Szomorúan néztem vissza még egyszer a Roxfortra. Csak egy évet töltöttem el itt, mégis, mintha az otthonomat kellett volna örökre elhagynom. A napsugár megcsillant a tavon, a polip kidugta a karját a vízbõl. Elmosolyodtam. Mintha nekünk integetne. Egyik pillanatban még a kastély udvarán álltam, a másikban pedig már a Roxfort Expresszen ültem.
-Hát vége... - gondoltam, és elmélázva bámultam a körülöttünk elsuhanó tájat.

2. fejezet