-Jaj de jó, szombat van - nyújtóztam nagyot az ágyamban szombat reggel - És ma megyünk Roxmortsba...- folytattam a gondolatmenetet - és jön Jason is - belevigyorogtam a párnámba - akit meg kell hívnom egy korsó vajsörre a fogadás miatt.
Kinyitottam a szemem. Fél tizenegy volt az órám szerint. A napocska besütött az ablakon, a verebek csicseregtek, és minden tökéletes volt. Felöltöztem, és lementem reggelizni. A nagyteremben elég sokan voltak, köztük Ron és Ginny is.
-Hali. Mizu? - ültem le melléjük s öntöttem magamnak egy bögre kávét.
-Semmi mondta Ginny - Mentek ma Roxmortsba?
-Jaja - mondtam mosolyogva Ron köhintett egyet. Szegény. Szar lehetett neki, ha tényleg belém volt esve. Nem akaratosan mutatta, de látszott, hogy neheztel rám valami miatt.
-Ti? - kérdeztem
-Harry edzést tart és hát... - mondta Ginny csalódott fejet vágva
-Szegény te... - mondtam. Egy papírrepülõ szállt bele a rántottámba.

Már alig várom a délutánt.

Ennyi állt rajta. Megfordultam az irányba, ahonnan a repcsi jött, és észrevettem, hogy a Mardekáros asztalnál Jason Draco mellett áll, és engem figyelnek. Integettem nekik õk visszaintegettek, és folytattam a rántottám evését.
-Annyira édik vagytok - mondta Ginny mosolyogva.
-Ne mondd már, elpirulok - vigyorogtam. Egy kezet éreztem a vállamon. Megfordultam, és szembetaláltam magam Jason búzavirágkék szemeivel. Újra jött a halacska effekt, meg minden.
-Szia szépségem, azt hittem, már fel sem kelsz - mormogta
Adott egy puszit a nózimra, aztán a számra is. Én persze nem tudtam mást, csak idvezülten vigyorogni. Ég mindig nem hittem el, hogy járunk. Ráadásul hat kerek napja (asszem, de lehet, hogy nem, mindig is szar voltam matekból)
-Mikor indulunk?
-Olyan hét felé. Nyílt egy új hely Boszorkánytanya a neve.
-Milyen hely?
-Nemtom.
-Sakáltanya.... Banyatanya.... Lehet hogy csak te fogod értékelni a dolgot - mondtam
-Mi az a Sakáltanya? Ne ne, inkább ne is mondd el. Szerintem neked is tetszeni fog, a mai Prófétában vannak róla képek.
-Jó, akkor majd megmutathatod. Elõtte csinálunk valamit?
- Persze... tudom már...- vigyorodott el - Mutatok majd valamit.
-MIT? - kérdeztem
-Nem mondom meg.
-Olyan vagy! - hisztiztem
-Nyugi, ha megreggeliztél, indulhatunk.
Gyorsan belapátoltam a maradék rántottámat.
-Mehetünk.
-Jól van - mondta, megfogta a kezem, és kimentünk az udvarra.
-Merre? - kérdeztem
-Arra - mutatott a Rengeteg felé
-Én oda nem merek bemenni - mondtam
-Jaj ne félj, míg engem látsz.
-Jaj. Hagyd már ezt a macsós dumát - röhögtem
-Ez nem macsós duma, hanem ez az igazság. Na gyerünk szépen, tedd az egyik lábad után a másikat.
Végülis bementem vele az erdõbe.
-Félek - mondtam három lépés után.
-Bogaram, eddig kb két fát hagytunk el.
-Nem baj, akkor is félek.
Öt perc múlva már alig volt fény az erdõben
-Ha így szorítod a kezem, elszorítod a vérkeringésem, és le fog száradni - mondta Jason
-Bocs - vigyorogtam - Ott vagyunk már?
-Nem. De nyugi, mindjárt megérkezünk.
Mentünk még öt percig.
-Tadámm, itt vagyunk. Mielõtt azt hinnéd, hogy minden csajt idehozok, tévedsz. Errõl csak én tudtam, Draco, most már te is, és valószínûleg Hermione is tudni fogja.
-Oké. De látni akarom - mondtam. A fák már kezdtek ritkulni, és a végén már teljesen eltûntek. Amint kiléptem a tisztásra még a lélegzetem is elállt. November eleje volt, de itt nyíltak a virágok, csiripeltek a madarak, meg minden. De álljunk meg egy szóra! Jasont nem úgy ismertem meg az elmúlt több mint három hónapban, hogy egy bazinagy hõsszerelmes romantikus izé...hõs lenne. Majd megkérdem mikor találta ezt a helyet. Középen volt egy kis tó, a fû zöld volt, meg tényleg olyan nyári hangulatot árasztott magából az egész hely.
-Hú - hát kb ennyit tudtam kinyögni.
-Dracoval találtunk ezt a helyet, amikor egyszer bejöttünk a tiltott rengetegbe, csak elkezdtek minket kergetni a kentaurok ( na jó így már értem a dolgot). Itt ráztuk le õket. Szép nyugis kis hely.
-Az - mondtam. Öt percig csak néztem a dolgokat. Még mindig nem tudtam elhinni Jasonról, hogy ilyen helyekre mászkál. Végülis az õ dolga, csak olyan furi volt.
-Olyan hülye képet vágsz. nézett rám
-Tudom - vigyorogtam
-Inkább nem kérdezem meg, hogy miért.
-Jó.
Leültünk a tó partján.
-Van benne valamilyen állat? - kérdeztem
-Nem tudom. Lehet. Egy minipolip. Vagy valami ilyesmi.
-Te olyan hülye vagy.
-Most miért? - nézett rám megilletõdve.
Válasz helyett inkább adtam neki egy puszit. Elõször a szájára, aztán a nyakára, aztán elkezdtünk smárolni. Ledöntött a fûbe. Jó minõségû, puha fû volt, meg kell hagyni. Már vagy tíz perce ment a smár, meg minden egyéb, amikor lépteket hallottunk. Aztán feltûnt két alak. Az egyiket hamar felismertem a borzas fejérõl, Harry volt az.
-Ki van Harryvel? - kérdeztem - Nem látok el odáig.
-Te az orrodig se látsz. Samantha Allennel van.
-Most komolyan?- kérdeztem
-Aha. Miért?
-Semmi. Csak valamelyik nap azon veszekedtek Ronnal, hogy a csaj tök béna, Harry mégis azt akarja, hogy a csapatban maradjon. Vagy valami ilyesmin...
-Harry ezért a lúvnyáért van oda? - nézet nagyot Jason
-Ezért a miért? - néztem bután
-Lúvnya. A nagyfater használta... kurvákra meg neki nem tetszõ nénikre.
-Jah... hát Samantha nem a szûziességérõl híres, az tuti. Szegény Ginny nem érdemli meg. De hogyhogy nem vettek észre eddig?
-Úgy, hogy smárolnak - mondta Jason - Szerintem menjünk, nincs kedvem hozzájuk - jelentette ki, segített felállni a fûbõl, és visszamentünk a kastélyba. Az elõcsarnokban találkoztunk kedvenc unokatesóinkkal. Elmeséltem a Harrys dolgot. Hermione elég nagyokat pislogott.
-Ne nézz már rám így, nem tehetek róla - védekeztem
-Tudom. Te nem félsz semmitõl, de a pasik talán megijednének, hogyha ilyen fejjel néznék rájuk.
-Á nem, tényleg nem félõs - vigyorgott Jason - Alig mert bejönni a Tiltott Rengetegbe.
-Az igenis egy félelmetes hely - mondtam
-Jól van drágám, tudom - legyintett Jason.
-Mindjárt ebéd - jegyezte meg Draco
Most, hogy mondta tényleg majdnem megdöglöttem éhen. Beültünk az ebédlõbe. Hamarosan bejöttek a többiek is, és megjelent a kaja.
-Nem láttátok Harryt? - kérdezte Ginny miközben leült mellénk.
-Nem... fogalmam sincs, hogy hol lehet.- hazudtam. Kábé húsz másodperc múlva belépett Harry elég önelégült fejjel. Hogy én hogy utálom ezt az embert! Nem érdemli meg, hogy Ginny szóba álljon vele.
Ebéd után felmentünk a klubhelységbe.
-Kipukkadok - vetõdtem le az egyik kanapéra.
-Én is. - huppant le mellém Jason. Megsimizte a hasam - Az enyém még mindig nagyobb - mondta mosolyogva.
-Álmos vagyok - ásítottam
-Gyere édes, feküdj az ölembe.
Ilyen jót még eddig nem aludtam. Persze amikor felébredtem Jason már nem volt sehol. Este hat felé lehetett. Nagyot nyújtózkodtam, és ásítottam hozzá.
-Na jól aludtál? - hallottam Jason hangját a hátam mögül. Épp egy könyvet olvasott. Olyan kis édi volt.
-Aha.
-Egy óra és indulunk.
-Hát akkor én föl is megyek. Fejet varázsolok a fújból.
-Mi van?
-Semmi - legyintette- Ne is foglalkozz velem.
Kábé tizenöt percig gondolkodtam azon, hogy mit vegyek föl. Azért éjjel már elég hideg van így november elején. Végül citromsárga fölsõ, farmer, és zöld pulcsi mellett döntöttem. Megfésülködtem, kisminkeltem magam satöbbi satöbbi, és hét óra elõtt öt perccel leszáguldottam a klubhelységbe. Jason már ott volt. A lélegzetem is elállt újdonsült bojfrendemtõl. Sárga póló volt rajta, ami kiemelte a haja szõkeségét, és farmer.
-Hali. Asszem összeöltöztünk - mentem oda hozzá.
-Szerintem is - nézett végig rajtam Jason - Szép vagy - mondta, megfogta a derekam, és beleültetett az ölébe.
Öt perc múlva leszáguldott Hermione is a lépcsõn, aztán elindultunk Roxmorts felé. Végighülyéskedtük az utat. Azt tudtam, hogy ha Jason és Draco össze van eresztve akkor folyik a hülyeség, na de ennyire! A végén már nem volt erõm röhögni. Nyolcra beértünk Roxmortsba.
-Üljünk már le, a Mézesfalás elõtt vannak padok - mutatott az ülõalkalmatosságokra Draco. Leültünk. Jason átkarolta a vállam. Olyan jó volt! Már abba is beleborzongtam, ha hozzám ért. Elkezdett puszilgatni. Azt hittem elolvadok.
Egy idõ után meguntuk az üldögélést és bementünk a Banyatanyára. Volt pult meg asztalok, az egyik oldalon kanapék és fotelek voltak, az emeleten pedig dübörgött a zene. Leültünk az egyik asztalhoz, a fiúk meg elmentek piáért. Hamar visszaértek négy nagy korsó vajsörrel. Beszélgettünk egy darabig, amikor valakinek (asszem Jason volt) eszébe jutott, hogy menjünk táncolni. Már egy ideje táncoltunk, meg taliztunk más Roxfortosokkal is, amikor egyszerre minden olyan furcsa lett. Olyan hideg... és eszembe jutott az az este, amikor anyuék meghaltak.
-Dementorok!- hallottam valahonnan. Megpróbáltam elõvenni a pálcám, de remegett a kezem.

Este kilenc felé lehetett, mentem az üres utcán boldogan, hogy megtaláltam Waltert, akit már legalább két órája kerestem. Befordultam az utcánkba, és láttam, hogy van valami az égen. Elõször nem láttam tisztán, mert nem látok jól távolra, aztán leesett, hogy ami a házunk fölött van, az nem más, mint a Sötét Jegy. Most már tudom, hogy Jason szülei lõtték fel az égre. A ház körül már álltak néhányan. Az egész környék boszorkányok lé s varázslók által lakott terület volt.
-Mi történt itt?- kérdeztem az emberektõl, de senki sem válaszolt. Utat törtem magamnak, be a házig. Még láttam, hogy kiviszik a hullákat... akik pár órával ezelõtt még a családom voltak.


Sírva estem össze. Éreztem, hogy valaki hátulról átkarol.
-Jasmine, minden rendben? - nézett rám kétségbeesetten Jason. Zokogva a nyakába vetettem magam. Már az utcán voltunk. Azt se tudtam, hogy kerültünk ki.
-Nyugodj meg, már vége - csitítgatott, és simogatta a hajam. Észrevettem, hogy Dracoék nincsenek sehol.
-Mi történt? - kérdeztem
-Dementorok jöttek, de már elkapták õket. Hermione és Draco visszament a cuccokért. Hé baba, minden rendben?
-Nem... újraéltem azt az estét, amikor... - nem tudtam befejezni a mondatot. Szerintem tudta, hogy mire gondolok.
-Semmi baj - ölelt meg szorosan. Idõközben Hermione és Draco is visszajöttek.
Hazafelé úton nem nagyon beszélgettünk, max a szipogásomat lehetett hallani. A klubhelységbe érve leültünk még egy kicsit Jasonnel, Hermione pedig elment lefeküdni.
-Jobban vagy?- kérdezte
-Aha - válaszoltam bágyadtan
-Jól van akkor. Nagyon fáradt vagyok. Nincs kedvem felmenni.
-Feküdj az ölembe - mondtam
Úgy aludtunk el, hogy õ az ölemben feküdt. Éjjel anyámékkal álmodtam, szerencsére reggelre nem emlékeztem rá, hogy mit. Szerintem nem is baj.

12. fejezet