Október 13, szombat, reggeli

Hölgyeim és Uraim! Lédííz end dzsentlmen! A Nagyterem Arénájában tapintható a feszültség! A Griffendél és Mardekár asztalánál reggeliző játékosok, szurkolók és pompomláyok egymást szuggerálják, hölgyeim és uraim! Ki bírja tovább?

Na ja, éljen a kviddicsmeccs.

Egy bazinagy pirítósdarabka toccsant a reggeli teámba.
- Draco! - bődültem fel. - MI-A-JÓ-BÜDÖS-FRANCOT-CSINÁLSZ?
A szőkeség oda se figyelt rám tovább pöckölte a kenyérdarabkákat.
Elegem volt a reggelből. Blaise került, Draco hülye volt, a griffendélesek piszkáltak mindenkit, és nem volt erőm visszapiszkálni. Bocs.

De mi van Blaise-szel? Az egy dolog, hogy utálom, mert... mert utálom, de ő attól még teperhetne egy kicsit, erre mit csinál? MIT? Leül az asztal másik végébe az elsősökhöz reggelizni.
- Miértmiértmiért? - kérdeztem Nicole-t kétségbeesetten.
- Mert pasi. Hülye. Ráadásul ma meccse van. Hagyd. Egyél - tömött a számba egy falatot. - Rág. Nyel. Úgy. Okos kislány - lapogatta meg a vállam.

Bazinagy robbanás hallatszott a bejárati csarnokból. Kigaloppoztunk megnézni, mi történt. Crak és Ginny Weasley fetrengtek a padlón. Weasleynek semmi baja nem volt, ellenben Crak keze és lába össze-vissza rángatózott. Felröhögtem, mire mindenki csúnyán nézett rám.
Inkább elsunnyogtam a helyszínről. Tömeges pánik tört ki, hogy mi lesz a meccsen... nem mintha Crak olyan pótolhatatlan játékos lenne, de... á mindegy, nincs értelme ilyenen filózni.

Meccs előtt, lelátó, az eső enyhén szemerkél, gőzöm sincs mennyi az idő
Hát... Craket meggyógyították, tehát tud játszani. Örömujjongás, hiphiphurrá. Miért én vagyok az egyetlen a nézőtéren, aki képtelen arra, hogy lelkesen szurkoljon a csapatának? Majd beszerzek egy kígyó alakú sálat, tuti lenyomja Lovegood oroszlánfejét. Még sziszegni is fog. Bibí.
Hí, most léptek a pályára a játékosok. Malfoy szőke feje messzitől uv-zik. Érzem a tesztoszteront az arénában, kedves nézőim. Ééééés a tizennégy megtermett férfiember a levegőbe repül, hogy megmutassák, kik a helyi macsók. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy Blaise-nek nagyon jól áll a zöld, megy a szeme színéhez. Hajjaj, remélem nem olvassák olyan sokan a naplóm, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le ebből a kijelentésből. Inkább elbújok.)
Potter és Draco egyből megkezdték a cikeszért vívott harcukat, én pedig kényelmesen elhelyezkedtem az esernyőm alatt. Jó meccs elébe nézünk.


Gyengélkedőn, talpig sárosan és vizesen
Jajj nekem. Le sem merem írni, mi történt.

Az eső már szakadt, az esernyő párszor a fejemre csukódott, amikor egy végső nyekkenéssel megadta magát. Mindenki didergett és tiszta víz volt.
A Griffendél 30 ponttal vezetett, amikor Draco meglátta a cikeszt. Zuhanórepült, Potterrel a nyomában. Mindenki őket figyelte (engem kivéve, azért láttam, mi történt Blaise-szel). Az egyik griffendéles terelő (nem tudom melyik, de tuti kinyírom, ha meglátom) Zambininek ütötte a gurkót, ami halántékon találta, és fejjel lefelé lezuhant a seprűről. Közben valahogy Potter elkapta a cikeszt. Lesokkolva ültem a helyemen, miközben a tömeg ott tombolt körülöttem.
- Gyere - ráncigálta a köpenyem Nicole és én bambán követtem. - Nyugi drága, nincs semmi gáz. Csak leesett a seprűről - kiabálta a fülembe.
Aha biztos. Én is remélem. Ha komolyabb baja lett vérengzést tartok és lemészárolom a Griffendél kviddicscsapatát. Tuti.

A gyengélkedő előtt toporogtunk, amikor bevitték Blaise-t.
- Ne... - nyögtem.
- Maguk meg miért vannak itt drágáim? - kérdezte Madame Pomfrey kedvesen. Tüsszentettem egy bazinagyot. - Teljesen át vannak fagyva. Jöjjenek be, csinálok egy melegítő főzetet.
Begaloppoztunk a gyengélkedőre. Zambini ágya paravánnal volt eltakarva. Basszus.
Nyugijadenyuginyuginyugijade.
Madame Pomfrey a paraván mögött tett-vett, aztán a kezünkbe nyomott egy-egy serleget.
- Hogy van? - kérdeztem.
- Mr. Zambini? Túléli - vont vállat. - Súlyosabbra számítottam, amikor elmondták, hogy a halántékán sérült.
Belekortyoltam az italba. Nem éreztem semmit, ellenben Nicole füle gőzölgött.
- Hmmm... - ráncolta a homlokát Madame Ponfrey, majd a homlokomra tette a kezét. - De hiszen maga lázas! Azonnal levetni a vizes ruhákat és irány egy ágy! - adta ki a parancsot.
Sóhajtva vettem le magamról a köpenyt, majd átvedlettem egy eredeti, gyengélkedő sztájlos hálóingbe, és bebújtam a takaró alá.
- Na szivi, én itt hagylak... majd jövök... ennek az őstuloknak meg drukkolok, hogy túlélje - mosolyodott el Nicole és visszament a klubhelységbe.

Még mindig gyengélkedő, az időérzékem teljesen elveszett, de sötétedik
Mire délután felébredtem, már alkonyodott, és a paraván is eltűnt Zambini ágya elől. A feje be volt kötve, de ezen kívül semmi. Egyenletesen szuszogott.
- Á, látom már felébredt a kis beteg - jött oda Madambe Pomfrey és a kezembe nyomott egy serleget. - Igya ki.
A lötty szörnyű volt, borzalmas, és kesetű, állaga,... mint... mint... a csiganyál. Fúj.
Egy húzásra megittam az egészet és nekiálltam öklendezni.
- Azt a finnyás nemistudommijét - jött be Draco.
- Rohadj...meg - hörögtem.
Malfoy leült az ágyam melletti székre. - Nagyon érdekes - mondta a szokásos szadista vigyorral az arcán.
- Mi?
- Egyszerre a gyengélkedőn Zambinivel. Ne titkolózz.
- Én? - kérdeztem ártatlannak szánt pillantással.
- A vak is látja, hogy totál egymásba vagytok zúgva, úgyhogy ne szórakozzatok tovább, mert az idegeimre mentek vele, és még a végén kénytelen leszek bántani valakit.
- Draco te hülye vagy? - kérdeztem.
- Nem, kiscsibe - mosolyodott el. - Csak van szemem.
- Nem mondod! - csodálkoztam. - Nekem is! Ráadásul kettő.
Blaise ágyára néztem. Ébren volt, és minket figyelt. Vajon mennyit hallott? Remélem semmit...
- Megyek... intézzétek el egymást - adta ki a parancsot Draco és elhúzta a csíkot.
Köhintettem egyet, majd nagy levegőt vettem.
- Mennyit hallottál? - kérdeztem.
- Mindent...
Kikászálódtam a paplan alól és átmentem hozzá. Óvatosan leültem az ágyára.
- Draco hülye, és nem tudja miket beszél, és és... - kezdtem el hadarni. A fejem paradicsomvörösbe váltott és tiszta idegbeteg voltam.
- Igaza volt... - vágott közbe - Részemről...Szép csaj vagy... és imádlak... beléd szerettem...ennyi.
Lesokkolva ültem az ágy szélén, és csak tátogtam, mint egy hal. Hé Jade baby, tündérmesébe kerültél. Vagy ez csak egy álom? Nem akarok felébredni.
- Nem akartam, hogy megtudd - magyarázta - de már mindegy.
- Hülye idióta - sóhajtottam fel.
Felült az ágyban. Végigsimított az arcomon, és elmosolyodott. Lágyan megcsókolt, majd finom puszikat lehelt a számra, a nyakamra, mindenhova.
- Utállak - sóhajtottam. - Nagyon utállak.
Felnevetett.

Valaki kopogott a gyengélkedő ajtaján. Egy bozontos fej jelent meg az ajtóban, aztán egy könyvkupac, míg a végén már látszott, hogy Hermione áll az ajtóban.
- Bejöhetek? - kérdezte.
- Aha...
Visszamentem az ágyamba, ő pedig leült a mellette lévő székre.
- Csak... annyit szeretnék, hogy... nem voltam normális. Én... én... nagyon bírlak téged, csak Ron megtiltotta, hogy beszéljünk... mert mardis vagy, és... jaj Jade... - vetette magát a nyakamba.
Hirtelen nem tudtam mit mondani... ennyi jó egy napra... jönnie kéne valami rossznak is...

Vacsora után, elégedetten, jóllakottan, ágyban
Vá. Degeszre kajáltam magam, nem bírok moccanni sem. Jól mondta Matild nénikém, a kaja az ágyban esik a legjobban. Olyan álmos vagyok... azt hiszem elteszem tüdőgyulladásos, megfázott önnönmagam holnapra. Jó éjt!

11. fejezet