Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki teljes erõbõl rám ugrik.
-Anita hagyj békén, hány óra, és miért ugrálsz rám? Milyen nap van ma? - kérdeztem és megpróbáltam átfordulni a másik oldalamra. Nem ment, köszönhetõen drága barátnõmnek.
-Fél hét, azért mert olyan a kedvem, és ma kedd van - válaszolta, és legurult rólam - Ugye befekhetek melléd? - kérdezte
-Aha csak hagyj aludni - mondtam, és visszaaludtam
Vagyis csak próbáltam visszaaludni, mert drága barátnõm lelökdösött az ágyról.
-Hogy lehetsz ilyen? - kérdeztem hisztisen, megfogtam a kispárnám és levonultam a klubhelységbe. Lefeküdtem az egyik kanapéra, és elnyomott az álom.
-Kicsim, ébresztõ! - simogatta valaki a hajam. Elmosolyodtam - Hét óra van, és ideje lenne felöltözni! Vagy pizsiben akarsz reggelizni?
Kinyitottam a szemem. Jason olyan cuki volt Kennys pólóban csíkos boxerben és ahogy a haja össze volt kócolva... Valaki mosson fel ha netalántán elolvadnék, jó?
-Megyek már... - mondtam, felültem, és elindultam fölfelé, közben hátrafordultam, és Jasont néztem. Egyszer csak
BUMM!
Bevertem a fejem az ajtófélfába.
Ciki.
Jason felröhögött, én meg csillagokat láttam. Fantasztikus. Kábé öt percen keresztül csak néztem ki a fejembõl, de nem láttam semmit, csak csivitelõ baglyokat.
-Jól vagy? - kérdezte Jason miután meg tudott szólalni.
-Szédülök egy kicsit - motyogtam- Kettõ van belõled.
Azzal elájultam.
A gyengélkedõn keltem fel, mellettem ült Jason, Benji és Hermione, mindhárman felöltözve.
-Jól vagy? - kérdezte Jason - A szívrohamot hoztad rám.
-Aha... de mi történt? Több idõt töltök a gyengélkedõn, mint a kastély többi részén. Fáj a fejem.
-Agyrázkódásod van - mondta Benji - És van egy nagy pukli a fejeden...
-Jaj ne.
-Nyugi... végülis nem olyan nagy... akkora, mint egy cikesz... gondolj bele, mi lenne, ha akkora lenne, mint egy gurkó.
Hát igen, Benji a nagy kviddicsjátékos, hajtó, meg az is akar maradni, nagy álma a rockegyüttes meg a világhírû hajtóság (nem tudom magam máshogy kifejezni ilyen állapotban)
-Jaj nekem... meddig kell itt maradnom?
-Nemtom, Madame Pomfrey még alszik... -mondta Hermione.
-Marhajó... itt lüktet a fejemen egy pukli és õ meg még nyugodtan szunyál... - sóhajtottam
-Nyugodj meg drágám, legalább nem kell ma órára menned.
-Ez igaz - mosolyogtam
-Két perc és csöngetnek - nézett az órára Hermione
-Akkor mi megyünk - sóhajtott Jason, adott egy puszit és kiszáguldottak.
Körülnéztem, hogy ki van még a gyengélkedõn. Persze senki nem volt, akivel beszélgethettem volna, tehát csendben számolgattam a hajszálaim, hogy teljen az idõ. Fél kilenc felé bejött Madame Pomfrey, és megitatott velem valami iszonyat keserû löttyöt.
-Fúj - fintorogtam, miután lenyeltem.
-Öt perc, és semmi bajod nem lesz, mehetsz a klubhelységbe - adta ki a parancsot, és eltámolyogtam a klubhelység felé. Felmentem a hálóterembe, és bedõltem az ágyba. Azaz csak bedõltem volna, ha nem látok meg egy baglyot és egy nagy adag bagolykakit az ágyam közepén pöffeszkedni.
-Fantasztikus. Nem tudtad volna Levander ágyán elintézni? - kérdeztem. A bagoly barátságosan huhogott kettõt. Egy varázslattal eltüntettem a bagolypiszkot, és kivettem a csõrébõl a levelet.

Hali!
Épp ülünk az üzletben, és nem tudunk mit csinálni, gondoltuk írunk neked egy levelet. Írtunk.
Pápá
Fred és George

-Ezek annyira hülyék! Már komolyan mondom, fáj!
Gyorsan firkantottam valami válaszfélét, és bedõltem az ágyba.
-Hahó !- hallottam Hermione hangját.
-Mi van?
-Jól vagy? - kérdezte
-Aha
-Nem jössz le ebédelni?
-De - mondtam, és szépen komótosan felöltöztem. Lementünk az ebédlõbe.
-Jól vagy? - kérdezte Benji és Jason, miközben helyet csináltak maguk között.
-Aha - mondtam - Bár kicsit úgy érzem magam, mintha fejbe vágtak volna egy baseball-ütõvel. Majd elmúlik.
-Szegény - tettetett mûsírást Benji
-Te olyan, de olyan, de olyan... vagy.
-Milyen?
-Olyan - mondtam, de Jason hátulról befogta a szám
-Nyugi baba - mondta és megcsókolt. Egybõl elmúlt minden bajom! - Délután jössz már órára?
-Nem - mosolyogtam - Egész napra felmentést kaptam.
-Mázlista - suttogta Jason
-Tudom.
Kaja után felmentem a klubhelységbe. Megint ott várt a bagoly, mindenféle kaki és egyéb nélkül.

Jujdejó, hogy ilyen gyorsan válaszoltál! Ron mesélte, hogy velünk karácsonyozol, már alig várjuk! Nem jöttök le szombaton Roxmortsba? Zonkonál leszünk, utána hülyülhetnénk egyet. Kérdezd meg a többieket, és írj!
Fred és George

Eszembe jutott a doboz. Meg a használati utasítás. Gyorsan elõbányásztam a csirkét, kinyitottam a dobozt, és találtam benne egy cetlit.

EZ CSAK SZÍVATÁS. MÉG NEM MONDUNK SEMMIT.

Elegem van! Végülis kaptam egy gumicsirkét, mit nyavalygok?
-Hú de elegem van ebbõl a napból - sóhajtottam, és rávetõdtem az ágyra. Semmihez nem volt kedvem... pedig nem nagyon szoktam unatkozni. Egyszer csak kopogtatást hallottam az ajtón.
-Gyere - mondtam
-Jaj bocsánat, Dobby nem tudta, hogy van itt valaki - jött be egy házimanó. Nyakkendõben, úszógumiban, baseball-sapiban és nagymama-papucsban.
-Gyere csak be - mondtam, miközben fulladoztam a visszafojtott röhögéstõl.
-Valami baj van, kisasszony, olyan furcsán veszi a levegõt.
-Nem semmi baj Dobby, én Jasmine vagyok - mutatkoztam be neki. Olyan kis cuki volt az a sapi a fején. Elkezdett takarítani, én meg figyeltem. Közben persze szakadtam a röhögéstõl. Sosem volt házimanónk, úgyhogy most tátottam a számat. És ezek szeretnek takarítani. Én utálok.
Háromkor megjöttek a többiek is, addigra Dobby már eltûnt.
-Nem megyünk ki hócsatázni? - kérdeztem, mire mindenki ujjongott, éljenzett meg minden, mert adtam nekik okot, hogy ne kelljen tanulni. A csata felénél Jason odajött.
-Nem megyünk el valamerre? Sétálni... mondjuk a kedvenc helyünkre - nézett az erdõ felé.
-Jó, de félni fogok - mondtam
A kis tisztás szerû izén még mindig nyár volt.
-Van itt olyan hogy tél? - kérdeztem, miközben ledobtam a sapit a sálat meg a kabátot.
-Szerintem nincs - mondta Jason és leült a fûbe. Melléfeküdtem.
-Fáj még? - nézett rám
-Nem - mondtam
-Akkor jó. Bocs, hogy kiröhögtelek, de olyan vicces voltál - feküdt mellém
-Már megszoktam - fordultam el tettetett sértõdöttséggel.
-Jaj ne legyél ilyen - suttogta és megpuszilta a nyakam- Tudod...- most a fülem következett...
- ...hogy... - most az arcom -...szeretlek - fejezte be a mondatot és szájon csókolt.
-Én is - mondtam mosolyogva - De ez csak természetes.
Benyúlt a felsõm alá és elkezdte simizni a hasam... aztán egyre feljebb... míg végül... lépteket hallottunk.
Hermione és Draco jelentek meg a fák között. Eléggé felforrósodott már körülöttük a levegõ.
-Nem vesznek észre, ha mi most szépen felöltözünk és elhalasztjuk ezt? - néztem Jasonre
-Nem hiszem. Imádlak - mondta és még egyszer megcsókolt.
Vacsi után mindenki kifáradva vetõdött az ágyba. Még álmomban is azon röhögtem, hogy Dobby milyen viccesen nézett ki.

15. fejezet