Másnap este hétkor érkeztek Benjiék. Már nem gyõztem kivárni, egész nap összevissza ugrándoztam, és nem figyeltem semmire. McGalagony kettes sorba rendezte a Griffendéleseket osztályok szerint. Jason mellett álltam, és nem bírtam magammal.
-Édesem, mi lenne ha megnyugodnál? - nézett rám esdeklõn.
-Nyugi!
-Hát nemtom ki az, akinek nyugiban kéne maradnia - ráncolta a szemöldökét
-Már megint oltogatsz. Tessék. Látod milyen vagy?
-Nyugodj meg légy szíves. Tudod, hogy szeretlek, és csak viccbõl mondom ezeket.
Most komolyan azt mondta, hogy szeret vagy csak haluztam? Abban a pillanatban, amint a nyakába ugrottam, megérkeztek a fiákerek.
-Hé nyugi! - mondta Jason, aki azt hitte, hogy megijedtem a thesztráloktól. Hát mit ne mondjak tényleg nem szép látvány egy ilyen kis állatka de...
-Nyugodt vagyok - közöltem vele
-Örülök neki.
A kocsik szépen lassan megálltak, és én elkezdtem keresgélni Benyókámat. Persze (ahogy ez lenni szokott) sehol sem láttam.
-Hol van? - kérdeztem magamtól.
-Nyugi már - mosolygott Jason.
A cserediákok bevonultak a suliba mi meg utánuk. Persze nem bírtam magammal, és egybõl keresni kezdtem a többieket, úgyhogy minimum ötvenszer léptem rá Jason lábára.
-Ssssz Ez fáj. Nyughass már, kérlek - tette össze kezeit Jason.
-Jó oké. Abban a pillanatban, amelyikben meglátom Benjit vagy valaki mást, esküszöm, hogy lenyugszom.
Benjiék megálltak a tanári asztal elõtt és szembefordultak velünk. Mi a saját asztalunkhoz ültünk, és Dumbledore felállt, hogy mondhasson pár szót.
-Üdvözlök mindenkit ezen a különleges estén. Remélem, hogy mindenki jól fogja magát érezni az év hátralévõ részében. Sajnos a Roxfortból senki sem megy, tekintettel a dementortámadásra, ami év elején történt. A beosztást a Teszlek Süveg végzi.
McGalagony prof bejött a süveggel és egy székkel. Névsor szerint szólították a diákokat. Mázli, hogy Benji az elején túlesik rajta, ha a végén lenne valószínûleg agyvérzést kapnék. Beosztottak hét kölköt a Hugrabugba és végre meghallottem a nevét.
-Andrews, Benjamin.
-Jajistenem Griffendél - szorítottam szét Jason kezét.
-Te veszélyezteted a testi épségem. Veszélyességi pótlékot fogok kérni utánad - mondta
-Jaj Jason.
Tiszta idegbeteg lettem. Mondjuk szerintem mindenki az lett volna a helyemben. Benji kivonult a székhez. A suli csaj részlege egyszerre sóhajtott fel. Mondjuk Benyó tényleg nem volt ronda pasi (fekete félhosszú haj, kék szem stb stb) de mi már jártunk az oviban, és egyébként is Jason sokkal jobb (plusz testvérként tekintünk egymásra Benjivel, szóval nem is tudnánk járni egymással-szerintem).
-Griffendél Griffendél Griffendél Griffendél Griffendél Griffendél Griffendél - mormoltam magamban
-Parancsolsz?- nézett rám Jason
-Griffendél - mondtam hangosabban, mire a süveg nagy levegõt vett (már ha tud ilyet) és elkiáltotta magát.
-GRIFFENDÉL!
Jupí!!! Mindenki tapsolt, meg minden, Benji meg odajött az asztalhoz. Persze nem vett észre. Elõre várható volt, mivel ugyanolyan rövidlátó, mint én. Kettõvel mellettem ült, vagyis Ron és Parvati között. Persze a csaj rögtön elkezdett neki nyalizni. Hogy én hogy utálom ezt! Megkocogtattam a vállát.
-Halihó! - köszöntem neki. Rámnézett, és pillanatokon belül mindkettõnk arcán hatalmas vigyor jelent meg.
-Jasmine! De vékony vagy! - mondta. Hát ja. Mióta olvastam a Bridget Jones naplóját, és meséltem, hogy Bridget haverja Tom mindig úgy köszönti, hogy De lefogytál!, azóta õ is mindig közli velem (azt nem mondtam neki, hogy Tom ferdehajlamú, de nem ez a lényeg)
-Ugye? - néztem rá mosolyogva- Hiányoztál.
-Te is!
-Õk itt Ron a haverom, õ ott Hermione az unokatesóm, Jason a pasim, Harry és Ginny a Roxfort álompárja, ott annál az asztalnál ül Draco. Kit nem mutattam még be? - gondolkodtam - Mindenki megvolt. Mesélj már valamit! - kértem - Mi a helyzet otthon?
-Hát semmi. Most osztják be Abbyt. Remélem hozzánk kerül.
-Tényleg, a régi bandából ki van még itt?
-Abby, Gerard, Anita meg én.
-Jaj itt van Anita, férfiszívek össze ne törjenek - vigyorogtam
-Jaja. bólogatott Benji.
Abby egy nagyon ari csaj , az agya csordultig töltve kivitelezhetetlen hülyeségekkel. Hosszú szõke haja van, és kék szeme, nagyon szép, csak valahogy... nem szereti mutogatni, hogy õ szép... vagy nem tudom...
Gerard... õ is hülye volt mint mi, azzal a különbséggel, hogy legtöbbször spanyolul mondta a dolgok nagy részét. Ha ideges vagy izgatott volt, félt, vagy nagyon örült valaminek, mindig spanyolul beszélt. Már egy csomót tanultunk tõle. Kubából jött és nagyon jól néz ki ( körül vagyok véve jó pasikkal) fekete haja van, barna szeme, és barna bõre (ahogy ez lenni szokott a kubaiaknál). A neve azért francia, mert a faterja Franciaország-buzi volt, amikor Gerard született.
Anita a férfiszívek összetörõje, mint már említettem. Eddig a leghosszabb idõ három nap volt, amíg megszerezte magának a pasit, akit akart. Pedig nem véla. Sõt, semmi szerelmi varázslatot nem használt. Hosszú göndör barna haja van, és nagy barna szemei.
Nem tudom, hogy csinálták, de mindenki a Griffendélbe került. Mázli. Totál örültem a fejemnek egész este. Kaja után a klubhelységben dumáltunk. Annyira boldog voltam!
-Mesélj már valamit! Csak történt valami! - kérte Benji
Elmeséltem neki a dolgokat, a sárkánytaknyot, a párbajt, mindent.
-Hát bogaram, te semmit nem változtál az tuti. Max a hajszíned - mondta Gerard
-...és vékonyabb lett... - tette hozzá Benyó
-Annyira hiányoztatok, hogy azt el se lehet mondani - öleltem meg mindenkit. Nem tudtam betelni velük, hogy itt vannak hús-vér alakban, teljesen, és nyár elejéig haza se mennek.

14. fejezet