
-A Szellemszállásra! - üvöltötte Fred. Lélekszakadva rohantunk, de utolértek. Láttuk a magunk mellett elsuhanó zöld átkokat. Elérkeztünk a Szellemszálláshoz. A kerítésen volt egy lyuk, ott másztunk be. Követtük Fredet és Georgeot, akik egy ablakhoz mentek. Az ablak nem volt bedeszkázva. Egy varázslattal darabokra törték.
-Vegyetek fel egy darab üveget, és elbújni - adta ki az utasítást George. Jason behúzott a függöny mögé.
-Félek - suttogtam.
-Én is - nézett rám, és megszorította a kezem. Hallottuk, hogy valakik beugranak az ablakon. Majdnem sikítottam, de Jason befogta a szám. Megpróbáltam egyenletesen lélegezni. Még szerencse volt, hogy a függöny mögött volt egy beugró, amire fel tudtunk állni, különben kilátszott volna a lábunk. Éreztem, hogy valami csöpög a kezemrõl. Ránéztem. Vér volt. Túl erõsen szorítottam az üvegszilánkot. Bebugyoláltam a kezem a köpenyembe.
-Hol vagytok gyerekek? Harry baba merre vagy? - hallottam egy gúnyos nõi hangot. Éreztem, hogy könnyezik a szemem. Életemben nem féltem még ennyire. A könnyek kifolytak a szemembõl, rá Jason kezére. Rám nézett, és bátorítóan megszorította a kezem.
-Hol vannak? - hallottam egy gúnyos, kimért hangot. A Lucius Malfoy hangjában felfedezhetõ gõgösség tízszer akkora volt, mint Dracóéban. Draco is csak akkor használta ezt a hangsúlyt, amikor a Mardekárosokkal volt.
-Felnyársalom mind - jött be valaki.
-Nyugodj meg Macnair. Wintert és Malfoyt nem bánthatjuk. Õket magunk mellé kell állítanunk. Pottert maga a Nagyúr akarja darabokra szedni. A többit halálra kínozhatod, megerõszakolhatod, vagy amit akarsz - nagyot nyeltem. Nem akarom, hogy egy láthatatlan pasi megerõszakoljon, és halálra kínozzon.
-Jaj Bella, már alig várom.
Ránéztem Jasonre. Már nem félelmet, hanem gyûlöletet láttam a szemében. Még két ember jött be.
-Crack, Monstro, csakhogy itt vagytok - hallottam Lucius Malfoy hangját.
-Mi folyik itt?- kérdezte William. Azt hittem elájulok. A függönyt elhúzták, és elõször nem láttunk senkit, majd megjelentek elõttünk a halálfalók.
-Nocsak nocsak. Winter, örülök, hogy újra találkozunk. mondta Malfoy
-Igen igen, még mindig olyan vadnak látszol, mint amikor utoljára láttalak. A szüleid temetésén. Már akkor megfogadtam, hogy egyszer letesztellek. És ki ez a pici leányka itt melletted? - nézett rám Bella, és vörös körmeit végighúzta az arcomon.
-Tapintható a félelmetek. Ez tetszik - mondta Macnair, és a padlóra dobta a fejszéjét.
-Gyertek csak le onnan, hadd szemléljünk meg titeket közelebbrõl - mondta Bella, és lerántott az ablakból, aminek következtében megbicsaklott a lábam, és majdnem elestem.
-Ismerõs vagy nekem - mondta Lucius és egész közel hajolt hozzám. Elfordítottam a fejem.
-Tudom már... az anyja is ilyen volt...vol .- mondta Bella gúnyosan mosolyogva.
-Tudom már ki vagy. Reynolds, ugye? Hát persze... Winter szülei végeztek a családoddal. Téged is meg kellett volna ölniük. Bár ahogy most elnézlek, kár lenne érted. Szeretek játszani az áldozataimmal mielõtt megölöm õket - mondta Macnair.
-Hol vannak a többiek? -kérdezte Lucius. Nem mondtunk semmit. William útközben bebújt a kabátzsebembe.
-HOL VANNAK? - üvöltötte Malfoy - Rendben, ha nem mondjátok meg így, akkor CRUCIO - mondta ki a varázsigét, és rám irányította a pálcáját. Éreztem a fájdalmat. Azt is, hogy összecsuklok, és Jason felkiált. Azt már nem értettem, hogy mit. A fájdalom hirtelen abbamaradt. Mégegy halálfaló jött be, de teljesen elfedte az arcát a csuklya.
-Azt hittem már kimaradsz a buliból - jegyezte meg szemrehányóan Bella.
-Dehogy... csak dolgom volt - hallottam Piton professzor hangját. Levette a csuklyáját, és ránk villantotta hideg tekintetét. Ha ma délelõtt Ron nem meséli el, hogy Piton a Rend tagja, valószínûleg elájultam volna.
-Jön még valaki? - kérdezte Monstro
-Nem. A többiek a faluban maradtak randalírozni.
-Szóval most már hajlandó vagy elmondani hol vannak a többiek?- hajolt hozzám Malfoy még közelebb.
-Nem. mondtam
-De makacs kislány vagy te.- mondta Bella- Akkor nincs mit tenni... CRUCIO.
De a pálcát nem rám irányította... Jasonre. Felsikoltottam. Ott feküdt a földön, rángatózott, és tudtam, hogy nagyon fáj neki. Éreztem, hogy a könnyek újult erõvel kezdenek folyni a szemembõl.
-Milyen kis édes. Sír, mert bántják Jason-babát - gügyögte Bella, és abbahagyta a kínzást.
-Na hol vannak? - kérdezte Piton
-Itt vagyunk - lépett elõ Harry
-Jaj hát a kis Harrykécske! - gügyögte Bella, és Harry elé állt.
-Futás - hallottam Fred hangját, aztán elõugrott és valamit a halálfalókra dobott. Az a valami elkezdett gõzölögni, vagy füstölni, és éreztem, hogy elkábulok. Jason megfogta a kezem, és szaladni kezdtünk. A többiek már beugrottak egy csapóajtón, én voltam az utolsó. Elkezdtünk rohanni, és futottunk. Egy idõ után lelassítottunk. Sötét volt, csak a pálcáink végén levõ lángocska világított.
-Veled meg mi történt? - nézett a köpenyemre Ginny. Eredetileg kék volt, viszont ahova a vérzõ kezem bugyoláltam egy nagyon nagy piros folt terjengett rajta, és csöpögött belõle a vér.
-Jézusom Jasmine...- sikított Hermione
-Az üveg - mondtam
-Siessünk, még a végén elvérzel - mondta Jason, és felkapott
-Le fog szakadni a kezed - mondtam.
-Nem fog - mosolyodott el, és adott egy puszit a homlokomra.
-Mi volt az, amit közéjük dobtatok? - kérdezte Ginny Fredtõl.
-A legújabb találmányunk. Kábít, és bezöldíti a bõrt. Három óra múlva fognak felébredni.
Nehezen kaptam levegõt, és fekete pöttyök kúsztak a szemem elé.
-El fogok ájulni - mondtam Jasonnek.
Jött a jól ismert szédülés, és a fekete pöttyökbõl fekete foltok lettek.
-Mindjárt ott vagyunk - hallottam még Harry hangját, és mindent elnyelt a sötétség.

16. fejezet