Másnap reggelinél Dumbledore felállt, hogy beszédet mondjon.
-Voldemort szolgái ide is eltaláltak. Gondolom hallottatok a tegnap esti Roxmortsi esetrõl. Néhány diák is a helyszínen volt, de szerencsére senkinek semmi baja nem lett. Most, hogy a Nagyúr visszatért, még nagyobb szükségünk van az összetartásra, mint eddig. Ezért kérem az egyes házak tanulóit, hogy ássák el a csatabárdot, tegyék félre a nézeteltéréseiket, mint tudtommal ezt az iskolában már néhányaknak sikerült megtennie - itt elõször a Griffendél, aztán a Mardekár asztalához nézett - és kössünk békét. Hogy erõsítsük az összetartást, elõrehoztuk a cserediák-programot is, a cserediákok holnap érkeznek Németországból. Köszönöm - mondta azzal leült.
Holnap jön Benji. Holnap jön Benji! HOLNAP JÖN BENJI! Boldogság öntötte el piciny szívemet.
-Holnap jön! - öleltem meg a mellettem ülõt (Ron volt az)
-Kicsoda? - kérdezte Ron vörös fejjel.
-Benji! A legeslegeslegeslegjobb barátom a világon! Jaj én olyan boldog vagyok! Képes lennék túlélni tizenöt bájitaltant, és még utána is tök happy lennék.
-Legalább te boldog vagy - mondta Ginny szomorúan
-Miért mi a baj? - kérdeztem
-Harry olyan furcsa mostanában... teljesen elhanyagol... alig találkozunk. A múltkor is közölte, hogy nem ér rá, mert kviddicsezni akar, erre senki nem látta még a pálya közelében se.
-Biztos tanul - mondtam. Szegény Ginny. Beszélni kéne Harryvel. De én nem fogom... tulajdonképpen nem is ismerem! Alig beszéltünk... ami nem is baj, fõleg ezek után.
-Áh mindegy, majd csak lesz valami.- legyintett Ginny
-Kéred még azt a pirítóst? - nézett a tányéromra Jason
-Nem. Megeheted - toltam elé a kaját - Olyan izgatott idegállapotban vagyok, hogy egy falatot sem bírnék lenyelni.
-Nehogy agyvérzést kapj nekem... - mondta Jason és megvajazta a pirítóst.
-Olyan vagy! Mindig csak oltogatsz!
-Nem is.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem.
-De
-Abbahagyni! - visított Hermione -Megõrülök tõletek.
Gyilkos pillantással néztem elõször Hermionére, aztán Jasonre.
-Ha a tekintettel gyilkolni lehetne... -sóhajtott Jason
-Elég! Ne oltogass már - vigyorogtam
-Mert ha igen, akkor mi lesz?
-Akkor? Biztos, hogy tudni akarod?
-Igen
Hozzávágtam egy szelet sonkát.
-Te kezdted! - mondta, és felém dobott egy szalámit. Elhajoltam, ezért Ront érte a húsdarab. Ron persze egybõl visszavágott, és kialakult a kajacsata.
-Elég volt! Abbahagyni! - hallottam McGalagony hangját a hátunk mögül - Tíz pont a Griffendéltõl. Hogy képzelik? - rikácsolta és elment. Persze egybõl elkapott a röhögõgörcs.
-Viccesen nézett ki - mondtam, amikor láttam, hogy csak én röhögök. Jason csak legyintett egyet.
-Na mit csinálunk ma? - kérdeztem
-Gyertek el edzésre, ha van kedvetek - mondta Ginny
-Mikor lesz?
-Reggeli után.
-Oké lemegyünk - mondtam
Reggeli után elmentünk a kviddicspályára.
-Nem repülsz egy kört? - kérdezte Ron a magasból
-Dehogynem - mondtam, Ron lerepült, és odaadta a seprûjét. Felrepültem. Hogy én milyen régen ültem seprûn! Olyan jó érzés volt! Észrevettem, hogy Harry köröz a pálya felett. Gondolom a cikeszt kereste. Össze-vissza száguldoztam a pályán. Egyszer csak láttam, hogy valami megcsillan a napfényben.
-Nocsak...- vigyorodtam el. Zuhanórepülésbe kezdtem, és elkaptam a cikeszt. Lentrõl hallottam, hogy valakik tapsolnak. A Mardekás kviddicscsapata volt.
-Ezaz Jasmine! - hallottam Draco hangját. Mivan, ennyire utálják, Harryt, hogy engem tapsikolnak? Vicces.
-Ne akadályozd az edzést! - jött oda Harry
-Mert ha igen akkor mi lesz? - néztem rá
-Kénytelen leszek szólni McGalagonynak, hogy nem tudunk edzeni... miattad.
-Kénytelen leszek szólni Ginnynek, hogy Samantha miért van a csapatban annak ellenére, hogy tök béna.
-Mi van? - nézett rám Harry vörösödve
-Mindent tudok - vigyorogtam rá, és elrepültem onnan. Leszálltam Ronhoz és Hermionéhez.
-Harry tudja, hogy tudom a kis titkát - néztem rájuk
-Jó kislány... - mondta Hermione
-Milyen titkát? - nézett rám Ron
Upszika.
-Semmilyet - mondtam.
-MILYEN TITKÁT? JASMINE NE IDEGESÍTS!
Hát elmondtam. Ron tajtékzott a dühtõl.
-Lécci Ron ne bántsd. Tudni fogja, hogy én mondtam el, és meg fog átkozni - fogtam meg Ron kezeit, nehogy odamenjen Harryhez és szilánkosra rúgja a seggét.
-De de Ginny a húgom... Harry meg szereti õt... miért csinálja ezt?
-Nem tudom... nyugi... légyszi Ron ne csinálj semmit - könyörögtem neki. Megpróbálta kihúzni a kezem a kezébõl. Én persze (a kemény csaj höhö) nem engedtem. Kérdõn nézett rám.
-Te nem lehetsz ilyen erõs - jelentette ki. Hát tényleg nem lehettem volna, ugyanis Ron kábé kétszer akkora volt, mint én.
-Tíz évig capoieráztam meg karatéztam is egy darabig...-mosolyogtam rá.
-Hogy mit csináltál? - nézett rám, és felvonta a szemöldökét.
-Két küzdõsport.
-Jaa. De akkor is engedj el légy szíves.
-Ígérd meg, hogy nem fogod bántani. Még egy darabig. Jó? - néztem rá esdeklõen
-Rendben...mi lenne, ha véletlen leütné egy gurkó?
-Hát bogaram, ha nem bûnténynek tûnik, akkor akármit csinálhatsz - mondtam
-Akkor hajlandó vagy elengedni a kezem? - kérdezte
Hát nagyon nem akartam. Féltem, hogy odamegy Harryhez, és behúz neki kettõt... és akkor nekem annyi. Szépen lassan elengedtem a kezét. Megfogta a seprûjét, és felszállt.
-Hát elszóltam magam...
-Hát ja... de nem is baj... nem értem Harryt... a múltkor még teljesen odavolt Ginnyért - mondta Hermione
-Ki érti a pasikat?- sóhajtottam
-Ki érti a csajokat?- csatlakozott hozzánk Jason, és átkarolta a derekam.
-A Mardisok miért vannak itt? - kérdeztem - Tudtommal a Griffendélé a pálya ma délelõtt.
-Nem tudom... kár, hogy nem jöttél korábban a suliba, akkor értenéd. A Griffendél meg a Mardekár örök ellenség.
-Igen? - vigyorogtam - Nekem nem úgy tûnik.
-Draco kivétel. Régen õ is ilyen volt - mormogta a hajamba, és adott egy puszit a buksimra.
-Akkor jó, hogy nem voltam itt régebben.
Jason megcsóválta a fejét, és elmosolyodott. Olyan cuki, amikor mosolyog. Odajött Draco is.
-Császtok! - köszönt, és adott egy puszit Hermione szájára.- Mi baja van Pottynak? Nagyon vörös a feje, ide látom.
-Hát az úgy volt... hogy tudja, hogy tudom a kis titkát Samanthával kapcsolatban...aztán elszóltam magam Ronnak... Ron meg meg akarja gyilkolni. Amit tulajdonképpen nem is csodálok.
-Rossz vagy - jelentette ki Draco.
-Tudom. Szégyellem is magam - mondtam mosolyogva.
-Ajánlom is - mondta Jason
-Már megint oltogat. Én ezt nem hiszem el - tettettem felháborodást.
-Jól van baba, nyugi. Lélegezz. Beszív, kifúj, beszív, kifúj.
-Hideg van. Lefagy az orrom - mondta - Dzsézod így beg deb kapog levegõt - tettem hozzá, ugyanis Jason befogta az orrom.
-Én csak jó fej akartam lenni - mondta sértõdötten. Többet nem is szólok hozzád. azzal elfordult
-Dehogynem hozzámszólsz - közöltem vele, és eléálltam. Adtam egy puszit az arcára... - Záros határidõn belül - ...egyet a nózijára...- Hiszen úgy sem bírod ki. - ...és végül egyet a szájára. Ezt már õ sem bírta tovább, visszacsókolt.
-Olyan édik - mosolyodott el Hermione.
-Mi édibbek vagyunk - tette hozzá Draco.
-Ebéd van! Farkaséhes vagyok! - jött oda Ron, és a hasát simogatta. A nyomában loholt Ginny is. Beszáguldottunk a nagyterembe enni.
-Mindjárt Jézuska - jelentettem ki két falat között.
-Még csak november van - mondta Hermione.
-Hol fogunk karácsonyozni? - kérdeztem. Hermione és Ron összenézett.
-Még nem tudjuk - jelentette ki Ron.
-Esik a hó - mondta Jason csodálkozva, miközben a plafont bámulta.
-Jujdejó - néztem fel vigyorogva. A hópelyhek a fejünk fejünk felett eltûntek. A legnagyobb buli a Roxfortban ez a mennyezet volt. Órákon keresztül tudtam bámulni.
-Remélem jó sok esik majd - mondta Ron
-Hócsata! Fasza - mosolyogtam
-Az - tette hozzá Ginny.
Kaja után felmentünk a klubhelységbe tanulni egy kicsit. Eszembe jutott a doboz, amit Fredék adtak. Eddig minden nap egy cetli volt benne, hogy másnap tuti biztos, hogy lesz benne valami. Kinyitottam. Most is volt egy cetli... és egy ... egy gumicsirke. Szakadtam a röhögéstõl, a könnyeim folytak, és fetrengtem a padlón. Elolvastam az aznapi cetlit.

GRATULÁLUNK, KITARTÓ VOLTÁL! JUTALMAD NEM MÁS, MINT EGY GUMICSIRKE! DE NEM AKÁRMILYEN! A POÉNT MOST NEM LÕJÜK LE, NÉZZ VISSZA HOLNAP IS.

Vicces pasik. Leszaladtam a klubhelységbe, és hozzávágtam Jasonhöz a csirkét. Akkorát ugrott, hogy majdnem lefejelte a plafont.
-Mi a franc ez? - kérdezte vékony hangon
-Gumicsirke - mondtam a nevetéssel küszködve.
-Aha... és ez arra való, hogy engem ijesztgess, mi?
-Nem. Ez elvileg kutyajáték. Vagy macska? - tettem hozzá, miután észrevettem, hogy Walter élvezettel rágcsálja a csirke lábát.
-Inkább meg se kérdem, hogy miért van neked ilyened - nézett rám mosolyogva, és megpaskolta a lábát, hogy üljek az ölébe. Egy darabig smároltunk, aztán lejött a lépcsõn Ron.
-Kész a mágiatöri házitok?
-Igen - mondta Jason
-Nincs. De meg kéne csinálni. Mi is volt?
-Családfakutatás vagy mi... könyvtárazós. Nem csináljuk meg?
-De - mondtam. Tíz perc múlva már nagyban kerestük a papírokat a könyvtárban.
-Ez minimum tízezer oldal.- nyivákolt Ron
-Hát ja... anya is Roxfortosok voltak, csak kell, hogy legyen róla valami - mondtam, és tüsszentettem egy bazinagyot. Kicsit porosak voltak ezek az iratok. Már vagy két órája szenvedtünk, amikor megakadt valamin a szemem. Samantha Allen aktáján.
-Figyeld ezt! - mondtam Ronnak
-Mi az? - kérdezte
-Samantha aktája... anyja véla, apja varázsló.
-Húha. Akkor értem már Harryt. De engem meg a többieket miért nem tudott elvarázsolni?
-Megnézem - mondtam, és belelapoztam az iratokb .- Az anyja a vélák olyan csoportjából származik, aki el tudja rejteni az erejét, és normális embernek tûnik. Aztán ha meg akar szerezni valamit Hopp! és máris el van csavarva az áldozat feje. A végén még kiderül, hogy nem is Harry a szemét.
-Hát ja. Beszélnem kell vele - mondta Ron és elrohant. Fél óra múlva már ketten jöttek vissza.
-Na mi szólsz? - kérdeztem, miután felvázoltuk Harrynek a történteket.
-Szemét ribanc.
-Mármint én? - néztem nagyot.
-Nem. Hülye. Õ - mondta Harry és kiszáguldott. Fél perc múlva üvöltözést hallottunk a folyosóról.
-Szerintem a csaj erre volt valamerr .- jegyezte meg Ron.
-Lehet.
-Remélem kidobja a csapatból.
Kidobta. Sõt, mi több, válogatást tartanak pénteken. Végre egy értelmes megmozdulás Harrytõl.
Délutánra tizenöt centis hó esett. Kimentünk az udvarra (Jason, Hermione, Draco, Harry, Ron, Ginny, és én) hócsatázni. Hát volt minden. De komolyan. Draco távirányítású hógolyókat lövöldözött, Ron csak úgy alapból dobált mindenkit. Egyszer csak éreztem, hogy ledönt valaki a lábamról. Persze, hogy Jason volt az. Ráült a combjaimra, és elkezdte lapátolni rám a havat. Milyen kedves. Visszatámadtam, és õ került alulra.
-Hé cicám, ugye nem akarod, hogy megfázzak?
-Téged sem érdekelt - mosolyogtam rá, megcsókoltam, és egy hótömböt zúdítottam a fejére.
Estefelé átázva, vizesen felbattyogtunk a klubhelységbe. Olyan fáradt voltam, hogy vacsorázni se volt kedvem lemenni, megfürödtem, és bedõltem az ágyba.

13. fejezet