-Jasmine! Kelj fel, és gyere gyorsan !- rontott be a szobába hajnalok hajnalán Ginny
- Mi van? Kerget valaki? Lõnek ránk, vagy mi történt? - kérdeztem álmosan.
-Nem. De gyere - odajött és elkezdte ráncigálni rólam a takarót.
-Jól van - mondtam és belebújtam az oroszlános mamuszomba - Hova is kell menni?
-A bejárati csarnokba. De gyere már!
Végignéztem magamon. Volt rajtam egy SpongyaBobos póló egy szívecskés boxer meg egy oroszlános mamusz. És mindehhez nagyon kócos voltam. Lehet, hogy este a verebek fészket csináltak a hajamból, csak nem vettem észre. Kimentem Ginny után.
-A pálcád ne felejtsd a szobában! - kiabált.
Visszabaktattam a pálcámért, és levágtáztam az elõcsarnokba. Jó nagy tömeg verõdött össze, ráadásul nem csak én voltam pizsiben, úgyhogy nagyjából megnyugodtam. Akkor kaptam szívrohamot (hármat is egymás után, de hála az erõs szivemnek semmi bajom nem lett) amikor megláttam, hogy mi történik a kör közepén. Párbajoztak. Nem is akárkik. Harry és Draco. Ron megkövülten állt (elõször azt hittem, hogy megint sokkot kapott, aztán rájöttem, hogy eltalálta egy sóbálvány átok), Jason kiütve hevert a padlón (egy szál boxerben, nagyon guszta látványt nyújtott), Harry és Draco még mindig lõdözték egymásra a különbözõ átkokat.
Király.
Ráadásul Hermione és Ginny ahelyett, hogy elhúzták volna a csíkot a veszélyességi zónából nekiálltak ráncigálni a pasijaik kezét.
Még királyabb.
És én mit csináljak? De most tényleg? Álljak be harmadiknak, hátha rám küld valaki egy jó kis rontást vagy mi? Na azt már nem. De egyébként is... miért nem csinált itt még senki semmit? És hol vannak a tanárok? És miért nem tudja valaki azt mondani, hogy invito pálca? Látszott, hogy reggel van, mert elég késõn kapcsolt az agyam. Feltûnt, hogy a suli egyik fele Harry, míg a másik fele Draco nevét üvöltözi. Szóval, ha én most megszólalok, hogy invito pálca, kis darabkákra fognak átkozni a többiek, mert elrontom a bulijukat. Nem igazán érdekelt, nem azért ráncigáltak ki hajnalok hajnalán az ágyból, hogy csak nézzek, mint borjú az új kapura (pedig tuti úgy néztem ki, de ebbe most ne menjünk bele).
-Invito pálca! - kiáltottam, és Harryre szegeztem a pálcám. A pálca felém fordult, de ahelyett, hogy iderepült volna kiszállt belõle egy átok, és eltalált... engem. Sötétség telepedett az agyamra meg mindenemre, és éreztem, hogy eldõlök a padlón.
-Jasmine, szépségem, ébredj fel szépen! - hallottam, hogy valaki ébresztget, és a hajamat simogatja. A szemem persze nem tudtam kinyitni, és a beszéddel is problémáim adódtak. Egy dolgot tudtam: mozgatni a fülemet.
-Nézzétek, ráncolja a homlokát! - mondta Jason
Ezek szerint 2 dologra is képes voltam. Háromszoros hurrá nekem.
-Hagyjátok békén! - hallottam Madame Pomfreyt - Te pedig fiatalember, feküdj vissza az ágyadba.
Megint elsötétült a világ.
Felébredtem. Világos volt. Ki tudtam nyitni a szemem. Meg tudtam mozdítani a számat. Tökéletes boldogság.
-Ébren van!- hallokiáltotta Hermione.
Felültem. A mellettem lévõ ágyban Jason feküdt, mellette Draco, másik mellettem Ron, vele szemben pedig Harry.
-Jól vagy?- kérdezte Hermione aggódó tekintettel
-Nem. Úgy érzem magam, mintha részegen valaki hozzávágott volna a falhoz.
-Nem értem az összefüggést...
-Fáj a fejem és hányingerem van. Az gondolom a másnaposság. Ha valaki hozzávág a falhoz bevered a hátad. Úgy érzem, mintha szilánkosra tört volna a bordám.
-Hát... nem egészen - mondta Hermione- Csak agyrázkódásod van... és az átok olyan erõsen talált el, hogy a hasad meg a mellkasod tiszta véraláfutás.
Felhúztam a pólóm.
-Rosszul vagyok - jelentettem ki.
-Nem mondtam, hogy szép látvány lesz.
Az egész hasam kék, zöld, lila, sárga és egyéb gyönyörû véraláfutás-színekben pompázott.
-Akkor már értem miért fáj mindenem - sóhajtottam - Amúgy ez milyen átok volt?
-Nem tudom, nem tudtál megmozdulni tõle, de mi tudtunk mozgatni. Kábé olyan, mint a sóbálvány átok.
-Jó tudni - mondtam. Átnéztem Jason ágyára.
-Ne is kérdezd! - mondta
-Akkor regélj, aranyom!
-Segíteni akartam Draconak. Aztán Harry eltalált. Ugyanazzal, mint téged.
-Akkor miért van bekötve a kezed? - kérdeztem
-Ráestem, és eltört.
Ron még mindig sóbálványként feküdt, Harry aludt (vagy el volt ájulva) Draco pedig éppen ébredezett.
-De mi történt amúgy? - kérdeztem Hermionét.
-Hát... Harry és Ron ideges lett Draco miatt. És Draco meg Jason épp az elõcsarnokban dumáltak. És ez lett a vége.
-De Ron tegnap normális volt - mondtam. Tényleg az volt. Nem számítva, hogy nem tudott mást, csak tágra nyílt szemmel tátogni, mint a hal.
-Az tegnap volt. Gondolom, így, hogy Harry is ott volt erõsebbnek érezte magát - mondta Hermione és átnézett Ron ágyára.
-Mikor mehetünk ki? És mit kapnak ezért a fiúk? - kérdeztem
-Hát holnapután... azt még az igazgató se tudja...
-Lehet, hogy kicsapnak - szólt át az ágyáról Jason
-Na nee - mondtam, aztán ránéztem Hermione fejére - Vagy mégis?
-Lehet...
Király. Kidobják a négy legnormálisabb pasit a suliból. Miért? Egy idióta, gyerekes, hülye izé... ellentét miatt.
-Na megyek tanulni. Ne átkozzátok szét egymást - mondta Hermione és kiment.
-Cuki mamusz - szólt be Jason, miközben az oroszlánokat nézte. Azt hiszem életem végéig ezzel fog piszkálni.
-Ugye?
-Nevük is van? - kérdezte
-Mi bajod?
-Amikor kicsi voltam, mindig elneveztem a mamuszaim. Például lehetnének Szimba és Nala.
EZ MOST KOMOLYAN JASON WINTER? A NAGY MACSÓ? AKI ELNEVEZI A MAMUSZAIM.
-Te most hülyének nézel - tette hozzá, amikor meglátta az arckifejezésem.
-Ja - vallottam be. Ha az arcomra van írva az igazság, hiába próbálok meg hazudni, nem fog menni.
Nem baj, már én is tudom mivel piszkálni.
-És milyen volt tegnap este? - kérdezte
-Jó, de már kérdezted.
-Az a táncolásunk elõtt volt. Nagyon hozzám bújtál ám.
-Anyád.
-Halottakról jót, vagy semmit - mondta vigyorogva - De most térjünk vissza a bálhoz. Szóval jó volt velem... táncolni?
-Ha azt mondom, hogy igen, akkor diadalittas mellkasveregetésbe kezdesz, hogy végre pozitívan állok hozzád. Ha nemet mondok, akkor közlöd, hogy hazudtam, és az igazságot akarod hallani. Igazam van?
-A mellkasveregetést kihagynám, ugyanis ugyanolyan kék foltjaim vannak, mint neked. De a többiben teljesen igazad van - mondta mosolyogva.
Mondtam már, hogyha Jason mosolyát palackozva árulnák tuti mindenkinél azonnali orgazmust okozna? Ha még nem, akkor most mondom. Ha igen, akkor csak ismételni tudom magam. Draco végre biztos jelét adta annak hogy él. Nyögött egy bazinagyot. Madame Pomfrey egybõl odarohant, és ledöntött a fiú torkán agy nagy adag fájdalomcsillapítót. Öt perc múlva Draco már teljesen rendben volt.
-Élsz még? - kérdeztem
-Ja - bólintott. Elég bágyadt feje volt - Hol van Hermione?
-Nem rég száguldott el tanulni. Este még jön - mondtam
-Örvendetes - ásított Draco és a feje visszahanyatlott a párnára. Két másodpercen belül már horkolt is.
-Erõs gyógyszer lehetett... - jegyezte meg Jason.
-Hát ja... eléggé bekómált tõle... - vigyorogtam. Este bejött hozzánk Hermione és Ginny. Draco már ébren volt. Érdekes volt Hermionét és Dracot együtt látni.
-Már csak neked nincs pasid - mondta Hermione két csók között.
-Tudom.
-Összehozzalak valakivel? Vannak facér haverjaim... - mosolyogtt Draco
-Crakra gondolsz... vagy Monstrora? Álmaim férfiai.
-Konkrétan nem rájuk gondoltam.
-Hanem?
Mielõtt válaszolni tudott volna Harry egy hatalmasat üvöltött az ágyán.
-Ennek meg mi baja? - néztem meglepetten.
Mikor Harry abbahagyta az üvöltést Ginny odament hozzá.
-Mi bajod? - kérdezte Ginny halkan. A választ már nem hallottuk, mert felébredt Ron is.
-Te mit keresel itt? - nézett rá Dracora - Te is itt vagy te áruló? - nézett Jasonre.
-Nem vagyok áruló - mondta mosolyogva
-De az vagy. Tudni akarod miért? Nem, nem Draco miatt. Hanem azért, mert nem mered felvállalni az igzságot.
Húha mi lesz itt.
-Mi bajod? - nézett Ronra Jason értetlen fejjel.
Ron kikelt az ágyból, és elindult Jasonfelé.
-Pankráció! - kiáltottam. Ezt még Harry sem állta meg vigyorgás nélkül.
-Csak annyi, hogyha legközelebb nem hagyod a naplód nyitva az én ágyamon, talán nem olvasok bele.
Jason arca elõször fehér lett, aztán piros. Izgatottan vártam a folytatást. Tényleg jót röhögtem volna, ha puszta kézzel egymásnak esnek. Nem tették.
- Szóval elolvastad. Nyugodtan visszaülhetsz az ágyadra, nem áll szándékomban verekedni veled.
Ron visszakecmergett az ágyába, és egy szót sem szóltak egymáshoz egész este.
-Szóval Harry mi volt a baj az elõbb? - kérdeztem
-Azt álmodtam, hogy valaki rátette a lábujjamra az asztalt. És tényleg fájt - mondta vöröslõ fejjel. Ezt is megértem. Harry Potter, Voldemort legyõzõje álmában üvöltözik.

9. fejezet