Szombaton már mindenki korán felkelt. Én kivétel voltam. Tizenegykor ébredtem fel, és elõször nem jöttem rá, hogy mitõl. Aztán meghallottam. Valaki volt a szobában rajtam kívül. Gondoltam valamelyik csaj az, átfordultam a másik oldalamra. Nem kellett volna. Végignéztem, ahogy Jason egy szál rózsát és egy újabb borítékot tesz Hermione ágyára. Gondoltam, hogy megkérdezem, hogy mit keres itt, de inkább nem tettem. Most akkor õ hívta el Hermionét a bálba? Az nem lehet. És Parvati? Segítség, semmit sem értek! Letette a levelet az ágyra és ahelyett, hogy a kijárat felé vette az irányt odajött az ágyamhoz. Gyorsan becsuktam a szemem. Éreztem, hogy leül az ágyra.
-Reynolds, Reynolds, ha tudnád, amit én - sóhajtott fel, megsimította az arcom és kiment.
Még sokáig feküdtem az ágyon azon gondolkozva mit akart ez jelenteni. Nem jöttem rá. Fél tizenkettõ körül Hermione robogott be a szobába.
-Jasmine ébredj, mindjárt ebéd - mondta, majd ránézett az ágyára - Levelem jött.
Kimásztam az ágyból, és leültem mellé.
-Na mi van benne? - kérdeztem
-Hát... fél nyolckor talizunk a bejárati csarnokban.
-És meg fogod ismerni? - kérdeztem
-Persze. Miért?
-Hát szerintem nem csak ti találkoztok fél nyolckor a bejárati csarnokban. És nem tudod, hogy kirõl van szó - mondtam, és éreztem, hogy elszorul a torkom. Én már tudom. Lehet, hogy Parvati csak álca volt?
-Õ biztos megismer majd - mondta Hermione - De öltözz, mert elkésel az ebédrõl.
Komótosan felöltöztem. Én tényleg nem értem Wintert. De tulajdonképpen nem is akarom. És egyébként is. Minek foglalkozok én olyanokkal, mint Jason Winter? Ebédnél kb ötvenszer hallottam a bál szót. Percenként.
-Ha bégyegyzer kidongyádok hogy bál begátkozok valagit - mondtam, miután a számba tömtem egy adag spagettit.
-Ezt most érthetõen is - kérte Harry
-Azt mondta : ha még egyszer kimondjátok, hogy bál, megátkozok valakit. Reynolds kifejlesztett magának egy saját nyelvet - mondta (na vajon ki?) Jason.
Bólintottam.
-Mi van, már beszélõ viszonyban vagyunk? - kérdezte meglepõdötten
-Mondd meg Winternek, hogy ahhoz nagyon nagy dolgot kéne csinálnia, hogy hozzászóljak, jó Ginny? - mondtam, felálltam, és felmentem a klubhelységbe. Ron az egyik fotelben gubbasztott.
-Hát te? Nem ettél? - kérdeztem
-De. Csak hamarabb. Edzésünk volt. Alig bírok járni - nyafogta
-Jajj, ne hisztizz már - mondtam - Majd csak jobban leszel.
-Meg fogok halni.
-Csak közlöm, hogy egyszer mindenki elpatkol. Vagy így, vagy úgy.
-Jól van, most milyért vagy ilyen?
-Milyen?
-Undok.
-Bocs Ron, nem akartam az lenni, semmi baj veled, csak ideges vagyok magamra a hülyeségem miatt.
-Gondolom nem akarod elmondani.
-Majd megtudod - mondtam, és fölmentem a hálóterembe. Öt körül feljöttek a csajok is.
-Nem azért, hogy piszkáljalak titeket... de mit akartok három és fél órán keresztül készülõdni? - kérdeztem
-Haj, ruha, smink, köröm, fürdés meg ilyenek - sorolta Lavender. Meg akartam kérdezni, hogy ezen mi a fene három és fél óra, de inkább nem tettem. Tuti kaptam volna érte valami kioktatást. Ennyi idõ alatt szálanként meg tudom mosni a hajam, és még akkor is elkészülök. Egy órán keresztül figyeltem a lányokat, és én is elkezdtem készülõdni. Most már bántam, hogy belementem a háremhölgybe. Az egy dolog, hogy ribancok voltak (vagy valami hasonló), de ez a ruha borzalmas volt. Leírhatatlan. Állt egy nadrágból (jó buggyos, teljesen átlátszó, a bugyim kinn volt belõle elég erõteljesen, úgyhogy alávettem még egy nagyon rövid rövidgatyát. Kék volt, a derekánál pedig arany színû öv szerû képzõdmény tartotta fönn) egy felsõbõl (ami majdnem melltartó volt. Annyiban különbözött tõle, hogy a melltartó része után még volt ilyen átlátszó kék izé, mint amibõl a gatya volt.) és egy cipõbõl (na az tetszett, ilyen pöndörödõs orra volt) A hajamba türkiz selyemszalag került.
-Én így nem megyek ki - közöltem Hermionével miután megcsodáltam magam a tükörben.
-Pedig szép. Mi bajod van vele?
-Az, hogy többet mutat meg, mintha meztelenül mennék.
-Akarod, hogy selyemmé változtassam a nadrágot?
-Meg tudod csinálni?
-Persze, nem nagy kunszt - vonta meg a vállát, elmormolt egy varázsigét, és hopp (volt nadrág nincs nadrág), máris ott virított rajtam egy türkiz selyem buggyos szárú háremhölgygatya.
-De örülök, hogy okos emberek is vannak a családban, nem csak olyan retardáltak, mint én - vigyorogtam
Megnéztem magam a tükörben. Most már mehettem emberek közé. Hermione sem volt csúnya. Sõt, kifejezetten illett hozzá ez az ártatlan Júlia- szerep.
-Lemegyünk? - kérdezte
-Hajrá - mondtam és lementünk a klubhelységbe. A fiúk még el sem kezdtek öltözni. Végülis még volt háromnegyed órájuk. Odamentünk hozzájuk.
- Ejha !- ez Jason kommentárja volt, amikor meglátott minket. Ron beleprüszkölt a töklevébe, és elkezdett röhögni.
-Nem vicces, Ron - mondta Hermione
-De - mondta a fiú, miután meg tudott szólalni - Hermione, komolyan mondom, megy hozzád ez az ártatlan kislány- szerep. Jasmine, jól nézel ki.
-Köszi - mosolyodtam el halványan
-Ron, ugye majd felkérhetem a barátnõdet? - kérdezte Jason
-Tõle kérdezd.
- Nos, Jasmine, ugye táncolunk majd egyet?
-Felõlem- mondtam.
A francba.
Hozzászóltam.
A picsába!
-Ennek örülök. Meg annak is, hogy végre hajlandó voltál beszélni hozzám.
Háromnegyed nyolckor úgy döntöttünk, hogy ideje lenne lemenni. Ron elég viccesen nézett ki turbánnal a fején, de azért tûrhetõ volt. Levonultunk a bejárati csarnokba. Én persze egybõl Hermionét kezdtem el keresni.
-Nem látod... - kezdtem bele, de megláttam Ron arckifejezését. Tágre nyílt szemekkel bámult egy pontra. Odanéztem. Leesett az állam. Szerintem majd kiskanállal kell felkaparni a padlóról. Tuti. Hermione párja nem Jason volt... hanem drága barátom... Draco Malfoy.
-Hú - csak ennyit tudtam kinyögni. Én még a jobbik eset voltam, mert Ron megszólalni sem tudott. Hát mit ne mondjak, Draco elég furán nézett ki Rómeó-szerelésben. És ami a legfurább volt az, hogy bájosan csevegett Hermionével. Ezek most nem utálják egymást? Vagy mi van?
-Odamegyünk? - kérdeztem Ront. Szerencsétlen még mindig nem tudott megszólalni, úgyhogy odavonszoltam õt Dracoékhoz.
-Hali - köszöntem.
-Ha látnád az arcodat... - jegyezte meg Draco mosolyogva
-Már ne is haragudj, de jó hogy nem tudok értelmes fejet vágni. Az amúgy se szokott menni, most meg végképp nem tudok mit kinyögni.
-Jól van baba - mondta Draco és megsimizte a hajam. Ránéztem Hermionére. Boldognak nézett ki. Sõt, kifejezetten very happy volt.
Kitárult a nagyterem ajtaja, és a sok ember egyszerre próbált betódulni rajta. Negyed óráig tartott, míg mindenki bement. Négyszemélyes asztalok voltak, úgyhogy gyorsan el is foglaltunk egyet Dracoékkal közösen. Szerencsétlen Ron azóta nem szólalt meg, mióta meglátta õket együtt. Szegény gyerek, biztos sokkot kapott.
Miután mindenki elhelyezkedett Dumbledore felállt (sárkánynak volt öltözve, csinált magának tarajat, nagyon menõ volt), hogy beszédet mondjon.
-Üdvözlöm az egybegyûlteket! Vacsora után mindenkit kérek, hogy menjen ki a kertbe, éjfélkor tûzijáték lesz, utána mindenki elmegy a hálókörletébe átöltözni, és egytõl idebenn szól a zene, lehet táncolni. Most pedig jó étvágyat - mondta, azzal leült. Hermionéék elmagyarázták a kajagondolós izét, és kívántam magamnak egy nagy adag pacalt. Megjelent a tányéromon a maga gusztustalan valójában.
-Nem komolyan gondoltam - vigyorogtam, és erõsen koncentráltam egy adag lasagnera.
után kimentünk a kertbe. Gyönyörû volt. Szökõkút, padok, bokrok, asztalok. És persze a kivájt tökök, szellemek, fekete macskák és egyebek sem hiányozhattak
-Aszta - nyögte Ron. Végre megszólalt. Már azt hittem, gyengélkedõre kell vinnem szerencsétlent.
-Na mi akkor... elmegyünk - mondta Draco és kacsintott egyet.
-Jó szórakozást - mondtam, és elhúzták a csíkot
-Merre?- kérdeztem
-Ott vannak Harryék, menjünk oda.
Hát nekem aztán bizonygathatta volna, hogy az Harry és Ginny, tuti nem hittem volna el.
-Ti mik vagytok? - kérdeztem, amikor odaéerünk
-Nem ismersz fel minket? - kérdezték
-Hát. Nem...
-Pocahontas és John Smith vagyunk.
Végre rájöttem, hogy Harry miért szõke, és Ginnynek miért van seggig érõ fekete haja.
-Jaaaaaa.
Az éjfél egyre közeledett. Már mindenki várta a tûzijátékot. Jasont és Parvatit egész este nem láttam, nem tudom hol lehettek (tippem az van, ahogy Jasont ismerem). Egyedül üldögéltem az egyik padon, Harry Ron és Ginny elmentek inni hozni.
-Még 10 perc van tûzijátékig, mindenki fáradjon fel a dombra - hallottam egy hangot.
A bokrok mögé csináltak egy dombot. Arra voltak az italok is, gondoltam összefutok majd Ronnal. Rosszul gondoltam. Felmentem a dombra. Mindenki odatömörült. Végülis semmi extra nincs benne, ha Ron nélkül nézem meg, biztos õ is itt van valahol. Fellõtték az elsõ rakétát. Tök alakja volt. Megkeresem Ront, még a végén megsértõdik. Elindultam visszafelé, miközben fellõtték a második rakétát is. Egyszer csak éreztem, hagy valami nadves csepp esik rám (ki köpköd?) aztán mégegy és mégegy. Elkezdett szakadni az esõ. Nagyon jó. Egyszer csak éreztem, hogy valaki mögöttem megfogja a derekam és átölel hátulról. Megfordultam, hogy lássam ki molesztál a zuhogó esõ kellõs közepén, de az illetõ Zorronak öltözött... vagyis álarc volt rajta... és kalap.
-Te meg ki vagy? - kérdeztem. Valamit válaszolt, de nem értettem semmit, mert pont akkor lõttek fel egy újabb rakétát. Közelebb hajoltam, hogy halljam amit mond, és... hát... õ nem akarta mégegyszer mondani. Sõt... Megcsókolt. Zuhogott az esõ, fejünk fölött tûzijáték, satöbbi satöbbi, és ennek az elmebetegnek pont most jut eszébe smárolni. Végül is nem volt olyan szar, úgyhogy visszacsókoltam. Õ még erõsebben magához ölelt, és olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint még soha senki. Mire abbahagytuk a tûzijátéknak is vége lett, és amilyen hirtelen jött olyan hirtelen el is ment. Ronékat megtaláltam a tömeg szélén. Visszamentünk a kastélyba, és felszáguldottam Hermionével a hálóba. Útközben elmondtam neki Zorrót.
-Lehet, hogy egy ronda, pattanásos pasi volt. Mint Neville - mondta Hermione.
-Ajj olyan vagy.... Inkább meséld el mi volt Dracoval.
Hermione csak sejtelmesen mosolygott.
-ÖSSZEJÖTTETEK?- kérdeztem
-Aha - mondta
Mire befejeztük a készülõdést egy óra lett. Lementünk a pasikhoz. Ott állt Harry, Ginny, Ron és Jason is (nagyon helyes volt, sötétkék ingben, és fekete gatyában, azt hittem elolvadok).
-Hú - mondta Ron - Mehetünk hölgyem?
-Persze uram - mosolyogtam, belekaroltam, és lementünk a nagyterembe. Ott már szólt a zene, csak gyertyák világítottak.
-Táncolunk? - kérdezte
-Aha - bólintottam. Épp egy gyors számot adtak, úgyhogy nem volt baj... ez az egész azt akarta jelenteni, hogy nem akartam lassúzni Ronnal. Az okát nem tudtam, csak tudtam, hogy nem akarom. Három számot végigtáncoltunk, amikor bekövetkezett az, amitõl féltem. ( a Dirty Dancing 2bõl adták a lassú számot). Amint elkezdõdött ott termett Jason.
-Megígérted - mosolygott rám.
-Aha. Bocs Ron, ugye nem baj? - kérdeztem.
-Nem - mondta, pedig látszott rajta, hogy igen.
Hát táncoltunk. És nem is akármilyen közel voltunk egymáshoz. A hasamban a halacskák vadul ugrándoztak össze vissza.
- És hogy tetszik a bál?- kérdezte
-Jó... tetszik. - mondtam
-Ennek örülök.
-És hol hagytad Parvatit? Egyáltalán minek öltöztetek?
-Megsértõdött, mert elmentem a többiekkel. Tehenészlegény és lány voltunk.
-Kamu - mondtam mosolyogva.
-Hát szoktam én kamuzni?- kérdezte ártatlanul tágra nyílt szemekkel.
-Nem, te soha - sóhajtottam, és a vállára hajtottam a fejem. Annyira jó volt! Jó illata volt a bõrének, a hajának, és olyan... jaj nem is tudom elmondani. Nagyon jó este volt, bár még mindig nem tudom, hogy ki volt az aki lesmárolt. Ha végigcsókolom az összes fiút akkor talán rájövök.

8. fejezet